aposztázia jelentése

  • hitehagyás, hittagadás
  • átállás, köpenyegfordítás
  • elpártolás egy nemes ügytől
  • latin apostasiagörög aposztaszisz ‘ua.’: apo ‘el-, félre-’ | sztaszisz ‘állás’ ← (hi)sztémi ‘áll’

További hasznos idegen szavak

salagvárda

  • menlevél, oltalomlevél
  • a salva guardia régi magyar változata

humorálpatológia

  • orvosi ókori, Galenustól eredő felfogás, amely szerint minden betegséget a testnedvek (vér, epe, nyirok) helyes arányának megbomlása okoz
  • lásd még: humorális, patológia
A aposztázia és még több tízezer szóban és írásban is használt idegen szó jelentése megtalálható a topszótár – idegen szavak szótárában. Az idegen szavak értelmezésében és megértésében további segítséget nyújt, hogy a szótárban egymástól elválasztva, csoportosítva láthatóak az egyes előfordulási témakörök szerinti magyarázatok, jelentések.

kolloidika

  • kémia kolloidkémia, a fizikai kémiának a kolloid rendszerekkel foglalkozó tudományterülete
  • magyar, lásd még: kolloid (a herald–heraldika és hasonló szópárok mintájára)

cőtus

kondrodisztrófia

  • orvosi a porcok csonttá alakulásának elégtelen volta, amely törpenövéshez vezet
  • tudományos latin chondrodystrophia ‘ua.’: lásd még: kondro- | düsz- ‘hibásan’ | trophé ‘táplálék’ ← trephó ‘táplál’

szferikus excesszus

  • geometria a gömbháromszög és a síkháromszög szögeinek összege közötti különbség (az előbbi javára)
  • lásd még: szferikus, excesszus

chorda vocalis

  • anatómia hangszál
  • tudományos latin, ‘ua.’: lásd még: chorda | vocalis ‘a hanggal kapcsolatos’ ← vox, vocis ‘hang’

affrettando

  • zene gyorsítva (adandó elő)
  • olasz, ‘ua.’ ← affrettare ‘siettet’: ad- ‘oda’ | frettare ‘dörzsöl’ ← latin fricare, frictum ‘dörzsöl’
  • lásd még: affrikáta, frikció

dierézis

  • nyelvtan kettőshangzók két elemének különejtése
  • irodalom sormetszet
  • latin diaeresis ‘ua.’ ← görög diaireszisz ‘elválasztás’: dia- ‘át, szét’ | aireszisz ‘választás’ ← aireó ‘fog, vesz’

Moira

  • mitológia a három ógörög sorsistennő egyike
  • görög, ‘ua.’, tkp. ‘rész, osztályrész, végzet’

ipszilonista

  • nyelvtan a kiejtés elvét képviselő, tehát a mongya, láttya írásmódot ajánló irányzat a 18. század végén és a 19. század elején zajlott "helyesírási háborúban" (szemben a jottisták javasolta mondja, látja formákkal)
  • lásd még: ipszilon, -ista

pszichotrauma

hydr-

szerodiagnózis

menologion

  • vallás a szentek legendáinak hónapok szerinti összeállítása az ünneprend alapján a görögkeleti egyházban
  • görög, ‘ua.’: mén ‘hónap’ | kicsinyítő képzős logion ‘kis mondás, történetecske’ ← logosz ‘beszéd, írás’ ← legó ‘mond’