dialektus jelentése

  • nyelvtan nyelvjárás, tájszólás, tájnyelv
  • latin dialectus ‘ua.’ ← görög dialektosz ‘beszélgetés, beszédmód, nyelvhasználat’ ← dialegomai ‘beszélget’, lásd még: dialektika

További hasznos idegen szavak

kaverna

  • + barlang, üreg
  • orvosi kóros üreg belső szervben, főleg a tüdőben
  • latin caverna ‘üreg, barlang, odú’ ← cavum ‘üreg’ ← cavare ‘kiváj’

diplobionta

  • genetika olyan szervezetek, amelyek egyedi életük folyamán szabályosan váltogatják a haploid és diploid szakaszt
  • tudományos latin többes szám, ‘ua.’: görög diploosz ‘kétszeres’ ← diploó ‘megkettőz’ | bión, biontosz ‘élő(lény)’ ← bioó ‘él’
A dialektus és még több tízezer szóban és írásban is használt idegen szó jelentése megtalálható a topszótár – idegen szavak szótárában. Az idegen szavak értelmezésében és megértésében további segítséget nyújt, hogy a szótárban egymástól elválasztva, csoportosítva láthatóak az egyes előfordulási témakörök szerinti magyarázatok, jelentések.

exkláve

  • diplomácia egy állam területének olyan része, amelyet minden oldalról egy idegen állam szárazföldi területe vesz körül
  • német Exklavefrancia exclave ‘ua.’: ex- ‘kívül’ | latin clavis ‘kulcs’
  • lásd még: klauzúra

parenchima

kiejtése: parenhhima
  • növénytan növényi alapszövetekben változatos funkciót ellátó, egyenlő kiterjedésű élő sejtek alkotta rendszer
  • biológia állati mirigyeket alkotó sejtek
  • tudományos latin parenchyma ‘ua.’: görög para- ‘mellett’ | emkhüma ‘beömlés’: en- ‘be’ | khüma ‘áradás’

doketizmus

  • vallás ókori keresztény eretnekség, amelynek tanai szerint Krisztus emberi teste, földi élete, szenvedése és kereszthalála merő illúzió volt
  • görög doketiszmosz ‘ua.’ ← dokeó ‘látszik (vminek)’
  • lásd még: dogma

stíluskritika

  • irodalom, művészet névtelen műalkotás szerőjének meghatározása a stílusjegyek alapján
  • irodalom, művészet a mű stílusának bíráló értékelése
  • lásd még: stílus, kritika

epocha

kiejtése: epoha
  • tudomány időszak, korszak
  • geológia földtani korszak vagy annak egy része
  • csillagászat időpont, amelyhez bizonyos csillagászati adatokat, megfigyeléseket viszonyítanak
  • tudományos latin epocha ‘ua.’ ← görög epokhé ‘megállás, csillagkép helye az égen, időszámítás kiindulópontja’ ← epekhó ‘feltart, visszatart’: epi- ‘rajta, rá’ | ekhó ‘bír, tart’

paraklázis

  • geológia törés, letörés, vetődés
  • német Paraklase ‘ua.’: lásd még: para- | görög klaszisz ‘törés’ ← klaó ‘tör’

prűd

  • álszemérmes, szemérmeskedő
  • német prüdefrancia prude ‘ua.’ ← ?

hemiballizmus

  • orvosi az egyik oldal végtagjain és arcizmain fellépő rángásszerű mozgások
  • tudományos latin hemiballismus ‘ua.’: görög hémi ‘fél’ | balló ‘dob, dobál’ | lásd még: -izmus

ortoszkóp

  • fizika párhuzamos poláros fénysugarakkal működő mikroszkóp kristálymetszetek tanulmányozásához
  • német Orthoskop ‘ua.’, lásd még: orto-, (mikro)szkóp

szekál vagy szekíroz

  • bizalmas zaklat, piszkál, boszszant, ingerel
  • ausztriai német sekierenolasz seccare ‘ua.’, tkp. ‘kiszárít’ ← secco ‘száraz’ ← siccus ‘ua.’
  • lásd még: sec, triple sec, szikkatív

rekurrens

  • jogtudomány fellebbező
  • anatómia visszafutó (ideg)
  • orvosi visszatérő, ismétlődő
  • csillagászat ismételt fellobbanásokat produkáló (nóva)
  • latin recurrens ‘ua.’, tkp. ‘visszatérő’, lásd még: rekurrál

gekkó

  • állattan tapadógyík, délkelet-ázsiai gyíkcsalád
  • maláj, ‘ua.’

ontologizmus

  • filozófia 19. századi olasz vallásbölcseleti irányzat, amely szerint minden megismerés feltétele az isteni abszolútum megélése, közvetlen szemlélete
  • olasz ontologismo ‘ua.’, lásd még: ontológia, -izmus