Idegenszótár

kabbalisztika jelentése

  • vallás a kabbalában használatos titkos eljárások, főleg betű-, szám- és névmisztika
  • német Kabbalistik ‘ua.’, lásd még: kabbala

További hasznos idegen szavak

szindikalista

  • főnév politika a szindikalizmus híve
  • melléknév a szindikalizmussal kapcsolatos
  • francia syndicaliste ‘ua.’, lásd még: szindikalizmus

legális

A kabbalisztika és még több tízezer szóban és írásban is használt idegen szó jelentése megtalálható a topszótár – idegen szavak szótárában. Az idegen szavak értelmezésében és megértésében további segítséget nyújt, hogy a szótárban egymástól elválasztva, csoportosítva láthatóak az egyes előfordulási témakörök szerinti magyarázatok, jelentések.

rekonciliál

  • kibékít, összebékít
  • latin reconciliare ‘ua.’: re- ‘újra, vissza’ | lásd még: konciliál

autoerotika

  • lélektan a kisgyermeknek a saját testére irányuló, normális erotikus érdeklődése
  • lásd még: auto-, erotika

coll’arco

kiejtése: kollarkó
  • zene vonóval, rendes játékmódban (érintendők a húrok, előadási utasítás vonósoknak)
  • olasz, ‘ua.’: con ← latin cum ‘-val’ | latin (i)ll(e) ‘az’ | arco ‘vonó’, tkp. ‘ív’ ← latin arcus ‘ua.’

formatív

  • formáló, alakító
  • német, ← francia formatif ‘ua.’, lásd még: formáció

ex libris

kiejtése: eksz librisz
  • művészet könyvjegy, a könyvtábla belső felére ragasztott, a tulajdonos nevét mutató kis sokszorosított grafika: EX LIBRIS NN, azaz ‘NN könyvei közül (való)’ szöveggel
  • latin ‘ua.’: ex ‘-ból, közül’ | liber, libri ‘könyv’

egzempláris

  • példás, példaadó, mintaszerű
  • latin exemplaris ‘lemásolt, mintaként szolgáló’, lásd még: egzemplár

reolineáris

  • tudomány az idő függvényében változó
  • tudományos latin rheolinearis ‘ua.’: görög rheó ‘folyik’ | lásd még: lineáris

nassol

  • bizalmas torkoskodik, nyalakodik
  • német hangutánó szó naschen ‘ua.’, tkp. ‘csámcsog’

konciliál

  • összebékít, békéltet, kiengesztel
  • conciliare ‘összehív, megbarátkoztat, megnyer’: con- ‘össze’ | calare ‘hív, szólít’

apologetika

  • vallás hitvédelem, hitvédelemtan, a keresztény hittudomány ága, amely a vallási tételek igazolására és az ellenük felhozott észérvek cáfolatára törekszik
  • tudományos latin apologetica (ars) ‘a hitvédelem (tudománya)’ ← görög apologétikosz ‘védekező’ ← apologeomai ‘védekezik’: apo- ‘el’ | legomai ‘beszél’

organetto

  • zene középkori hordozható kis orgona
  • olasz kicsinyítő képzős, ‘ua.’ ← organo ‘orgona’, lásd még: orgánum