rab I. szinonimái

melléknév
  • letartóztatott, bebörtönzött
  • elnyomott, leigázott, kiszolgáltatott
  • megigézett, elvarázsolt (szleng), megbabonázott, megbűvölt, rabul ejtett

rab II. szinonimái

főnév
  • fogoly, fegyenc, elítélt, sittes (szleng), zebrás (szleng), cinkelt (szleng)
  • hadifogoly, rabszolga Sz: a hűvösön kuruttyol; a császár konyháján főznek neki; a városházánál vasas katona; belső ember lett; hűvösön van a párnája; kezéből kenyerét nem kapja el a kutya; nem veszi el a kutya a kenyerét; lábán van az olvasó, úgy imádkozik

További hasznos szavak a szinonimaszótárból

széngáz

főnév
  • szénéleg (régies), szén-monoxid

snassz

melléknév
  • (bizalmas): szűkmarkú, garasos, krajcároskodó, filléres, kicsinyes, kisszerű, spórolós (bizalmas), kuporgató, sóher (bizalmas)
  • (szleng): elhanyagolt, szegényes, rongyos, ütött-kopott, szedett-vedett, ócska
  • rossz, értéktelen, bóvli, hitvány, vacak, silány, tré (szleng), szar (durva)
A szinonimaszótárban megtalálhatóak a rab szinonimái és még több tízezer, szóban és írásban is használt gyakori, illetve kevésbé használt szó rokon értelmű szavai. Az egyes szavak és szinonimák értelmezésében és megértésében további segítséget nyújt, hogy a szótárban egymástól elválasztva, csoportosítva láthatóak az egyes előfordulási témakörök és szófajok szerinti magyarázatok, jelentések.

pórnép

főnév
  • (régies): parasztság

összecsuklik

ige
  • megroggyan, behajlik
  • összeesik, összeroskad, összerogy, összedől, összeroggyan, összeroppan, összeomlik, leomol
  • elalél, elájul, eszméletét veszti, bekómál, kollabál (idegen), elerőtlenedik, elnehezül (tájnyelvi), ledübben (tájnyelvi), elhal (tájnyelvi)

önállótlan

melléknév
  • gyámoltalan, ügyefogyott, határozatlan, tehetetlen Sz: az anyja szoknyáján ül

névelő

főnév
  • artikulus (szaknyelvi), előszócska (régies)

propeller

főnév
  • hajócsavar, hajtócsavar, légcsavar
  • forgó
  • kishajó, átkelőhajó, gőzhajó (régies), csavargőzös (régies)

rétes

főnév
  • strudli (bizalmas), tekercse (tájnyelvi), béles (tájnyelvi), kőttes (tájnyelvi)

mesztic

főnév
  • félvér

menedékház

főnév
  • turistaház, turistaszálló, szállás, kulcsos ház, menház (régies)

kormányrúd

főnév
  • vezérrúd, timon (szaknyelvi)

mokány

melléknév
  • zömök, izmos, erős, keménykötésű, vaskos
  • szívós, stramm (bizalmas), belevaló (bizalmas), rátermett, bátor, kemény
  • önérzetes, határozott, hetyke (régies), kackiás, karakán
  • (régies): durva, vad, goromba, nyers, paraszt, idomtalan

robusztus

melléknév
  • erős, erőteljes, izmos, megtermett, nagy, vállas, markos, edzett, kisportolt, kajakos (szleng), deltás (bizalmas), muszklis (bizalmas), keménykötésű, tagbaszakadt, stramm (bizalmas), drabális
  • hatalmas, lenyűgöző

simogat

ige
  • cirógat, becézget, dédelget, szeretget, tapogat, cirókál (bizalmas), lapogat, babusgat
  • (szellő) legyezget

félreértés

főnév
  • tévedés, hiba, zavar, téves nézet, tévképzet, tévhit, elnézés, hibás ítélet, balmagyarázat (régies), melléfogás, értelemzavar, összecserélés, quidproquo (idegen)
  • civódás, viszály, konfliktus, bonyodalom, ellentét, összezördülés, összekülönbözés
  • disszonancia, elcsavarás (régies)

tengerjáró

főnév
  • óceánjáró

szid

ige
  • szidalmaz, pirongat, dorgál, fedd, korhol, szapul (bizalmas), kritizál, lehord (bizalmas), csépel, csepül, ostoroz, veszekedik (valakire), megmossa a fejét, becsmérel, ócsárol, pocskondiáz, gyaláz, átkoz, nyüstöl (bizalmas), simfel (bizalmas), rútol (régies), mocskol (tájnyelvi), piszkol (tájnyelvi), lecáfol (tájnyelvi), lekap (bizalmas), lemindenel (tájnyelvi), lecsesz (szleng), lebaltáz (szleng), megmosdat (tájnyelvi), lerudal (tájnyelvi), ledorongol (bizalmas), helyretesz (bizalmas), legorombít (bizalmas), leteremt (bizalmas), leszúr (bizalmas), letol (bizalmas), lebarmol (durva), lebasz (durva) Sz: szidja, mint a bokrot; a nyelvét köszörüli (valakin); lekapja a tíz körméről; helyére teszi; lehordja a sárga földig; leszúrja, mint a pengős malacot

rabló I.

melléknév
  • tolvajló, fosztogató, harácsoló, haramiáskodó, garázdálkodó, zsákmányoló, prédáló (régies), zabráló (pejoratív)

pólya

főnév
  • babadunyha (tájnyelvi), dunnika (tájnyelvi), póka (tájnyelvi)
  • fásli, kötszer, kötözőpólya, mullpólya (szaknyelvi), kötelék, gézpólya, vászonpólya, sebpólya, bandázs (idegen)
  • (régies): pelenka

rekamié

főnév
  • kanapé, fotelágy, dívány, heverő, pamlag, szófa (régies)

szerv

főnév
  • orgánum (idegen), életműszer (régies)
  • közület, hatóság, intézmény, apparátus
  • (szleng): rendőr, hekus (szleng)

rajong

ige
  • lelkesedik, lelkendezik, lelkesül, imád, bámul, csodál, magasztal, bálványoz, istenít, él-hal, lángol, odavan (valakiért), bolondul, hevül, esekedik (tájnyelvi), döglik (szleng), bele van gárgyulva (bizalmas), berosál (valakitől) (szleng)

összemorzsol

ige
  • szétmorzsol, széttördel, szétdörzsöl, elmorzsál, megsúrol (tájnyelvi), aprít
  • összezúz, összeroncsol, ízzé-porrá tör, megőröl, pozdorjává tör
  • szétver, felmorzsol, megsemmisít, elpusztít

rendzavarás

főnév
  • rendbontás, zavargás, kavarodás, forrongás, tumultus (régies), zendülés, lázadás, felkelés, felfordulás, excesszus (idegen)
  • csendháborítás

széttép

ige
  • széjjeltép, összetép, szétszakít, széjjelszakít, széthasít, széjjelhasít, összeszaggat
  • szétszaggat, széjjelszaggat, szétmarcangol, széjjelmarcangol
  • (kapcsolatot): megszakít, megszüntet, felszámol