nyomaszt szinonimái

ige
  • aggaszt, ránehezedik, terhel, nyom, elnehezít, szorongat, megszorít, korlátoz
  • lehangol, elcsüggeszt, elszomorít, elkedvetlenít, deprimál, kedvét szegi (valakinek), lesújt Sz: a lelkére nehezedik (valakinek)

További hasznos szavak a szinonimaszótárból

kártékony

melléknév
  • ártalmas, ártó, káros, kártevő
  • gonosz, veszedelmes, pusztító, kárkondító (tájnyelvi)
A szinonimaszótárban megtalálhatóak a nyomaszt szinonimái és még több tízezer, szóban és írásban is használt gyakori, illetve kevésbé használt szó rokon értelmű szavai. Az egyes szavak és szinonimák értelmezésében és megértésében további segítséget nyújt, hogy a szótárban egymástól elválasztva, csoportosítva láthatóak az egyes előfordulási témakörök és szófajok szerinti magyarázatok, jelentések.

népi

melléknév
  • populáris, vulgáris
  • plebejus, egyszerű, naiv
  • paraszti, néprajzi, etnikai

menő

melléknév
  • (szleng): neves, népszerű, nagyhírű, nagynevű, sikeres, divatos, kurrens, kapós (bizalmas), elismert, ügyes
  • modern, stílusos, tipp-topp (bizalmas)
  • szuper (bizalmas), profi (bizalmas), nagyágyú (szleng), császár (bizalmas), penge (szleng), macsó (szleng), mágus (bizalmas), bombázó (szleng)

megvadul

ige
  • megbokrosodik, megtündéresedik (tájnyelvi)
  • felindul, méregbe gurul, dühbe gurul, feldühödik, felmérgesedik, haragra lobban, haragra gerjed, felbőszül

megalkot

ige
  • elkészít, megcsinál, kialakít, megteremt, kitalál, megkonstruál, létrehoz, előállít, összehoz (bizalmas), megformál, generál (idegen), organizál (idegen), szerkeszt, nyélbe üt

nyakszirt

főnév
  • tarkó, nyaktő

ökonómia

főnév
  • gazdaságtan, közgazdaság, közgazdaságtan
  • gazdaság
  • gazdálkodás
  • takarékosság, gazdaságosság

lehűt

ige
  • hűsít, hűt
  • fagyaszt
  • lecsillapít, megnyugtat, lecsendesít
  • lelohaszt, kedvét szegi (valakinek), elszomorít, elkedvetlenít

lecsap

ige
  • levág, lemetsz, leüt, lesújt, letaglóz
  • lever, ledob
  • támad, rácsap, ráront, rátör, rajtaüt
  • elhódít, lecsikkant (tájnyelvi), lecsillent (tájnyelvi), levillángzik (tájnyelvi)
  • (szleng): leüt, kifektet (szleng), megborít (szleng)
  • (szleng): megszerez, lenyúl (szleng)

jelenkor

főnév
  • ma, jelen, napjaink

leszokik

ige
  • abbahagy, felhagy (valamivel), eláll (valamitől), lemond (valamiről), levetkőzik (valamit), letesz (valamiről), megszakít (valamit)

öregapa

főnév
  • nagyapa, szépapa, másikapa (tájnyelvi), papóka (tájnyelvi), peszeapika (tájnyelvi)

parcelláz

ige
  • feldarabol, feloszt
  • apróz

elhalványodik

ige
  • elhalványul
  • elsápad, elfehéredik
  • elszíntelenedik, színét veszti, kifakul, megkopik, kikopik
  • (emlék): elmosódik, elhomályosodik, gyengül, meggyengül, tompul, eltűnik, kitörlődik, elfelejtődik
  • eltörpül, nyomába se ér

sörfőzde

főnév
  • serfőzde (régies), sörfőző (régies), sörgyár

rávág

ige
  • ráüt, rácsap, ráver, rásóz, ráhúz, ráró, rásújt
  • ráfelel, kimond, kiköp (bizalmas)

nyomdok

főnév
  • (régies): nyom, lábnyom, nyomjelzés, útvonal, csapás, csapa (tájnyelvi), kerékvágás, nyomvonal
  • emlék, maradvány, jel
  • (választékos): útmutatás, példamutatás, példa, tanítás

nemeslevél

főnév
  • címerlevél (régies), armális (régies), kutyabőr (tréfás), nemesi oklevél

opció

főnév
  • elővételi jog
  • választhatóság
  • optálás (idegen)

rakpart

főnév
  • rakodópart, rakópart, dokk

ócska

melléknév
  • használt, viselt, viseltes, színehagyott, molyette, molyrágta, rongyos, kiszolgált, idejétmúlt, idejemúlt, avítt, kopott, ütött-kopott, elnyűtt, szedett-vedett, kafac (tájnyelvi), kopodalom (tájnyelvi), hajdináré (tájnyelvi), hinyott-hányott (tájnyelvi)
  • silány, rossz, hitvány, szar (durva), gyatra, rozoga, vacak, szegényes, ramaty, eladhatatlan, selejtes, csapnivaló, bóvli, rozzant, kacat, tré (szleng), snassz (bizalmas), semmit érő (tájnyelvi), értéktelen, vicikvacak, piti (bizalmas)
  • régi, öreg, szakállas, elkoptatott, semmitmondó
  • vízözön előtti, időmarta (választékos), időrágta, avult, elavult, muzeális, elcsépelt

merő

melléknév
  • csupa, tiszta, puszta, színtiszta, teljes, sívó (tájnyelvi), tisztádon-tiszta (tájnyelvi)
  • egyszerű, valóságos, kész
  • (régies): feszes, merev, mozdulatlan
  • (hsz-szerűen): csak, csupán, pusztán

ostoba

melléknév, főnév
  • buta, tökkelütött, korlátolt, balga, üresfejű, féleszű, tyúkeszű, fajankó, nehézfejű, hülye, idióta, hólyag, süsü (bizalmas), félcédulás, szamár, együgyű, bárgyú, oktalan, tökfej, gyagya, sötét (bizalmas), fúrtagyas (régies) Sz: a kovács se tudna neki észt koholni; annyi esze sincs, mint egy tyúknak; az anyja alól is vasvillával vették el; bámul, mint borjú az új kapura; buta, mint a lúd; csupa csiriz a fejében; fél tehenet se ér az esze; ha zacskóba kötné az eszét, megenné a kutya; híg az agyveleje; kevés van a sótartójában; majd megbődül; megbődül a borjú benne; morzsa esze sincs; néz, mint birka az új kapura; nincs annyi esze, mennyi egy dióhéjba beleférne; olyan, mint a fejetlen láb; tizenkét ökör fel nem ér az eszével; tök a feje, gané a veleje; tudatlan, mint a szamár; úgy bámul, mint a sült hal; üres a felház; vasvillával vették el az anyjától
  • meggondolatlan, értelmetlen, nevetséges, oktondi, botor, esztelen, képtelen, visszás, felelőtlen, semmitmondó, üres

rátámad

ige
  • ráront, rárohan, rátör, rázúdul, ráveti magát, nekiront, nekitámad, nekiesik, nekiáll, rajtaüt, belegyalogol (szleng)
  • ráförmed, ráripakodik, rárivall, ráreccsent (bizalmas), ledorongol (bizalmas), letaglóz, lehord (bizalmas), nekiugrik, a torkának ugrik, brüszkíroz (idegen), ráröffen (tájnyelvi), rádördül
  • megszid, összeszid, leszid