aspirál jelentése

  • vágyik valamire
  • törekszik, pályázik, szándékol
  • igényt tart valamire
  • nyelvtan hehezetesen ejt ki (mássalhangzót)
  • latin aspirare, aspiratum, tkp. ad-spirare ‘áhítozik, törekszik vmire’, eredetileg ‘rálehel’: ad- ‘oda’ | spirare ‘lehel’
  • lásd még: konspirál, respirátor, spirituális, spiritusz

További hasznos idegen szavak

szkisztoglosszia

  • orvosi hasadtnyelvűség mint fejlődési rendellenesség
  • tudományos latin schistoglossia ‘ua.’: görög szkhisztosz ‘hasított’ ← szkhidzó ‘hasít’ | glóssza ‘nyelv’
  • lásd még: szkizofrénia, glossza

embololália

  • orvosi fölösleges szavak közbeiktatásában megnyilvánuló beszédzavar
  • tudományos latin, ‘ua.’: görög embolé ‘betoldás’, lásd még: embléma | laleó ‘fecseg, beszél’
A aspirál és még több tízezer szóban és írásban is használt idegen szó jelentése megtalálható a topszótár – idegen szavak szótárában. Az idegen szavak értelmezésében és megértésében további segítséget nyújt, hogy a szótárban egymástól elválasztva, csoportosítva láthatóak az egyes előfordulási témakörök szerinti magyarázatok, jelentések.

kulantéria

  • előzékenység, figyelem
  • nagyvonalúság, méltányosság
  • ausztriai német Kulanterie ‘ua.’, lásd még: kuláns

bionika

  • műszaki az állati szervezetek működésének egyes mechanizmusait a technikai felhasználhatóság szemszögéből vizsgáló tudományág
  • angol bionics ‘ua.’, lásd még: bio(lógia, tech)nika

opera seria

kiejtése: … széria
  • zene komoly (hősi, tragikus) opera
  • olasz, ‘ua.’: lásd még: opera | seriolatin serius ‘komoly’

klerikális

  • vallás papi, a papsághoz tartozó, a papsággal kapcsolatos
  • politika az egyház befolyása alatt álló, annak politikai hatalmát támogató
  • középkori latin clericalis ‘ua.’, lásd még: klérus

koitál

  • orvosi közösül
  • német koitieren ‘ua.’, lásd még: koitusz

metrológia

  • tudomány méréstan, a mérési módszerekkel és mértékekkel foglalkozó résztudomány
  • műszaki méréstechnika
  • német Metrologie ‘ua.’: görög metron ‘mérték’ ← metreó ‘mér’ | lásd még: -lógia

optimaták

  • történelem a nemesek és vagyonosak pártjához tartozók, arisztokraták az ókori Rómában
  • az előkelők, a gazdag polgárok
  • latin többes szám optimates ‘ua.’ ← optimas, optimatis ‘az előkelők rendjéhez tartozó’ ← optimus ‘legjobb’, lásd még: optimum

ökumenizmus

  • vallás az ökumenikus mozgalom
  • újkori latin oecumenismus ‘ua.’, lásd még: ökumené, -izmus

bázis

  • alap
  • kiindulási pont, alapelv
  • építészet alapzat
  • építészet ión és korinthoszi oszlopok talapzata
  • matematika alapvonal, alaplap
  • matematika hatvány vagy logaritmus alapszáma
  • geodéziai alapvonal
  • katonai katonai támaszpont, légitámaszpont
  • kereskedelem ellátó telep, raktározó telep
  • kémia lúg, lúgos kémhatású anyag
  • latin basis ‘alap, talpkő’ ← görög baszisz ‘lépés, láb, alapvonal’ ← bainó ‘megy’
  • lásd még: abasia, adiabázis, ambó2, anabázis, baseball, bazídium, bazofóbia, béma, diabétesz, hiperbaton

posszideál

  • jogtudomány birtokol, birtokában tart (valamit)
  • latin possidere, possessum, tkp. pot-sidere ‘birtokol’, azaz ‘képes benne ülni’: potis ‘lehet, képes’ | sedere ‘ül’

paleoichnológia

  • biológia az őslénytannak az az ága, amely az egykori élőlények által hátrahagyott életnyomokkal foglalkozik
  • tudományos latin palaeoichnologia ‘ua.’: lásd még: paleo- | görög ikhnosz ‘lábnyom’ | lásd még: -lógia

gnóm

  • manó, kobold, törpe, földszellem
  • átvitt értelemben torz, törpe testű ember
  • német Gnomfrancia gnome ‘ua.’ ← újkori latin gnomus ‘rejtett kincsek felfedezésére képes apró szellemlény’ (Paracelsus svájci tudós leleménye) ← (?) görög gnómé, lásd még: gnóma

bizantinizmus

  • politika az állam vezetőjét övező mértéktelen hódolat, hízelgés
  • szolgalelkűség
  • angol byzantinism ‘ua.’: késő latin Byzantinus ‘bizánci’ ← görög Büzantion, kis város a Boszporuszban, Konstantinápoly magja, egyben a kelet-római császárság, Bizánc névadója (a bizánci császári udvarra volt jellemző a fenti légkör) | lásd még: -izmus

instrumentalis

kiejtése: insztrumentálisz
  • nyelvtan eszközhatározó eset egyes indoeurópai nyelvekben
  • latin (casus) instrumentalis ‘eszköz-(eset)’, lásd még: instrumentum