megszán szinonimái

ige
  • megsajnál, részvétet érez (valaki iránt)
  • megkönyörül
  • megsegít

További hasznos szavak a szinonimaszótárból

janicsár

főnév
  • áruló, hitehagyott, bérenc

elválik

ige
  • szétválik, elkülönül, különválik, széthasad, kettéválik, szétválasztódik, (út) elágazik
  • eltávozik, elbúcsúzik, elköszön, elszakad, megválik
  • (házaspár): szétmegy, széjjelmegy, különmegy, felbontja a házasságot Sz: külön kenyérre megy; kétfelé hányják a sonkát; kettévágják a kenyeret
  • különbözik, elkülönül, elhatárolódik, kiválik
  • eldől, tisztázódik, kiderül, elhatározódik (régies)
A szinonimaszótárban megtalálhatóak a megszán szinonimái és még több tízezer, szóban és írásban is használt gyakori, illetve kevésbé használt szó rokon értelmű szavai. Az egyes szavak és szinonimák értelmezésében és megértésében további segítséget nyújt, hogy a szótárban egymástól elválasztva, csoportosítva láthatóak az egyes előfordulási témakörök és szófajok szerinti magyarázatok, jelentések.

megkarmol

ige
  • összekarmol, megmar, megkarcol, megkapar, karcolást ejt (választékos), elkörmöz (tájnyelvi), megcsikor (tájnyelvi), megkarimzsál (tájnyelvi), megkörmöz (tájnyelvi), megkörmöl (tájnyelvi)

levegő

főnév
  • lég, légáram, légáramlás, légtömeg (szaknyelvi), légtest (szaknyelvi), levegőég (régies), ég (tájnyelvi), ájer (régies), luft (idegen), pneuma (idegen)
  • szabad, természet, zöld, erdő-mező
  • hangulat, közhangulat, szellem, közszellem, közvélemény, tömeghangulat, légkör, atmoszféra, miliő
  • üresség, űr, semmi

lemarad

ige
  • elmarad, visszamarad, hátramarad, leszakad, lecsúszik Sz: mindig hátul van, mint a tehén farka; hátul jár, mint az ámen
  • (valamiről): elmulaszt, elszalaszt, lekésik

közép

főnév
  • középpont, gócpont, centrum
  • átlagérték, középérték

megőriz

ige
  • elraktároz, összegyűjt, félretesz, tartogat, tartalékol, félrerak, elrak, eltesz, elzár, tartósít, konzervál, bezár
  • megóv, biztosít, megtart, megkímél, megbecsül, megvéd
  • átment
  • emlékezetbe vés, emlékezik

miért II.

főnév
  • ok
  • cél, értelem, talány

zavartalan

melléknév
  • háborítatlan, felhőtlen, harmonikus, kiegyensúlyozott, nyugodt, nyugalmas, boldog, meghitt, derűs, békés, idilli, édeni, paradicsomi
  • fesztelen, baráti
  • zökkenőmentes, problémamentes, problémátlan, gondtalan, akadálytalan
  • megszakítatlan, folyamatos, állandó
  • sima, szélmentes, mozdulatlan, csendes

kísért

ige
  • csábít, ingerel, ösztönöz
  • ijeszt, fenyeget, lidérckedik, hazajár, háborgat, üldöz
  • megkísérel, próbál, próbálkozik

kimért

melléknév
  • kiszabott, kijelölt, kiosztott, kirótt
  • kiszámított, meghatározott, kiporciózott, rádiktált (régies), aránylagos (régies)
  • távolságtartó, feszes, merev, hűvös, fagyos, tartózkodó, zárkózott, hivatalos, rezervált, szertartásos, pedáns, rideg, szigorú, lélektelen

hashajtó

főnév
  • hashajtó szer, hajtószer, purgatívum (szaknyelvi), purgó (régies, bizalmas), tisztító (régies), hastisztító (régies), szalajtó (régies), fostató (tájnyelvi, régies)

kivirágzik

ige
  • kinyílik, kivirít, kivirul, virágba borul, kifeslik, szirmot bont
  • kivirul, megszépül
  • kibontakozik, kifejlődik

miszerint

kötőszó
  • hogy

náthás

melléknév
  • taknyos (bizalmas), grippés, hűléses, takonykóros (tréfás), szortyos (tájnyelvi), szortyogós (tájnyelvi), szuszka (tájnyelvi), csepeg az orra
  • influenzás

csavargó I.

melléknév
  • kóborló, vándorló, csatangoló, lófráló (bizalmas), csellengő, kódorgó, kujtorgó

poshadt

melléknév
  • romlott, rothadt, korhadt, állott, reves (tájnyelvi), purhás (tájnyelvi), áporodott, fülledt
  • büdös, bűzlő, bűzös, orrfacsaró, dohos, avas

örök I.

melléknév
  • múlhatatlan, állandó, tartós, örök időre szóló, elévülhetetlen, változtathatatlan, maradandó, örök érvényű, örökkévaló, örökké tartó, örökös
  • halhatatlan, örökéletű, hervadhatatlan, időtálló
  • életre szóló, sírig tartó, életfogytig tartó
  • megszakítatlan, folytonos, permanens, szakadatlan, véget nem érő, szűnni nem akaró

megszégyenülés

főnév
  • felsülés, blamázs, blama (bizalmas), leégés (bizalmas), ciki (szleng), kudarc, fiaskó, szégyen, gyalázat, szégyenvallás (régies)

megindító

melléknév
  • megható, érzelmes, megrendítő, megkapó, megrázó, megragadó, elérzékenyítő, hatásos, szívhez szóló, szívet tépő, szívfacsaró, szívbe markoló (választékos), szívszaggató (választékos), szívfájdító, megkönnyeztető, könnyfakasztó (választékos), megejtő, felzaklató, magával ragadó, borzongató, szózatos (régies)
  • hatásvadász, könnyfacsaró, érzelgős, csöpögős (bizalmas)

menten

határozószó
  • azonnal, rögtön, rögvest, tüstént, nyomban, egyszeriben, helyben, íziben (tájnyelvi), mindjárt, egyszerre, szempillantás alatt

önfeláldozás

főnév
  • odaadás, önmegtagadás, áldozatkészség, önzetlenség, áldozat, lemondás, altruizmus (idegen)

megtört

melléknév
  • törődött, levert, csüggedt, lesújtott, megviselt, elcsigázott, letört, vigasztalhatatlan, fájdalmas, reményvesztett, fásult, kétségbeesett
  • töredelmes, bűnbánó, vezeklő, alázatos
  • (tekintet): fénytelen, üveges, zavaros
  • (tájnyelvi): gyűrött

litánia

főnév
  • imádság
  • vecsernye (tájnyelvi)
  • (hosszadalmas) felsorolás, beszéd
  • panaszkodás, panaszáradat, sirám, siránkozás

mértékletes, mértékt

melléknév
  • mértékletes, fegyelmezett, józan, higgadt, megfontolt, tartózkodó, egyszerű, önmegtartóztató, mérsékelt, szolid
  • igénytelen, szerény, aszketikus (idegen), puritán
  • közepes, középszerű

őrgébics

főnév
  • gáborján