megszokik szinonimái

ige
  • hozzászokik, hozzáedződik, hozzáidomul, beleszokik, beletörik (valamibe), belejön, betörik, megbarátkozik
  • rászokik, szokásává válik Sz: hozzászokott, mint a szamár a böjthöz
  • megmelegedik, megmelegszik, akklimatizálódik, meghonosul, alkalmazkodik, beilleszkedik, beízeledik (tájnyelvi), megjuhodzik (tájnyelvi)

További hasznos szavak a szinonimaszótárból

elbutít

ige
  • meghülyít (bizalmas), eltompít

lelő

ige
  • ledurrant (bizalmas), lepuffant, lepuskáz (régies), leszed (szleng)
  • agyonlő, szitává lő, elejt, leterít, megöl
  • (poént): elront
  • elcsíp, elhalász, elhappol (bizalmas)
A szinonimaszótárban megtalálhatóak a megszokik szinonimái és még több tízezer, szóban és írásban is használt gyakori, illetve kevésbé használt szó rokon értelmű szavai. Az egyes szavak és szinonimák értelmezésében és megértésében további segítséget nyújt, hogy a szótárban egymástól elválasztva, csoportosítva láthatóak az egyes előfordulási témakörök és szófajok szerinti magyarázatok, jelentések.

megkopaszt

ige
  • letollaz, lecsupaszít, lekopoz (tájnyelvi), megkoppoz (tájnyelvi), megköpeszt (tájnyelvi), megtép (régies), megmelleszt (tájnyelvi), megtisztít, megpucol (bizalmas)
  • lenyír, levág, megnyír, lekopaszt
  • (bizalmas): kifoszt, kiforgat, megrövidít, megrabol, meglop, kizsebel, kisemmiz, kizsigerel (választékos), kipucol (szleng), kirabol, kirámol, kipakol (szleng)

levisz

ige
  • lecipel, lehord, lehurcol, lehordoz
  • (út, lépcső): levezet, lemegy
  • eltávolít, lemos, letisztít, eltüntet
  • lehorzsol (bőrt)
  • (lázat): csökkent, lehúz, mérsékel, megszüntet
  • lesodor, lemos, lefúj
  • leszakít, letép, elvisz

lényegtelen

melléknév
  • mellékes, jelentéktelen, másodrendű, másodrangú, harmadrendű, harmadrangú, huszadrangú, elhanyagolható, imponderábilis (idegen), irreleváns (szaknyelvi), formális, érdektelen, tárgytalan, közömbös, almás (szleng)
  • apró-cseprő, kisszerű, csip-csup, piszlicsáré (bizalmas), piti, pitiáner (bizalmas), vicik-vacak, szir-szar (durva)
  • kicsi, elenyésző, parányi, szemernyi, mákszemnyi, mákszem, csepp, cseppnyi, csipet, csipetnyi, fikarc, fikarcnyi, szikrányi, hajszál, hajszálnyi, paraszthajszálnyi, árnyalatnyi, gondolatnyi
  • csekély, csekélyke, minimális

közfelfogás

főnév
  • közvélemény, közerkölcs, általános vélemény

megrándít

ige
  • (vállat): felhúz, meghúz, megránt
  • (bokát): megerőltet, kificamít, kifordít

mind II.

határozószó
  • mindinkább, mindig, egyre

zéró, zérus I.

számnév
  • nulla

kispap

főnév
  • papnövendék, növendékpap, teológus, szeminarista (régies), levita (idegen)
  • (tájnyelvi): segédlelkész, káplán

kínlódás

főnév
  • fájdalom, szenvedés, nyavalygás, gyötrődés, gyötrelem, vergődés, vívódás, keserv, bánkódás, szorongás, szívfájdalom
  • vesződség, erőlködés, küszködés, küzdelem, fáradság, baj

hasztalan I.

melléknév
  • haszontalan, meddő, hiábavaló, kárba veszett, hívságos, hiú, üres, eredménytelen, sikertelen

klappol

ige
  • (bizalmas): összeillik, összevág, egybevág, megegyezik, passzol, stimmel (bizalmas)

modoros

melléknév
  • mesterkélt, erőltetett, hamis, színlelt, betanult, kimódolt, keresett, természetellenes, csinált, felvett, finomkodó, negédes, tettetett, affektált, megjátszott

négyzet

főnév
  • négyszög, kvadrát (szaknyelvi)
  • második hatvány

cselgáncs

főnév
  • dzsúdó (szaknyelvi)
  • dzsiudzsicu (szaknyelvi)

pótvizsga

főnév
  • osztályvizsga
  • javítóvizsga, utóvizsga, uvé (bizalmas), bakugrató (szleng), éretlenségi (szleng), utolsó összecsapás (szleng)

őrületes

melléknév
  • szörnyű, elképesztő
  • nagyarányú, nagyfokú, nagymértékű, szédületes, bámulatos

megszorul

ige
  • megakad, beleszorul Sz: szorul, mint kutya a karó közt; elvan, mint kutya a kútban
  • megreked
  • elszegényedik, szükséget szenved, leég (bizalmas), legatyásodik (bizalmas), lerobban (szleng), pénzszűkében van, megszűkül (tájnyelvi) Sz: üres a bukszája(valakinek)(valakinek)

megjelöl

ige
  • kiemel, hangsúlyoz, megjegyez (régies), pécéz (régies), meghatárol (régies), kihatárol (tájnyelvi)
  • rányomja a bélyeget, rásüti a bélyeget, megbélyegez (pejoratív), billogoz (szaknyelvi), stigmatizál
  • kijelöl, megszab, megvon, előír, előirányoz, diktál, meghatároz, megnevez, megállapít, rögzít, szabályoz, kifőz (választékos), indigitál (régies), denotál (idegen)

mérce

főnév
  • mérőeszköz, mérőműszer, mérőedény, mérőléc, mérőrúd, mérővessző, colstok, méterrúd, méter, szintmérő, vízállásjelző, vízállásmérő, ugrómérce, kitűzőrúd
  • (régies): mérő, gabonamérték
  • mérték, igény, követelmény, szint, kánon (szaknyelvi), norma, etalon (szaknyelvi)

önszántából

határozószó
  • önként, szabadon, készakarva, kéretlenül, magánszorgalomból, magamagától, magától, benevolenter (idegen)

megvalósíthatatlan

melléknév
  • kivihetetlen, keresztülvihetetlen, elképzelhetetlen, utópisztikus, lehetetlen, illuzórikus, impraktikábilis (idegen), elérhetetlen, halva született, életképtelen, irreális, képtelen

lóhere

főnév
  • here, háromlevelűfű, fenyér (tájnyelvi), lucerna (tájnyelvi)
  • trifólium (idegen)

messzeség

főnév
  • távolság, távol
  • levegő, ég, űr

örökre

határozószó
  • örökkön-örökké, mindörökké, végleg, örökké, egyszer s mindenkorra, minden időkre
  • mindhalálig, a sírig, a síron túl is