dialektus jelentése

  • nyelvtan nyelvjárás, tájszólás, tájnyelv
  • latin dialectus ‘ua.’ ← görög dialektosz ‘beszélgetés, beszédmód, nyelvhasználat’ ← dialegomai ‘beszélget’, lásd még: dialektika

További hasznos idegen szavak

elektroncső

  • fizika elektromos jelek előállítására, erősítésére és átalakítására alkalmas eszköz, amelyben elektronok áramlanak
  • lásd még: elektron1

kiragra

  • orvosi csúzos fájdalom a kézben
  • tudományos latin chiragra ‘ua.’: görög kheir ‘kéz’ | agra ‘bilincs’ (a podagra mintájára)
A dialektus és még több tízezer szóban és írásban is használt idegen szó jelentése megtalálható a topszótár – idegen szavak szótárában. Az idegen szavak értelmezésében és megértésében további segítséget nyújt, hogy a szótárban egymástól elválasztva, csoportosítva láthatóak az egyes előfordulási témakörök szerinti magyarázatok, jelentések.

amper

  • fizika az áramerősség mértékegysége
  • André-Marie Ampčre francia fizikus nevéből

ökoszisztéma

  • biológia az élő és élettelen anyag egymásra hatásából és folyamatos anyagcseréjéből kialakult stabil rendszer a bioszférában vagy annak egy-egy nagyobb egységében
  • német Ökosystem ‘ua.’, lásd még: öko(lógia), szisztéma

izokefália

  • művészet olyan ábrázolás, amelyen a képen szereplők feje mind egy magasságban van
  • orvosi a koponya szélességi és hosszúsági méretének azonossága
  • tudományos latin isocephalia ‘ua.’: görög iszosz ‘azonos, egyenlő’ | kephalé ‘fej’

konfúz

  • zavart, zavaros
  • német konfus ‘ua.’, lásd még: konfúzus

arrózió

  • orvosi felmaródás
  • tudományos latin arrosio ‘ua.’ ← arrodere, arrosum ‘megrág’: ad- ‘hozzá’ | rodere ‘rág’

riporter

  • sajtó kiküldött tudósító
  • angol reporter ‘ua.’, lásd még: riport

pičce de résistence

kiejtése: pjesz dö rezisztansz
  • valaminek a java, fénypontja
  • konyhaművészet az étkezés fő fogása
  • francia, ‘ami hátramarad’: lásd még: pičce | résistence ‘ellenállás, maradék’ ← résister ← latin resistere ‘hátramarad, ellenáll’, lásd még: rezisztál

antropogeográfia

  • földrajz emberföldrajz, a földrajzi környezet és a gazdálkodó ember kölcsönhatásait vizsgáló tudomány
  • néprajz az ember alkatának, fajtajegyeinek a földrajzi környezettel való összefüggését vizsgáló tudomány
  • lásd még: antropo-, geográfia

hidrofób

  • kémia víztaszító
  • német hydrophob ‘ua.’, lásd még: hidrofóbia

endermatikus

  • orvosi a bőrben vagy a bőr alatt ható (szer)
  • orvosi a bőr alatt végzett (beavatkozás)
  • tudományos latin endermaticus ‘ua.’: görög en- ‘benne’ | derma, dermatosz ‘bőr’

metakritika

  • filozófia a kritika kritikája
  • német Metakritik ‘ua.’, lásd még: meta-, kritika

helioszkóp

  • csillagászat a Nap közvetlen megfigyelésére való, fényességcsökkentő berendezéssel ellátott távcső
  • angol helioscope ‘ua.’: lásd még: helio- | görög szkopeó ‘néz, figyel’

kubista

  • művészet főnév a kubizmus jegyében alkotó művész
  • melléknév ezzel az irányzattal kapcsolatos
  • német Kubist, kubistisch ‘ua.’, lásd még: kubizmus