szel szinonimái
ige
- szeg, vág, kanyarít, nyes, szeletel, darabol, metsz, nyiszál, szab, repeszt, irrizál (tájnyelvi)
- hasít
- átszel, átkel
szél1 szinonimái
főnév
- légáramlás, fuvallat, szélfúvás, szellő, vihar, förgeteg, légmozgás, szélvihar, szélroham
- széljárás, légvonat, széllökés, fuvalom (régies)
- hír, tünet, jelenség
- szellentés, fing (durva)
- agyvérzés, guta, szélütés
szél2 szinonimái
főnév
- szegély, bordűr, szegés
- párkány, orom, él
- margó
- mezsgye, part, határ
- perem, káva, karima, abroncs, koszorú, keret, pártázat (régies)
- határvidék, végek
- periféria (idegen)
- (tájnyelvi): szélesség
További hasznos szavak a szinonimaszótárból
hízott
melléknév
- kövér, telt, gömbölyű, hájas, hizlalt, hízánkos (tájnyelvi)
- tömött (baromfi)
- (ökör): göböly
szakállas
melléknév
- borotválatlan, szőrös, torzonborz, bozontos
- szálkás (kalász), toklászos (kalász), bajuszos (kukorica)
- régi, elavult, közismert, ócska, banális, közhelyes, sablonos, elkoptatott, elcsépelt, unalmas
pokoljárás
főnév
- szenvedés, kálvária, golgota (választékos), gyötrelem, tortúra, kín, kínszenvedés, viszontagság, megpróbáltatás, ide-oda hányódás
szarkasztikus
melléknév
- gúnyos, gunyoros, csúfondáros, rosszmájú, rosszindulatú, epés, csípős, éles, metsző, fullánkos, kaján, szatirikus, maliciózus
összefüggő
melléknév
- folyamatos, egységes, logikus, kapcsolatos, rendszeres, koherens (szaknyelvi), egybefüggő, állandó, szakadatlan, megszakítatlan, folytonos, következetes
önuralom
főnév
- önmérséklet, önfegyelem, önfegyelmezés, önlegyőzés, önmegtartóztatás, önmegtagadás, kontinencia (idegen), mértékletesség, hidegvér, higgadtság, csigavér, magatűrhetés, visszafogottság, nyugalom
meditál
ige
- elmélyed, elmerül, szemlélődik
- tűnődik, elmereng, mélázik, bölcselkedik, filozofál, elgondolkodik
- töpreng, tanakodik, mérlegel, rágódik, tépelődik, latolgat, fontolgat, meghány-vet, morfondírozik, spekulál
tartalmaz
ige
- magában foglal, felölel, átfog, kiterjed (valamire), van benne (valami), áll (valamiből)
véresszájú
melléknév
- uszító, szító, lázító, izgató, felbujtó
- (régies): hangoskodó, nagyszájú, harcias
tudás
főnév
- ismeret, tájékozottság, tapasztalat, bölcsesség
- tanultság, alapismeret, képzettség, szakértelem, gógyi (szleng)
- tudomás
- tudomány
szemközt
határozószó
- szemben, átellen, átellenben, vizaví (idegen), szemtől szemben
- szembe, homlokegyenest
rosszall
ige
- helytelenít, ellenez, reprobál (szaknyelvi), nehezményez, vétkell (tájnyelvi)
- kifogásol, hibáztat, gáncsol, megkritizál, elítél, megdorgál, megbélyegez, megró, megszid, korhol, lehord (bizalmas), megpirongat, rendreutasít, fedd, elutasít, leszól, pocskondiáz
színpadi
melléknév
- színi, színházi
- színészi
- színpadias, mesterkélt, színészkedő, őszintétlen, teátrális