szerzet szinonimái

főnév
  • szerzetesrend, rend
  • fajzat (tájnyelvi), fajta (tájnyelvi), alak, fickó, figura, pofa (szleng), flótás, csodabogár
  • lény, teremtmény
  • (régies): találmány, csinálmány

További hasznos szavak a szinonimaszótárból

megmásíthatatlan

melléknév
  • megváltoztathatatlan, végleges, végérvényes, megingathatatlan, befejezett, szilárd, jóvátehetetlen, visszavonhatatlan, megfellebbezhetetlen, változhatatlan (választékos), immutábilis (idegen)

elcsavarog

ige
  • elkóborol, elkószál, elcselleng
A szinonimaszótárban megtalálhatóak a szerzet szinonimái és még több tízezer, szóban és írásban is használt gyakori, illetve kevésbé használt szó rokon értelmű szavai. Az egyes szavak és szinonimák értelmezésében és megértésében további segítséget nyújt, hogy a szótárban egymástól elválasztva, csoportosítva láthatóak az egyes előfordulási témakörök és szófajok szerinti magyarázatok, jelentések.

székfű

főnév
  • kamilla, székifű, pendelyke (tájnyelvi)

sarj

főnév
  • sarjadék, sarjú, sarjazat (régies), rügy, hajtás, ágacska, csemete
  • ivadék, utód, leszármazott, származék, gyermek, magzat (választékos), csemete (bizalmas), fióka, poronty (bizalmas), családfi (tájnyelvi), csimota (tájnyelvi), csimatka (tájnyelvi)

rosszaság

főnév
  • használhatatlanság, helytelenség
  • rosszindulat, komiszság, gonoszság, latorság (régies), rosszhiszeműség, romlottság, elvetemültség
  • rosszalkodás, pajkosság, pajkoskodás, csintalankodás, csintalanság, rendetlenkedés, helytelenkedés (tájnyelvi), ördögség (tájnyelvi)
  • csíny, csínytevés, gazság
  • csibész, rosszcsont, imposztor

puccs

főnév
  • államcsíny, összeesküvés, zendülés, lázadás, erőszakos fordulat

szentmise

főnév
  • mise, szentmiseáldozat

szünös-szüntelen

határozószó
  • folytonosan, szakadatlan, egyfolytában, egyvégtében, szakadatlanul, állandóan, mindig, éjjel-nappal, unos-untalan, mindegyre

pantomim

főnév
  • némajáték

összeül

ige
  • összejön, összegyűlik, ülésezik, tanácskozik

meggörbül

ige
  • begörbül, elgörbül, behajlik, meghajlik, megvetemedik, elfintul (tájnyelvi), gornyad (tájnyelvi), megroskad, megereszkedik, meghajol, deformálódik

pattogzik

ige
  • leválik, lepereg, leporlik, lemállik, töredezik

talapzat

főnév
  • talpazat, talp, talpkő, talap (régies), alapzat, aljzat, lábazat, cokli (bizalmas), fundamentum, piedesztál (szaknyelvi), posztamentum (szaknyelvi)

tenorista

főnév
  • tenor énekes, tenor

hátsó I.

melléknév
  • hátulsó, hátul levő, hátul álló, posterior (idegen), hátulsó (tájnyelvi)
  • alattomos, fondorlatos, sötét, gonosz

villan

ige
  • csillan, illan-villan (tájnyelvi), szikrázik, raggyan (régies)
  • megcsillan, megvillan, fellobban, felragyog, felcsillan
  • előbukkan, feltűnik

utánfutó

főnév
  • pótkocsi, tréler

szeszély

főnév
  • hóbort, bolondéria, rigolya, fakszni (bizalmas), rapli (bizalmas), bogár, tücsök (régies), dili, passzió (bizalmas), habók (tájnyelvi), hepp (szleng)
  • vesszőparipa
  • csapongás, ingatagság, kedélyhullámzás

szédít

ige
  • bódít, kábít
  • hiteget, ámít, telebeszéli a fejét, ujja köré csavar, csábít, megtéveszt, félrevezet, ugrat (bizalmas), lépre csal, fírol (szleng), fűz (szleng), etet (szleng), megdumál (szleng)

szorulás

főnév
  • székrekedés, bélrenyheség (szaknyelvi), dugulás, obstipáció (szaknyelvi), konstipáció (szaknyelvi)
  • (régies): tolongás, tolakodás, taszigálás, lökdösődés
  • (bizalmas): bűnhődés, lakolás, verés, szidás

újság

főnév
  • újszerűség
  • új, újdonság, novitás (idegen), nóvum (idegen)
  • új hír, hír, információ
  • lap, hírlap, napisajtó, sajtó, sajtóorgánum, sajtótermék, zsurnál (idegen)

szimpátia

főnév
  • rokonszenv, rokonérzés (régies), együttérzés
  • vonzalom, vonzódás, barátság

segítség

főnév
  • segítés, mentőöv, segédkezés, segítségnyújtás, gyámolítás, támogatás, segély, oltalom, segedelem (régies)
  • protekció
  • segítő, támasz, jobb keze (valakinek), gyámol (régies)
  • segédeszköz, segédlet, támpont
  • mankó (bizalmas), puska (bizalmas)

sztetoszkóp

főnév
  • hallgatócső, hallócső (régies), fonendoszkóp (szaknyelvi)

uszony

főnév
  • úszó, halszárny, úszószárny
  • (régies): uszály