ötszázforintos szinonimái

főnév
  • ötszázas (bizalmas), lila (szleng), ady (szleng), öt kiló (szleng)

További hasznos szavak a szinonimaszótárból

büntetődobás

főnév
  • (vízilabdában): büntető, négyméteres, négyes
  • (kézi- és kosárlabdában): büntető, hétméteres, hetes

golyva

főnév
  • strúma, görvély (régies), gelyva (régies), tálgyú (régies), guga (tájnyelvi), gusabegy (tájnyelvi)
  • begy
A szinonimaszótárban megtalálhatóak a ötszázforintos szinonimái és még több tízezer, szóban és írásban is használt gyakori, illetve kevésbé használt szó rokon értelmű szavai. Az egyes szavak és szinonimák értelmezésében és megértésében további segítséget nyújt, hogy a szótárban egymástól elválasztva, csoportosítva láthatóak az egyes előfordulási témakörök és szófajok szerinti magyarázatok, jelentések.

őrjárat

főnév
  • járőr, patrul (régies), razzia, cirkáló (régies)

nemzetőr

főnév
  • (régies): polgárőr, milicista (idegen)

nagyúr

főnév
  • főúr, hűbérúr (régies), kiskirály, oligarcha (idegen), főnemes, fejedelem, uralkodó
  • padisah, szultán, mogul (régies)

méltóságos

melléknév
  • (választékos): méltóságteljes, méltó, dicső, fejedelmi, fenséges, fennkölt, magasztos, ünnepélyes, tekintélyes, bámulatos, nagyszerű, nemes
  • (régies): nagyméltóságú, kegyelmes, nagyságos

összekuporodik

ige
  • összehúzódik, összehúzza magát, összehúzódzkodik, összekucorodik (tájnyelvi), összegubbaszkodik (tájnyelvi), leguggol, összezsugorodik Sz: karikába fekszik, mint a kutya

piál

ige
  • (szleng): iszik, iddogál, iszogat, kortyol, tütül (szleng), tütükél (szleng), tintázik (szleng), trinkel (szleng)
  • iszákoskodik, részegeskedik, kocsmázik

megcsal

ige
  • becsap, rászed, megkárosít, megrövidít, megtéveszt, bepaliz (bizalmas), csőbe húz (szleng), átejt (bizalmas), lóvá tesz, kijátszik, jégre visz, elhitet, orránál fogva vezet, szédít (bizalmas), felültet (bizalmas), túljár az eszén, félrevezet
  • áltat, elbolondít, elámít
  • felszarvaz, hűtlenkedik, félrelép, félredug (durva), félrebaszik (durva)

masszív

melléknév
  • erős, tartós, szilárd
  • nehéz, súlyos, tömött, tömör, vaskos
  • keménykötésű, robusztus, tagbaszakadt, drabális (pejoratív)

kiabál

ige
  • kiált, kiáltozik, kajabál (tájnyelvi), ordibál, ordít, ordítozik, rikolt, rikkant, rikoltoz, rikácsol, harsog, üvölt, süvölt, kurjongat, bőg, bömböl, rivalg (régies), óbégat, csatít (tájnyelvi), arcsít (tájnyelvi), vákog (tájnyelvi), kajdász (tájnyelvi), kornyikál (tájnyelvi)
  • veszekszik, ricsajozik, lármázik, kajdál, hangoskodik Sz: kinyílt a bárzsingja; üvölt, mint akit nyúznak; üvölt, mint a sakál; bőg, mint a marha
  • rikít, kirí, virít, ordít

meghazudtol

ige
  • ellentmond, megcáfol, rácáfol, letagad, tagad, elutasít, visszautasít, érvénytelenít, érvénytelennek nyilvánít, megdönt, learedál (tájnyelvi), dezavuál (idegen)
  • meghamisít, eltorzít, kiforgat, félremagyaráz

pláne II.

módosítószó
  • különösen, kivált

ráhajol

ige
  • ráhajlik, föléhajol, föléhajlik, fölémagasodik, ráborul

érdeklődő

melléknév
  • fogékony, nyitott, tudásszomjas
  • kérdezősködő, tudakozódó, informálódó, kíváncsi, kotnyeles, kandi (bizalmas), tudni vágyó, hírhajhász
  • vonzódó

szigorló

főnév
  • (orvos): doktorjelölt
  • medikus, medika
  • ügyvédbojtár, ügyvédjelölt, joggyakornok

sívó

melléknév
  • üvöltő, vonító
  • sivalkodó, síró-rívó
  • (szél): sivító, üvöltő, süvöltő, tutuló (tájnyelvi)
  • terméketlen, sivár, kopár

özön I.

melléknév
  • túláradó, özönlő
  • (tájnyelvi): töméntelen, tömérdek, sok, rengeteg, tenger, tengernyi, tenger sok

öntudat

főnév
  • önérzet, öntudatosság, identitás
  • lelkiismeret, önismeret, tudat
  • eszmélet, éberség, józanság

pattogzik

ige
  • leválik, lepereg, leporlik, lemállik, töredezik

sértődés

főnév
  • sértődöttség, megbántódás, neheztelés, harag

pantalló

főnév
  • nadrág, hosszúnadrág, naci (bizalmas), gatya (bizalmas)

nézeget

ige
  • tekinget, vizslat, fürkész
  • böngész, vizsgálódik
  • méreget, gusztál (bizalmas), vizsgálgat, mustrál
  • lapozgat

pénztár

főnév
  • kassza, kifizetőhely
  • bank
  • pénzkészlet

sirató

főnév
  • siratóasszony, gyászoló
  • siratóének, halottsirató, siralom, jeremiád (szaknyelvi), gyászdal, gyászének, planctus (idegen)