kólibacilus jelentése
orvosi a vastagbélflórához tartozó és az emésztéshez szükséges, de szájon át kórokozó hatású baktérium
német Kolibakterium ← latin coli bacterium ‘a vastagbél baktériuma’ ← colum ← görög kolon ‘vastagbél’
További hasznos idegen szavak
katonai gyalogos katona, baka, talpas
német Infanterist ‘gyalogos’, lásd még: infantéria
A kólibacilus és még több tízezer szóban és írásban is használt idegen szó jelentése megtalálható a topszótár – idegen szavak szótárában. Az idegen szavak értelmezésében és megértésében további segítséget nyújt, hogy a szótárban egymástól elválasztva, csoportosítva láthatóak az egyes előfordulási témakörök szerinti magyarázatok, jelentések.
a donációban részesült személy vagy intézmény
középkori latin . ‘ua.’, lásd még: donátor
jogtudomány második házasság
tudományos latin digamia ‘ua.’: görög di(sz)- ‘kétszer’ | gamosz ‘házasság’
fotó fényérzékeny réteg filmen, fotólemezen vagy fotópapíron
lásd még: foto- , emulzió
orvosi bélgörcs
tudományos latin enterospasmus ‘ua.’: lásd még: entero- | görög szpaszmosz ‘görcs’ ← szpaó ‘húz, tép’
műszaki tömít
német dicht ‘sűrű, tömött’
geológia a földtörténeti újkor harmadidőszakának utolsó szakasza
német Pliozän ← tudományos latin pliocaenus ‘ua.’: görög középfok pleion ‘jobban, inkább’ ← polüsz ‘sok’ | kainosz ‘új’
építészet kristályos szilícium-dioxidból álló, némi mésszel kötött tűzálló anyag
márkanév ← angol Silica ‘kova’, lásd még: szilícium
vakrémület, riadalom, fejvesztettség, fejetlenség, zavarodottság
eszeveszett tömeges rémület
hirtelen támadt, bénító ijedség
német Panik ← francia panique ‘ua.’ ← görög Panikon ‘páni félelem’, tkp. ‘Pán istennel kapcsolatos’ (aki vad rettegést tudott kelteni félelmes hangjával)
diplomácia jogsértő állammal szemben alkalmazott büntető vagy kényszerítő intézkedések
német Repressalien ‘ua.’ ← középkori latin többes szám semlegesnemű repre(n)-salia ‘rendreutasítás, megfeddés’ ← reprendere, reprensum ‘visszavesz, megbüntet’: re- ‘vissza’ | prendere ‘fog, vesz’
orvosi a méhlepény kialakulása
növénytan a magkezdemények elhelyezkedése a termőben
tudományos latin placentatio ‘ua.’, lásd még: placenta