bárhol szinonimái

határozószó
  • akárhol, akármerre, bármerre

További hasznos szavak a szinonimaszótárból

bánatos

melléknév
  • szomorú, szomorkás, bánkódó, bús, búsuló, mélabús, búskomor, búbánatos, búvalbélelt, elkeseredett, kesergő, rosszkedvű, kedvetlen, lehangolt, levert, letört, boldogtalan, csüggedt, vigasztalan, örömtelen, elszontyolodott, komor, deprimált, depressziós
  • melankolikus, elégikus, borongós, borús, keserű, gyászos

előtör

ige
  • kitör, előront, kiront, előrohan, kirohan
  • (folyadék, gáz): kizúdul, feltör, kitör, előlövell, kilövell, kiárad, kibuzog
  • (indulat): kirobban, kiszakad
A szinonimaszótárban megtalálhatóak a bárhol szinonimái és még több tízezer, szóban és írásban is használt gyakori, illetve kevésbé használt szó rokon értelmű szavai. Az egyes szavak és szinonimák értelmezésében és megértésében további segítséget nyújt, hogy a szótárban egymástól elválasztva, csoportosítva láthatóak az egyes előfordulási témakörök és szófajok szerinti magyarázatok, jelentések.

átszerel

ige
  • átalakít, megváltoztat, átállít
  • átrak, áttesz

akárhova

határozószó
  • bárhova, bármerre, akármerre, ahova csak, akármibe

ácsingózik

ige
  • áhítozik, vágyik, vágyakozik, vágyódik, kíván, sóvárog, epekedik, epedezik, eped, óhajt, áhít
  • álldogál, ácsorog, állong (régies)

bakafántoskodik

ige
  • akadékoskodik, kötekedik, zsémbel, kukacoskodik, szőröz, zsörtölődik, gáncsoskodik, panyókál (tájnyelvi)

bérbeadás

főnév
  • kiadás, bérlet

kaució

főnév
  • óvadék, biztosíték, letét, zálog, jótállás, szavatolás, garancia

beteg II.

főnév
  • páciens, ápolt (választékos), kór (régies), ispotályos (régies), kriptaszökevény (tájnyelvi), mécsbélgergő (tájnyelvi)

bögyörő

főnév
  • (tájnyelvi): hímvessző, fütyülő (bizalmas), fütyi (bizalmas), bille, pöcs (durva), kuki (bizalmas), kukac (szleng)
  • (tájnyelvi): angyalbögyörő, burgonyametélt, krumplinudli, nudli, burgonyasodralék

elhagy

ige
  • (valakit): otthagy, eltávozik (valakitől)
  • (iskolát, állást): kikerül (valahonnan), kimegy (valahonnan), eljön (valahonnan)
  • szakít (valakivel), faképnél hagy, dob (valakit) (szleng), ejt (valakit) (szleng)
  • magára hagy, sorsára hagy, cserbenhagy
  • (elhagyja magát): elhanyagolja magát
  • abbahagy, felhagy (valamivel)
  • mellőz, elmellőz, kihagy, átugrik (valamit), átsiklik (valamin)
  • elveszít, elhány, elszór
  • túljut (valamin)
  • megelőz, lehagy, maga mögé utasít, elhúz (valakitől)

deklarál

ige
  • kinyilvánít, kijelent, kinyilatkoztat, kihirdet
  • (régies): bevall, megvall, beismer, bejelent
  • nyilvánít (valamilyennek), minősít (valamilyennek)

bármely

névmás
  • akármely
  • bármelyik, akármelyik
  • bármilyen, akármilyen

átmegy

ige
  • átlép, keresztülmegy, keresztülhalad, áthalad, végigmegy, átjut, átutazik, áthajt, átkel, átszel, átvág, átvonul, átlábol (tájnyelvi), átgázol, átvádol (tájnyelvi), átszáll, átfárad, áthatol, átfér, átjön
  • átível, áthidal
  • meglátogat, átugrik, vizitel (régies), megnéz, átnéz, rányitja az ajtót (bizalmas)
  • átpártol, átáll, átvált
  • kerül, jut, átkerül
  • megváltozik, átalakul
  • levizsgázik, letesz (vizsgát), befejez (osztályt)

belekóstol

ige
  • megkóstol, megízlel, belenyal, beleharap, beleeszik
  • megpróbál, kipróbál, megtapasztal, ismerkedik (valamivel)

csücsök

főnév
  • vég, végződés, csúcs, csúp (tájnyelvi), csűcs (tájnyelvi)
  • sarok, szöglet, zug, zugoly (tájnyelvi)

bedugaszol

ige
  • bedug, eldugaszol, eldugít, becsinál (tájnyelvi), bezár, lezár, betöm, betömít, eltöm, eltömít
  • visszazár

alakítható

melléknév
  • formálható, hajlékony, hajlítható, nyújtható, gyúrható, képlékeny, flexibilis, kalapálható, kovácsolható, átalakítható, megváltoztatható, plasztikus
  • befolyásolható, nevelhető, idomítható

bélyeg

főnév
  • postabélyeg
  • jel, jelzés, jegy, ábra, védjegy, nyom, billog (tájnyelvi)
  • szégyenbélyeg, bűnbélyeg, szégyenfolt, folt, pecsét, szenny, szeplő, makula (idegen), stigma
  • ismérv, jellegzetesség, ismertetőjel, jellemző, attribútum (szaknyelvi)
  • (szleng): LSD, tripp (szleng), lecsó (szleng)

defekt

főnév
  • sérülés, kár, hiba, meghibásodás, üzemzavar, durrdefekt
  • fogyatékosság, hiányosság, hiba, tökéletlenség, defektus (idegen)