vakargat szinonimái

ige
  • kapargat, bibirkál (régies), vakarcsál (tájnyelvi), vakarmizsál (tájnyelvi)
  • csikland

További hasznos szavak a szinonimaszótárból

gennyes

melléknév
  • gennyező, gennyedő, gennyedt, váladékos, váladékozó, meggyűlt, gyulladásos, kelevényes, fertőzött, purulens (idegen), szeptikus (szaknyelvi), fekélyes, túros (tájnyelvi), eves (tájnyelvi), enyekes (tájnyelvi), gyülevész (tájnyelvi)
  • (szleng): visszataszító, utálatos, undorító, genyus (durva), lepra (durva), tetű
  • rossz, silány, ócska, vacak, tropa (szleng)

áthúzás

főnév
  • törlés, érvénytelenítés, hatálytalanítás, megsemmisítés, semmissé nyilvánítás, sztornírozás (idegen), annullálás (idegen)
A szinonimaszótárban megtalálhatóak a vakargat szinonimái és még több tízezer, szóban és írásban is használt gyakori, illetve kevésbé használt szó rokon értelmű szavai. Az egyes szavak és szinonimák értelmezésében és megértésében további segítséget nyújt, hogy a szótárban egymástól elválasztva, csoportosítva láthatóak az egyes előfordulási témakörök és szófajok szerinti magyarázatok, jelentések.

útleírás

főnév
  • útinapló, útirajz, itinerárium (idegen)
  • úti beszámoló

tetemes

melléknév
  • nagy, nagyarányú, jókora, számottevő, meglehetős (tájnyelvi), csinos (összeg), szép, komoly, jelentős, jelentékeny, tekintélyes, roppant, hatalmas, óriási

tengeri1

melléknév
  • óceáni, tengerjáró, tengerben élő, sósvízi

szorong

ige
  • zsúfolódik, összezsúfolódik, szűkösködik, összeszorul, nyomorog, bezsúfolódik
  • tolong
  • aggódik, feszeng, aggodalmaskodik, fél, izgul, nyugtalankodik, gyötrődik, drukkol (bizalmas)

ütődik

ige
  • verődik, csapódik, lökődik, koccan, kocódik (tájnyelvi)
  • beleütközik
  • (gyümölcs): törődik, potyolódik (tájnyelvi)

vértörvényszék

főnév
  • vérbíróság, rögtönítélő bíróság, vésztörvényszék, vészbíróság

szakszótár

főnév
  • műszótár, terminológiai szótár
  • szaklexikon

süket

melléknév
  • siket (választékos), nagyothalló, csökkent hallóképességű, halláskárosult, töksüket (bizalmas), földsüket (bizalmas), sükebóka (tájnyelvi), nehézhalló (tájnyelvi) Sz: nem hallja a harangszót; a fülén ül; süket, mint az ágyú
  • (bizalmas): botfülű
  • figyelmetlen, szórakozott
  • közönyös, érzéketlen
  • ügyefogyott, együgyű, ostoba, fafejű, szamár, tökfilkó, nehézfejű, kuka (tájnyelvi), buta, bárgyú, tompa agyú, mafla, hülye
  • (telefon): rossz, néma
  • (szleng): unalmas, haszontalan
  • felesleges
  • (vidék): csendes, néma, elhagyatott

öngyilkosság

főnév
  • szuicidium (idegen), önkivégzés (régies), önpusztítás

szegényparaszt

főnév
  • kisparaszt, törpebirtokos
  • zsellér
  • béres
  • napszámos

vidék

főnév
  • tartomány, provincia, országrész, táj, tájék, régió, terület, hely, övezet, körzet, térség, szék (tájnyelvi), territórium (idegen)
  • környék, környezet, periféria, külváros, peremváros, határ
  • falu, porfészek (pejoratív), kukutyin (tréfás), világvége (szleng), préri (szleng), mucsa (durva), bivalybasznád (durva)

zebra

főnév
  • tigrisló (régies)
  • gyalogos-átkelőhely, gyalogátkelőhely, átkelőhely

kifejezés

főnév
  • fordulat, szókapcsolat, kiszólás, kitétel, közhely, szólam, frázis, sablon, klisé, frazeologizmus (idegen), frazeológiai egység, terminus, szólásmód, szólásmondás, kibeszéd (tájnyelvi)
  • megnyilvánulás, kinyilvánítás, manifesztálódás (idegen)
  • ábrázolás, megjelenítés, bemutatás, jellemzés

vakolat

főnév
  • habarcs, tapasz, malter
  • (szleng): smink, sminkelés, arcfestés, arcfesték, máz (pejoratív), kendőzés

utánfutó

főnév
  • pótkocsi, tréler

végrehajt

ige
  • megtesz, elvégez, véghezvisz, bevégez, teljesít, perfektuál (idegen), befejez, megcselekedik (régies), megcsinál, bevált, végez (tájnyelvi)
  • valóra vált, kivitelez, elkészít, keresztülvisz, megvalósít, foganatosít, megold
  • behajt, foglal (bizalmas)

változatosság

főnév
  • sokféleség, különféleség, sokrétűség, gazdagság, bőség, változékonyság
  • sokszínűség, színpompa, sokoldalúság
  • kikapcsolódás, felüdülés, pihenés
  • mulatság, élvezet

tiszta II.

határozószó
  • teljesen, egészen, teljes egészében

verbális

melléknév
  • (szaknyelvi): igei
  • szóbeli, beszélt