szétnyom szinonimái

ige
  • összenyom, ellapít, szétlapít, összelapít
  • eldörzsöl, szétdörzsöl
  • szétfeszít

További hasznos szavak a szinonimaszótárból

gyenge, gyönge I.

melléknév
  • erőtlen, elesett, legyengült, leromlott, energiátlan, bágyadt, fáradt, pilledt
  • vézna, nyápic, csenevész, törékeny, beteges, fejletlen, nyamvadt, nyiszlett (bizalmas), venyige (szleng), hadibéna (szleng), halnivaló (tájnyelvi), nyüszüge (tájnyelvi)
  • munkaképtelen, hasznavehetetlen Sz: a szél is elfújja; alig áll a lábán; elfújja, mint aszott szénát a szél; erős, mint a kócmadzag; erős, mint aki csutkán telelt; erős, mint a sörecet; erős, mint az oláh ecet, két liter egy főzet; erőtlen, mint a bőréből kivetkezett kígyó; erőtlen, mint a tót kaszás; gyenge lábon áll; gyenge, mint a puliszka; gyenge, mint a bőrehagyott kígyó; gyenge, mint a pókháló; gyenge, mint a harmat; gyenge, mint az őszi légy; hálni jár belé a lélek; jó húsban van, fél kézzel eszi a nápolyit; majd elfújja a szél; olyan erőtlen, még a lehelet is árt neki; olyan, mint a váltott gyerek; olyan, mint az árnyékon nőtt bodza; rossz bőrben van; szédeleg, mint az őszi légy
  • korai, fiatal, zsenge, tejes
  • puha, lágy, finom
  • erélytelen, puhány, elpuhult, határozatlan, gyengekezű, tehetetlen, gyámoltalan, pipogya
  • befolyásolható, ingatag, bizonytalan, habozó
  • gyatra, silány, elégtelen, vacak, jelentéktelen, csekély, gyér, szerény
  • hatástalan, ügyetlen
  • (szél): enyhe, mérsékelt
  • (ebéd): könnyű, sovány, tartalmatlan, híg
  • (hang): halk, suttogó, fályolos, fakó, erőtlen

táncterem

főnév
  • tánchelyiség, bálterem
A szinonimaszótárban megtalálhatóak a szétnyom szinonimái és még több tízezer, szóban és írásban is használt gyakori, illetve kevésbé használt szó rokon értelmű szavai. Az egyes szavak és szinonimák értelmezésében és megértésében további segítséget nyújt, hogy a szótárban egymástól elválasztva, csoportosítva láthatóak az egyes előfordulási témakörök és szófajok szerinti magyarázatok, jelentések.

szellentés

főnév
  • fing (durva), szellet (régies), alszél (bizalmas), pú (bizalmas), puki (bizalmas), szél, bélgáz (választékos), alfarhang (tréfás), pörcintés (tájnyelvi), poszogás (tájnyelvi)

savanyú II.

főnév
  • (bizalmas): savanyúság, saláta

rőf

főnév
  • mérőrúd

puritán

melléknév
  • egyszerű, igénytelen, tiszta életű, aszketikus, spártai, romlatlan, feddhetetlen, erkölcsös, szemérmes, szégyellős, mértéktartó, mértékletes
  • prűd
  • szerény, dísztelen, sallangmentes, szegényes

szépszerével

határozószó
  • békésen, barátságosan
  • önként, magától

tagadó

melléknév
  • nemleges, elutasító, negatív, ellenkező, kétségbe vonó, negáló (szaknyelvi), cáfoló

pára

főnév
  • vízgőz, párásság, gőz
  • nedvesség, köd
  • kipárolgás, kigőzölgés, szag
  • lehelet, szusz (bizalmas), szufla (bizalmas), szellet (régies), szellem (régies)
  • lélek
  • (tájnyelvi): élőlény, teremtés, ember
  • állat

ösztövér

melléknév
  • (tájnyelvi): sovány, szikár, csontos, nyurga, vékony, vékonydongájú, vékonypénzű (régies), girhes (pejoratív), cingár, vézna, keszeg (bizalmas), csont és bőr, ványadt
  • sovány, terméketlen, kopár, sivár, meddő
  • szegényes, szűkös, vérszegény, vértelen

megharagít

ige
  • dühít, feldühít, dühösít, felbosszant, felmérgesít, felingerel, felbőszít, fölidegesít, megbosszant (régies), felharagít (tájnyelvi), felhergel, felhúz (bizalmas), felcukkol (szleng), felpaprikáz, kiborít (bizalmas)
  • dühbe hoz, méregbe gurít, haragra gerjeszt, kihoz a sodrából, kihoz a béketűréséből

pék

főnév
  • sütő (régies), zsemlyés (régies), pereces (régies), pistor (régies), sütőipari szakmunkás

támlásszék

főnév
  • hátasszék, fotel, fotőj, öregapámszéke (tájnyelvi)

tereferél

ige
  • beszélget, cseveg, diskurál, csacsog, trécsel (bizalmas), fecseg, traccsol (bizalmas), trafikál (régies), bájcseveg (bizalmas), locsog, pletykál, pletykázik, karattyol (bizalmas), szószátyárkodik

hazajár

ige
  • hazalátogat, kísért, eléjár (tájnyelvi)

virtuális

melléknév
  • (szaknyelvi): látszólagos, elképzelt
  • lehetséges, lehetőségként létező, várható

útközben

határozószó
  • menet közben, az úton

szétszakad

ige
  • elszakad, darabokra szakad, széthasad, széjjelhasad, szétreped, széjjelreped, kettéreped

székesfőváros

főnév
  • főváros, székváros

szökken

ige
  • szökik, szökell, ugrik, pattan
  • (valahol): terem, odaugrik, odapattan
  • (vér): felszökik, lövell
  • (ár): felmegy, felszökik

uradalom

főnév
  • nagybirtok, birtok, latifundium (szaknyelvi), domínium, földbirtok, magánbirtok, majorság (tájnyelvi), major (régies)

színpad

főnév
  • szín, pódium, a világot jelentő deszkák (választékos), játékszín (régies)

semmilyen

névmás
  • semmiféle, semmi néven nevezendő, semminemű (választékos), semminő (régies)
  • (bizalmas): bizonytalan, határozatlan, se ilyen, se olyan

szuszakol

ige
  • gyömöszöl, tömköd, zsúfol

útburkolat

főnév
  • flaszter (idegen), aszfalt, aszfaltburkolat, kövezet, utcakövezet, kockakő, macskakő, makadám, beton