veszteség szinonimái

főnév
  • deficit, károsodás, kár, ráfizetés, érvágás
  • csökkenés, gyengülés, fogyatkozás, hiány
  • csapás, fájdalom

További hasznos szavak a szinonimaszótárból

háborgó

melléknév
  • viharos, zivataros, örvénylő, tajtékos, fergeteges, dühöngő, zaklatott, felkavart, felbőszült, fodrosodó, szilaj, vad, zabolátlan, féktelen, hánykódó
  • lázadó, zavargó, békétlen, zendülő, zajongó, csendetlen (régies), veszekedő, csendzavaró, viszálykodó, elégedetlen, forrongó, nyugtalan
  • indulatos
  • émelygő, kavargó, kevergő, kóválygó

értelmiségi

főnév
  • intellektuel (idegen), diplomás, lateiner (régies), kiművelt emberfő (választékos)
A szinonimaszótárban megtalálhatóak a veszteség szinonimái és még több tízezer, szóban és írásban is használt gyakori, illetve kevésbé használt szó rokon értelmű szavai. Az egyes szavak és szinonimák értelmezésében és megértésében további segítséget nyújt, hogy a szótárban egymástól elválasztva, csoportosítva láthatóak az egyes előfordulási témakörök és szófajok szerinti magyarázatok, jelentések.

védtelen

melléknév
  • gyenge, gyámoltalan, ügyefogyott, erőtlen, tehetetlen, védekezésre képtelen, ótalan (tájnyelvi), menedék nélküli, fegyvertelen, kiszolgáltatott, őrizetlen, sebezhető, megtámadható

tulajdon I.

főnév
  • birtok, vagyon, ingóság, jószág (régies), vagyontárgy, javak, holmi
  • birtoklás, bírás
  • (régies): tulajdonság, jellem, vonás, viselkedés

törleszt

ige
  • visszafizet, megfizet, megad, kiegyenlít, leró, letud (bizalmas)
  • megtorol, megbosszul, visszavág, viszonoz

taszít

ige
  • lök, nyom, tol, taszajt (tájnyelvi), lódít
  • juttat, dönt (valamibe), sodor
  • undorít, visszatart

véres

melléknév
  • vérfoltos, véráztatta
  • vérző
  • sebes
  • fáradságos, gyötrő
  • kegyetlen, súlyos, ádáz, szörnyű, halálos
  • vérszomjas, vérengző

zakatol

ige
  • kattog, berreg, csörög, zörög, dübörög, zúg
  • dobog, lüktet, ver, pulzál (szaknyelvi)

szétnyit

ige
  • széthajt, széthúz, szétvon (választékos), széttár, kitár, kinyit, szétfeszít, (szájat) kitát

szent

melléknév
  • megszentelt, felszentelt
  • megáldott, áldott, szakrális (idegen), szentséges
  • mennyei, égi(idegen)
  • boldog, üdvözült, felmagasztosult
  • vallásos, jámbor, istenfélő, ájtatos, templomos, kegyes (régies), áhítatos, szenteskedő (pejoratív)
  • drága, szeretett
  • változtathatatlan, sérthetetlen
  • bizonyos, igaz, kétségbevonhatatlan

parcelláz

ige
  • feldarabol, feloszt
  • apróz

szokásos

melléknév
  • szokott, megszokott, szokásszerű, hagyományos, tradicionális, bevett, kurrens, általános, meghonosodott, normális, szokványos, rendes, közönséges, átlagos, mindennapos, mindennapi, köznapi, sablonos, sztereotip, szabványos, rituális, habituális (idegen), konvencionális, tipikus, uzuális (idegen), beidegződött, elmaradhatatlan, közkeletű

zöldhályog

főnév
  • glaukóma (szaknyelvi)

kívánság

főnév
  • óhaj, vágy, kívánalom, kívánnivaló, kívánat (régies), desiderium (régies), kérés, kérelem, óhajtás, igény

vetélkedő I.

melléknév
  • versenyző, versengő, mérkőző, küzdő, összecsapó

vasútállomás

főnév
  • állomás, pályaudvar, megállóhely
  • vasúti épület, állomásépület, indóház (régies)

visszavesz

ige
  • (kezet): visszahúz, elkap
  • visszavált, visszavásárol, visszafizet
  • visszafoglal, visszahódít, visszanyer, visszaszerez
  • visszafogad, visszaenged
  • visszavon, visszacsinál, érvénytelenít, felbont, visszalép, visszatáncol, eláll, megmásít
  • lelassít, fékez, mérsékel, csökkent

vikszel

ige
  • fényesít, pucol (bizalmas), dörzsöl, kefél

tutaj

főnév
  • úszómű, talp (régies), tombác (régies), duláb (tájnyelvi)

vizsgázó

melléknév, főnév
  • felelő, jelölt