orvos szinonimái
főnév
- doktor, doki (bizalmas), gyógyász
- felcser (régies), kirurgus (régies), szanitéc (régies)
További hasznos szavak a szinonimaszótárból
métely
főnév
- szőrféreg (tájnyelvi)
- mételykór
- betegség, kór
- ragály, kontagium (idegen), járvány, kontamináció (szaknyelvi)
világít
ige
- világol (régies), ég, ragyog, pislog, tündöklik, fénylik, sugárzik
- pilácsol (tájnyelvi), lámpát éget
- (valamire): rávilágít, megértet
morózus
melléknév
- kedélytelen, kedvetlen, örömtelen, sótlan, savanyú, levert, csüggedt, lehangolt, deprimált, melankolikus, mísz (bizalmas)
- mogorva, rosszkedvű, barátságtalan, zord, rideg, hűvös, fagyos, durcás, morcos, morgós, haragos, harapós, mérges, zsémbes, zsörtölődő, házsártos, tüskés, szúrós
mindegy
módosítószó
- közömbös, érdektelen, lényegtelen, egykutya, egyre megy, egyfene (tájnyelvi), nyolc (szleng), egál (bizalmas), gancegál (bizalmas) Sz: ahogy lesz, úgy lesz; akár ide, akár oda; akár zuhog, akár puhog; egy dolog, akár ég, akár pokol; akár túrják, akár gyúrják; az egyik kutya, a másik eb; eb vagy kutya, mind egy tatár; egyik tizenkilenc, a másik egy híján húsz; eben guba, mind egyforma, mind egykutya; nem tesz semmit; nem változtat a leányzó fekvésén; nem oszt, nem szoroz; olezánc, mint a német tánc; se nem árt, se nem használ
- ugyanaz
ötöl-hatol
ige
- hímez-hámoz, köntörfalaz, kertel, mellébeszél, csűri-csavarja a szót, rizsáz (szleng)
létkérdés
főnév
- életkérdés, élet-halál kérdése, sorsdöntő kérdés, kulcskérdés, kardinális kérdés, sorskérdés, létfontosságú kérdés, életbe vágó kérdés, lét vagy nemlét kérdése
- létszükséglet, életszükséglet, létfeltétel, életfeltétel
pitiáner
melléknév
- (szleng): jelentéktelen, lényegtelen, apró, mellékes, másodrangú, elhanyagolható, apró-cseprő, csip-csup, piszlicsáré (bizalmas), bagatell
- értéktelen, jellegtelen, szürke
- jelentős, fontos, értékes
- kicsinyes, kisszerű
rokon I.
főnév
- vérrokon, hozzátartozó, családtag, atyafi (régies), retyerutya (tájnyelvi), vérség (régies) Sz: segge vége (durva)
ostoba
melléknév, főnév
- buta, tökkelütött, korlátolt, balga, üresfejű, féleszű, tyúkeszű, fajankó, nehézfejű, hülye, idióta, hólyag, süsü (bizalmas), félcédulás, szamár, együgyű, bárgyú, oktalan, tökfej, gyagya, sötét (bizalmas), fúrtagyas (régies) Sz: a kovács se tudna neki észt koholni; annyi esze sincs, mint egy tyúknak; az anyja alól is vasvillával vették el; bámul, mint borjú az új kapura; buta, mint a lúd; csupa csiriz a fejében; fél tehenet se ér az esze; ha zacskóba kötné az eszét, megenné a kutya; híg az agyveleje; kevés van a sótartójában; majd megbődül; megbődül a borjú benne; morzsa esze sincs; néz, mint birka az új kapura; nincs annyi esze, mennyi egy dióhéjba beleférne; olyan, mint a fejetlen láb; tizenkét ökör fel nem ér az eszével; tök a feje, gané a veleje; tudatlan, mint a szamár; úgy bámul, mint a sült hal; üres a felház; vasvillával vették el az anyjától
- meggondolatlan, értelmetlen, nevetséges, oktondi, botor, esztelen, képtelen, visszás, felelőtlen, semmitmondó, üres
összeér
ige
- határos, összenyúlik, összeszolgál (tájnyelvi), összefut, érintkezik, összetalálkozik, találkozik, összejön, konvergál (szaknyelvi)(szaknyelvi)
riadalom
főnév
- rémület, vakrémület, ijedelem, ijedtség, pánik, fejetlenség, zűrzavar, kavarodás, felbolydulás, fejvesztettség
- (régies): kiáltozás, lárma, ribillió
ölel
ige
- átölel, magához ölel, keblére ölel, szívéhez szorít, magához szorít, átfog, karol, karjaival átfon, karjai közé vesz, karjába szorít, körülölel, körülfog
- szeretkezik, közösül
- (régies): csókol, apolgat (régies), apol (régies)
mulaszt
ige
- hanyagol, mellőz, kihagy
- elszalaszt
- veszít
- (iskolából): hiányzik, távol marad
- lóg (bizalmas), bliccel (bizalmas)
- (fájdalmat, bánatot): csökkent, enyhít, csillapít
- oszlat, szüntet
összeroppan
ige
- összetörik, széttörik, elhasad, megreped
- megsemmisül
- megtörik, tönkremegy, lerobban (szleng), kiborul (bizalmas), kikészül (szleng), kipurcan (szleng), szétesik
roham
főnév
- támadás, attak (idegen), megrohanás, lerohanás, rajtaütés, előretörés, offenzíva, invázió, agresszió, ostrom (idegen)
- görcs, rosszullét, kitörés, paroxizmus (szaknyelvi)
- felindultság, dühroham
- (régies): rohanás