Idegenszótár

epiglottisz jelentése

  • anatómia gégefő
  • tudományos latin epiglottis ‘ua.’, tkp. ‘a nyelv mögötti’: görög epi- ‘rajta, mögött’ | glótta, glóssza ‘nyelv’
  • lásd még: glossza, glosszéma

További hasznos idegen szavak

inklinatórium

  • tudomány mágnestűnek a vízszinteshez képest való lehajlását mérő műszer
  • tudományos latin inclinatorium ‘ua.’, lásd még: inklinál
A epiglottisz és még több tízezer szóban és írásban is használt idegen szó jelentése megtalálható a topszótár – idegen szavak szótárában. Az idegen szavak értelmezésében és megértésében további segítséget nyújt, hogy a szótárban egymástól elválasztva, csoportosítva láthatóak az egyes előfordulási témakörök szerinti magyarázatok, jelentések.

hemo-

  • (tudományos összetételek előtagjaként) a vérrel kapcsolatos, vér-
  • görög haima ‘vér’

palpábilis

  • orvosi tapintható
  • késő latin, ‘ua.’ ← palpari ‘érint, simogat’

jus criminale

kiejtése: jusz kriminále
  • jogtudomány büntetőjog
  • latin, ‘ua.’: ius, iuris ‘jog, törvény, igazság’ | lásd még: kriminális

komisszár

  • történelem népbiztos, kommunista politikai biztos a Vörös Hadseregben a polgárháború idején
  • történelem miniszteri jogkörű népbiztos a szovjet központi igazgatási szervekben 1946 előtt
  • orosz komisszar ← német Kommissar ‘megbízott’, lásd még: komisszárius

geotektonika

hermafroditizmus

  • orvosi születési rendellenesség, mindkét nem nemzőszerveinek együttes jelenléte
  • tudományos latin hermaphroditismus ‘ua.’: görög Hermaphroditosz ‘mondabeli ifjú, Hermész isten és Aphrodité istennő gyermeke, aki férfi és nő volt egyszerre’ | lásd még: -izmus

klárit

  • ásványtan a fa- és kéregrészekből keletkezett elegyrész kőszénben
  • angol clarit ‘ua.’: latin clarus ‘tiszta, világos’ (mert ezek a részek gyakran jól felismerhetők) | -it (ásványra utaló toldalék)

elokúció

  • ékesszólás
  • szónoklat, szavalás, előadás
  • kiejtés, kifejezésmód
  • latin elocutio ‘ua.’ ← eloqui, elocutus ‘kimond, előad, szónokol’, lásd még: elokvens

hungarizmus

  • nyelvtan sajátos magyar nyelvi fordulat
  • nyelvtan ez mint idegenszerűség más nyelvi közegben
  • tudományos latin Hungarismus, lásd még: hungarus, -izmus

szeroprofilaxis

  • orvosi fertőző betegség megelőzésére adott fajlagos vérsavó
  • tudományos latin seroprophylaxis ‘ua.’, lásd még: szérum, profilaxis

konduktus

  • gyászkíséret, halottas menet
  • német Kondukt ← középkori latin conductum ‘ua.’ ← conducere ‘összeterel’, lásd még: kondukció

inkommodál

  • zavar, terhel, feszélyez
  • terhére van, alkalmatlankodik
  • latin incommodare ‘ua.’ ← incommodus ‘kényelmetlen’: in- ‘nem’ | commodus ‘alkalmatos, kényelmes, kedvező’: con- ‘együtt’ | modus ‘mód, mérték’
  • lásd még: komód, komótos

elektrondiffrakció

  • fizika elektronsugár elhajlása akadály előtt, ami az anyag hullámtermészetének bizonyítéka
  • lásd még: elektron1, diffrakció

okuláció

  • mezőgazdaság szemzés, oltás
  • latin (in)oculatio ‘ua.’ ← (in)oculare ‘szemez, beolt’: in- ‘bele’ | oculus ‘szem, rügy’

gettó

  • történelem zsidók lakta, elkülönített városnegyed
  • német Getto ← velencei olasz ghetto ‘ua.’, eredetileg ‘elhanyagolt városrész, szegénynegyed’: VAGY ← héber ghet ‘elkülönülés’, VAGY ← olasz kicsinyítő képzős (bor)ghetto ‘kisebb városnegyed’ ← borgo ‘negyed’ ← középkori latin burgus ‘város’ ← germán (pl. ófelnémet burg ‘vár’, óangol burgh, ma borough ‘mezőváros’)