önfeláldozás szinonimái

főnév
  • odaadás, önmegtagadás, áldozatkészség, önzetlenség, áldozat, lemondás, altruizmus (idegen)

További hasznos szavak a szinonimaszótárból

operatív

melléknév
  • műveleti
  • gyors, hatékony
  • gyakorlatias

bakcsó

főnév
  • vakvarjú (régies, tájnyelvi)
A szinonimaszótárban megtalálhatóak a önfeláldozás szinonimái és még több tízezer, szóban és írásban is használt gyakori, illetve kevésbé használt szó rokon értelmű szavai. Az egyes szavak és szinonimák értelmezésében és megértésében további segítséget nyújt, hogy a szótárban egymástól elválasztva, csoportosítva láthatóak az egyes előfordulási témakörök és szófajok szerinti magyarázatok, jelentések.

ólom

főnév
  • feketeón (régies), plumbum (szaknyelvi)

mustra

főnév
  • minta, áruminta, mintapéldány, mutatvány, mutatványdarab
  • szemle, ellenőrzés, szemrevételezés, vizsgálat, áttekintés
  • seregszemle, sorakozó, felvonulás

mondogat

ige
  • hajtogat, ismételget, szajkóz, beszélél (tájnyelvi), ond-mond (tájnyelvi)
  • bizonygat, erősítget
  • híresztel, rebesget (bizalmas), regöl (régies), pelleget (tájnyelvi)

megpróbál

ige
  • megkísérel, kísérletet tesz, próbát tesz, vállalkozik, nekifog, nekifeszül, nekiveselkedik, megpróbálkozik, megkockáztat, merészel, belevág, belefog
  • (választékos): megízlel, belekóstol
  • kipróbál, próbára tesz, megtapasztal
  • megvisel, megkínoz, gyötör, kínoz

osztálykönyv

főnév
  • osztálynapló, napló, napesz (bizalmas), napi (bizalmas)

paprikás II.

főnév
  • pörkölt, gulyás

magyarázat

főnév
  • fejtegetés, indoklás, okfejtés, megvilágítás, magyarázás, kommentár, értelmezés, explikálás (szaknyelvi), explikáció (szaknyelvi), interpretálás, interpretáció, demonstráció, szemléltetés, illusztráció
  • értelem, ok, indok, megokolás, indítóok, indíték, érvelés, argumentáció (választékos), motívum, rugó, megfejtés
  • (régies): tolmácsolás, fordítás, magyarítás (régies)

lombosodik

ige
  • levelesedik, kihajt, zöldell, sarjasodik, ágat hajt, burjánzik, burjad (tájnyelvi)

kelekótya

melléknév
  • meggondolatlan, komolytalan, szeleburdi, szeles, hebehurgya, hebrencs, habókos (tájnyelvi), hóbortos, bolondos, oktondi, mesüge (szleng), kótyagos, szélházi (régies), szélpál (tájnyelvi), szeleverdi (tájnyelvi), kelekóla (tájnyelvi)

matring, motring

főnév
  • gombolyag, tekercs, fonalköteg, spulni, gubolya (tájnyelvi), tekerék (tájnyelvi), csomólék (tájnyelvi)

pártoskodás

főnév
  • széthúzás, viszály, lázadás, ellenségeskedés, egyenetlenség, pártütés, szakadás
  • részrehajlás, elfogultság, kivételezés, elkötelezettség

portó

főnév
  • illeték, pótdíj, pótilleték, büntetőilleték
  • szállítási díj

elszaval

ige
  • elmond, felmond, recitál (régies), előad, deklamál (pejoratív)

székhely

főnév
  • székház, rezidencia, központ, centrum
  • lakóhely, szálláshely, domicilium (régies)

rugdalódzó

főnév
  • csecsemőruha, kezeslábas, totyogó, tipegő, rugi (bizalmas)

önkéntes I.

melléknév
  • fakultatív, szabad

okvetlen, okvetetlen I.

melléknév
  • (régies): feltétlen, szükséges, szükségszerű, óhatatlan, kényszerű
  • határozott

összeveszik, összevé

ige
  • összekülönbözik, összetűz (bizalmas), összekap, összezördül, összezörren, összeszólalkozik, összeakaszkodik, összekoccan, hajba kap (bizalmas), összerúg (bizalmas), összedisputál (tájnyelvi), összekocódik (tájnyelvi), összeágaskodik (tájnyelvi), összebalhézik (szleng)
  • szakít Sz: összerúgja a port; összerúgja a patkót; tengelyt akaszt; összeakasztja a bajuszt; kiborítja a bilit

rossz I.

melléknév
  • egészségtelen, elhasználódott, ártalmas, romlott, bűzhödt, büdös, poshadt, állott, záp, ízetlen, keserű, émelyítő, kellemetlen, avas, orrfacsaró, áporodott, dögletes, szennyezett
  • kedvezőtlen, hátrányos, alkalmatlan (időpont)
  • veszteséges, szerencsétlen, káros
  • levert, letargikus, csüggedt, bús, bánatos, búskomor, szomorú, mísz (bizalmas)
  • barátságtalan, ellenséges
  • (magatartás): komisz, gonosz, rosszindulatú, rosszakaratú, aljas, alávaló, galád, elvetemült, tré (idegen)
  • ledér, léha, kicsapongó, feslett, elhíresült, parázna, becstelen, hírbeli (tájnyelvi)
  • rosszalkodó, szófogadatlan, helytelenkedő (tájnyelvi)
  • fegyelmezetlen, pajkos, csintalan, rakoncátlan, vásott, pajzán, rendetlen, csibész
  • összeférhetetlen, kibírhatatlan
  • bántó, sértő
  • vacak, ócska, silány, gyatra, használhatatlan, eladhatatlan, alkalmatlan, pocsék, hitvány, gyenge, kopott, rozoga, rongyos, elnyűtt, értéktelen, bóvli, olcsó, kritikán aluli, förtelmes
  • durva, bárdolatlan, csiszolatlan, kibírhatatlan, bántó, sértő, csapnivaló, illetlen
  • csúnya, rút, rusnya, ocsmány
  • téves, hibás, elhibázott, fals

örömittas

melléknév
  • örömmámoros, elragadtatott, boldog, jókedvű, önfeledt, vidám

művészet

főnév
  • ars (régies), art (idegen), kunszt
  • hozzáértés, ügyesség, készség

pálinka

főnév
  • snapsz (bizalmas), égettbor, gugyi (tájnyelvi), papramorgó (tájnyelvi), tüzes víz (tréfás), ácskonyak (tájnyelvi), ákovita (tájnyelvi), nyakolaj (tájnyelvi), szíverősítő (bizalmas), szeszkó (szleng)

rövidítés

főnév
  • kevesbítés, csökkentés, kurtítás, elvétel, kisebbítés, kicsinyítés, mérséklés, megnyirbálás, leszállítás, redukció, kivonatolás
  • abbreviatúra (idegen), összevonás