fitogeográfia jelentése

További hasznos idegen szavak

felonia

  • jogtudomány hitszegés
  • latin, ‘ua.’ ← késő latin felo, felonis ‘áruló, lázadó’ ← germán (pl. frank *fillo ‘korbácsoló, pribék’)

artézi

  • mélyfúrású, a talajvíznél mélyebb rétegbe fúrt, egészséges vizet adó (kút)
  • német artesisch ‘ua.’ ← francia (puits) artésien, ‘Artois-i (kút)’ (ebben a francia tartományban fúrtak először ilyen kutakat)
A fitogeográfia és még több tízezer szóban és írásban is használt idegen szó jelentése megtalálható a topszótár – idegen szavak szótárában. Az idegen szavak értelmezésében és megértésében további segítséget nyújt, hogy a szótárban egymástól elválasztva, csoportosítva láthatóak az egyes előfordulási témakörök szerinti magyarázatok, jelentések.

edukáció

  • nevelés
  • lad educatio ‘ua.’ ← educare, educatum ‘fölnevel’, tkp. ‘elővezet’: e(x)- ‘ki, elő’ | ducere ‘vezet’ ← dux, ducis ‘vezér’
  • lásd még: duce

posszesszív

  • nyelvtan birtokos
  • lélektan birtokló hajlamú, gyermekét érzelmi függőségben tartó (szülő)
  • tudományos latin possessivus ‘birtokosi, birtokló’, lásd még: posszideál
  • lásd még: possessivum

somn-

prézsmitál

  • zsörtölődik, fontoskodik, papol
  • ered. prozsmitál, prózsál ‘(félhangosan) zsolozsmát olvas, motyog’ ← prózsa ‘próza, szöveg’, lásd még: próza

dorgatórium

  • dorgálás, feddés, megrovás
  • tréfás latinos képzés a magyar dorgál igéből (mint pl. dormitórium)

incr-

konfirmatív

  • jogtudomány megerősítő, jóváhagyó
  • francia confirmatif ‘ua.’, lásd még: konfirmál

szubszumál

  • tudomány alárendel, besorol
  • újkori latin subsumere ‘ua.’: latin sub- ‘alá’ | sumere ‘fog, vesz’

entomofág

  • biológia rovarevő
  • német entomophag ‘ua.’: görög entomon ‘rovar’ | phagein ‘eszik’

etil-

  • kémia két szénatomos, nyílt szénláncú szerves vegyületek nevének előtagja, pl etilén, etil-alkohol
  • német Äthyllatin aethyle ‘ua.’: latin aeth(er) lásd még: éter | görög hülé ‘fa, anyag’

peticionál

  • kérelmez, kérvényez
  • német petitionieren ‘ua.’, lásd még: petíció

apologéta

  • vallás ókori egyházi író, aki a kereszténységet pogány részről ért vádak cáfolatára védőiratokat írt
  • átvitt értelemben egy tant vagy álláspontot védő, azt igazolni igyekvő személy
  • tudományos latin apologetagörög apologétész ‘ua.’, lásd még: apologetika