aberrált jelentése
orvosi rendellenes
orvosi beteges hajlamú
lásd még: aberráns
További hasznos idegen szavak
A aberrált és még több tízezer szóban és írásban is használt idegen szó jelentése megtalálható a topszótár – idegen szavak szótárában. Az idegen szavak értelmezésében és megértésében további segítséget nyújt, hogy a szótárban egymástól elválasztva, csoportosítva láthatóak az egyes előfordulási témakörök szerinti magyarázatok, jelentések.
rendetlen, rendezetlen, zűrzavaros, áttekinthetetlen
német chaotisch ‘ua.’, lásd még: káosz
indíték, indítóok, indíttatás
művészet ismétlődő díszítő elem, mintázat, rajzolat
irodalom mű alapgondolata, jellemző részlete
zene néhány hangból álló jellemző, visszatérő dallam
német Motiv ← francia motif ‘ua.’ ← késő latin semlegesnemű motivum ‘indok, indíttatás’ ← motivus ‘mozgató’ ← movere, motum ‘mozgat’
lásd még: mobilis
történelem, művészet minden hagyományt elvető művészetpolitikai irányzat az 1920-as években a Szovjetunióban
orosz prolet(arszkaja) kult(ura) ‘proletár kultúra’
orvosi egypetéjű (iker)
tudományos latin monozygoticus ‘ua.’, lásd még: mono- , zigóta
kiejtése: bébidol
öltözködés ujjatlan ingből és rövid nadrágból álló könnyű női hálóöltözet, amelyet egy ilyen című film hozott divatba az 1950-es években
angol , ‘ua.’, tkp. ‘Doll baba’ ← Doll, Dorothy beceneve
tűzzel-vassal
latin , ‘ua.’: ignis ‘tűz’ | ferrum ‘vas’
anatómia hátsó-oldalsó
tudományos latin dorsolateralis ‘ua.’: dorsum ‘hát’ | latus, lateris ‘oldal’
kiejtése: szignum laudisz
történelem régebben adományozott katonai kitüntetés
latin , ‘a dicséret jele’: signum ‘jel’ | laus, laudis ‘dicséret’
építészet esővízgyűjtő kis medence az ókori római ház átriumában
latin , ‘ua.’: in- ‘bele’ | pluvia ‘eső’ ← pluere ‘(eső) esik’
hivatalos visszavon (rendelkezést, parancsot)
német kontramandieren ← francia contremander ‘ua.’: contre ← latin contra ‘ellen, vissza’ | mander ‘elrendel’ ← latin mandare ‘ua.’
lásd még: mandátum
anatómia a száj körüli
tudományos latin circumoralis ‘ua.’: lásd még: circum- | lásd még: orális
nyelvtan a hellenisztikus korban kialakult görög köznyelv, amely a korábbi dialektusok (dór, attikai, ión) különbségeit kiegyenlítette
görög koiné (glóssza) ‘közös (nyelv)’ ← koinosz ‘közös’
lásd még: cönobita , cönológia