pusztító szinonimái

melléknév
  • romboló, megsemmisítő
  • ádáz, dühöngő, tomboló, borzasztó, iszonyatos
  • vad, kegyetlen, könyörtelen, esztelen, barbár, vandál
  • gyilkos, halálos, öldöklő, vérengző, vérszomjas
  • ártalmas, káros, mérges, mérgező, toxikus (szaknyelvi)

További hasznos szavak a szinonimaszótárból

élvezet

főnév
  • gyönyör, gyönyörűség, gyönyörködés, passzió (bizalmas), elragadtatás, öröm, kedv, éldelet (régies), élv (régies), disztrakció (idegen), kéj

majoránna, majoranna

főnév
  • pecsenyevirág
A szinonimaszótárban megtalálhatóak a pusztító szinonimái és még több tízezer, szóban és írásban is használt gyakori, illetve kevésbé használt szó rokon értelmű szavai. Az egyes szavak és szinonimák értelmezésében és megértésében további segítséget nyújt, hogy a szótárban egymástól elválasztva, csoportosítva láthatóak az egyes előfordulási témakörök és szófajok szerinti magyarázatok, jelentések.

pór

főnév
  • paraszt, földművelő, földműves, szántóvető (régies), nemtelen (régies)
  • plebejus

összeállítás

főnév
  • kombináció, elrendezés, összeszerelés, kompozíció, összeillesztés, megszerkesztés, összetétel
  • antológia
  • összeválogatás, felállás, csapat

öltözet

főnév
  • ruházat, ruha, ruhanemű, toalett, viselet, gála, ornátus (idegen), öltözék, mez, ancúg (bizalmas), kosztüm, szerelés (szleng), szerkó (szleng), cucc (bizalmas), bőr (szleng)

nesztelen II.

határozószó
  • nesztelenül, zaj nélkül, csöndben, lábujjhegyen, halkan, hangtalanul

program

főnév
  • terv, tervezet, munkaterv, időbeosztás, munkarend, ügyrend
  • célkitűzés, előirányzat, cél, szándék, elgondolás
  • napirend, menetrend, agenda (régies)
  • műsorszám, műsor, adás

részlet

főnév
  • rész, alkatrész, darab, töredék, szelet, szegmens (szaknyelvi), hányad, porció, adag, repartíció (idegen), ciklicakli (tájnyelvi)
  • mozzanat, momentum
  • szakasz, szemelvény, fejezet, passzus, epizód

mesterség

főnév
  • szakma, iparág
  • hivatás, pálya, foglalkozás, praxis, professzió (idegen), élethivatás, karrier, ipar
  • készség, jártasság, ügyesség

melyik

névmás
  • mely, hányadik
  • amelyik, amely

korhol

ige
  • dorgál, pirongat, megszid, megfedd, megró, leckéztet, megszól, letol (bizalmas), lehord (bizalmas), szapul (bizalmas), ostoroz, regnál (tájnyelvi)

módjával

határozószó
  • mértékkel, mértékletesen, móddal (tájnyelvi), csínján, takarékosan, képesleg (tájnyelvi), képesint (tájnyelvi)

rivall

ige
  • (valakire): kiált, förmed, ripakodik, ráordít
  • rivalkodik (régies), sivall (tájnyelvi), harsan, rian

siklik

ige
  • csúszik, suhan, repül, sikamlik (tájnyelvi), sikamodik (tájnyelvi), iszamodik (tájnyelvi), csuszamlik

felpiszkál, fölpiszk

ige
  • feltúr, felkotor, felszít
  • felizgat, izgalomba hoz, feldühít, felbosszant, felmérgesít, felbőszít, feldúl, felzaklat, felkavar, megzavar, felingerel, megráz

tempó

főnév
  • ütem, taktus, vágás (szaknyelvi)
  • időmérték, ritmus
  • iram, iramat (régies), sebesség, gyorsaság, lendület, elán, nekibuzdulás, sietség, dinamizmus (idegen)
  • viselkedésmód, cselekvésmód, magatartás, szokás

szétterül

ige
  • széjjelterül, elterül, szétömlik, szétárad, szétterjed, elszertül (tájnyelvi)

püspök

főnév
  • főpásztor, egyháznagy (régies), episcopus (szaknyelvi), pátriárka, érsek

polgári I.

melléknév
  • polgárosodott, polgárosult, városi
  • burzsoá, tőkés
  • civil
  • magánjogi

regiszter

főnév
  • névmutató, jegyzék, lajstrom (régies), névsor, névjegyzék
  • nyilvántartás, tárgymutató
  • hangfekvés

szerez

ige
  • hozzájut, megkap, elér, elnyer, kerít, szed, szert tesz, akvirál (régies)
  • (tájnyelvi): gyarapít, gyűjt, gazdálkodik
  • kaparint, elcsíp, habzsol, szervál (szleng), tarhál (szleng), happol (szleng), harácsol, portyázik, suvaszt (tájnyelvi), elcsen, csen, csór, lop, bezsebel, szajréz (szleng), zabrál (szleng), megbuliz (szleng), megkártyáz (szleng), oroz, elemel
  • előidéz, okoz, elősegít, kivált, kelt
  • teremt, létrehoz, megformál, alkot, költ, ír, komponál
  • (régies): rendel, intéz, alapít, fundál (régies)

ráhajt1

ige
  • odahajt, odaterel, ráterel, odairányít
  • odakormányoz, odavezet, rágördül, rágurul
  • (bizalmas): rákapcsol (bizalmas), ráver (bizalmas), belehúz (bizalmas)
  • (régies): sarkall, ösztökél, ösztönöz, indít, késztet

összekap

ige
  • összehúz, összeránt, összefog, összevon, összeszed
  • (összekapja magát): felöltözik, felöltözködik, rendbe szedi magát
  • megembereli magát
  • összevész, összeszólalkozik, összezördül, összekülönbözik, összezörren, összetűz, összeszusszan (tájnyelvi), összehorgol (tájnyelvi)

rendőr

főnév
  • rendőrőrszem, járőr, milicista (idegen), rendész, policáj (régies), hekus (szleng), hé (szleng), zsaru (szleng), zsé (szleng), zsernyák (szleng), jard (szleng), kopó (szleng), közeg (tréfás), szerv (szleng), fakabát (szleng), andris (szleng), rendőrbiztos (régies), konstábler (régies)
  • poroszló (régies), zsandár (régies), darabont (régies), fogdmeg (bizalmas), pandúr, csendőr (régies)

szétolvad

ige
  • széjjelolvad, elolvad, szétfolyik, eloszlik
  • (pénz): elfogy