nagyban szinonimái
határozószó
- javában, erősen
- nagymértékben, nagy mennyiségben, nagy tételben
További hasznos szavak a szinonimaszótárból
egyhangú
melléknév
- egyforma, egyöntetű, egységes, ugyanazon
- unalmas, untató, szürke, színtelen, sótlan, ízetlen, száraz, lapos, élettelen, érdektelen, szellemtelen, vérszegény, tompa, fakó, eseménytelen, mindennapos, hétköznapi, prózai, közönséges, jellegtelen, jelentéktelen, változatlan, vigasztalan, elkoptatott, lerágott, szokványos, átlag, tucat, üres, sivár, kietlen, fád, monoton, sablonos, banális, együtésű (régies), nyomasztó, lélekölő, álmosító, fárasztó, kimerítő
forgolódik
ige
- sürög-forog, sürgölődik, szorgoskodik, ireg-forog (tájnyelvi), nyüzsög, fergelődik (tájnyelvi)
- (valaki körül): udvarol, közelít, legyeskedik, settenkedik, hízeleg, kakaskodik (bizalmas), törleszkedik, dörgölődzik, dörgölőzik, kerülget, környékez, teszi a szépet, csapja a szelet
- hempereg
- hánykolódik, fészkelődik
- (valamilyen körben, valahol): viselkedik, érintkezik (valakivel), forog, mozog
meglakol
ige
- bűnhődik, megbűnhődik, megfizet, megkeserül, megszenved, vezekel, megadózik (tájnyelvi), büntetést szenved Sz: átesik a küszöbön; csizmadiát fog; ebet fog; el nem viszi szárazon; megadja az árát; elesett a lúd a jégen; elfújja az ebek dalát; kihúzza a gyufát (szleng); kiviszi a lúgját; kutyát fog; majd elfújja az ebek dalát; megadja a bablé árát; megadja a kos árát; megadja a dézsmát; megcsípte a dér az orrát; megégett vele; megette a szappant; megfizeti a bak árát; megissza a levét; megüti a körmét; megüti a bokáját; ördögöt fog; róka bőrével fizet; tűz nélkül megégett(valamit)
meggondolás
főnév
- megfontolás, latolgatás, mérlegelés, töprengés, elmélkedés, konszideráció (idegen)
muskátli
főnév
- pelargónia (szaknyelvi), pelargónium (szaknyelvi), büdösliza (tájnyelvi), lizi (tájnyelvi), muskáté (tájnyelvi), szagoslevél (régies)
nyílás
főnév
- virágzás, virulás, virágba borulás
- rés, hézag, lyuk, lék, repedés, repedék (régies), hasadék, hasadás, pórus, apertúra (szaknyelvi), meatus (szaknyelvi), stoma (szaknyelvi), nyiladék (régies), slicc (bizalmas)
- száj, torok
- kapu
krumpli
főnév
- burgonya, kolompér (tájnyelvi), csicsóka (tájnyelvi), pityóka (tájnyelvi), csucsorka (tájnyelvi), földialma (régies)
- (bizalmas): óra
iglice
főnév
- tövises iglice, ekeakadály, ekenyűg, eketartófű, iglicetüsök, igrictüske, istenátkozta-tüske, ökörgúzs
nyurga
melléknév
- magas, hosszú, hórihorgas, sudár (választékos), colos (bizalmas), coli (bizalmas), nyakigláb, vékony, nyúlánk, karcsú, égimeszelő, hirtelen nőtt (tréfás), langaléta, ösztövér, kalajdász (tájnyelvi), nyirge-nyurga (tájnyelvi), hószmány (tájnyelvi)
önkényuralom
főnév
- despotizmus (idegen), kényuralom, zsarnokság, zsarnokoskodás, abszolutizmus (idegen), tekintélyuralom, egyeduralom, autokrácia (idegen), autokratizmus (idegen), diktatúra, parancsuralom, parancsuralmi rendszer, terror
rovás
főnév
- rovátka, horony, fánc (régies), barázda, rece, vágat
- rovásírás, rúna
- metszés, bemetszés, irdalás
- (régies): adósság, járandóság, tartozás, hitel
- összeillesztés, hornyolás
- rovó, megrovás, intő
pontosan
határozószó
- pontban, pontra, percre, hajszálpontosan, halálpontosan (bizalmas), teljesen, kétségtelenül, hajszálra, egészen, éppen, szakasztott, pont, tényleg, határozottan, kereken, töviről hegyire
- gondosan, alaposan, akkurátusan (régies), világosan, hibátlanul, tisztán, jól
- időben, idejében, késedelem nélkül, jókor
nagydolog
főnév
- székelés, széklet, szükséglet, ürülék, fécesz (szaknyelvi), kaka (bizalmas), kaki (bizalmas), szar (durva), trutyi (szleng), trutymó (szleng)
mohóság
főnév
- falánkság, torkosság, mértéktelenség, nagyétkűség
- kapzsiság, sóvárság, pénzsóvárság, bírvágy (régies), nyereséghajhászás
megnyomorít
ige
- nyomorékká tesz, elcsúfít, megcsonkít, eltorzít, munkaképtelenné tesz, megbénít, harcképtelenné tesz, megfélszegít (tájnyelvi), meggyámbászt (tájnyelvi)
- tönkrejuttat, nyomorba dönt, romlásba dönt
nyakaskodik
ige
- makacskodik, akaratoskodik, makrancoskodik, önfejűsködik, csökönyösködik, dacoskodik, ellenszegül
politúr
főnév
- máz, lakk, fénymáz, firnisz (tájnyelvi), firnájsz (tájnyelvi), kence, sellak (régies), fényezés
- bevonat
- (szleng): bőr