megkoszorúz szinonimái

ige
  • felékesít, megkoronáz, koszorúval övez, megemlékezik
  • megjutalmaz, díjaz

További hasznos szavak a szinonimaszótárból

zsebes

főnév
  • zsebtolvaj, tolvaj, zsebmetsző, zsebvágó (régies), rajzoló (régies)

nehéz

melléknév
  • súlyos, nagy súlyú, idomtalan, ólmos (tájnyelvi), nagy tömegű, tömör, vastag, kemény, szilárd
  • masszív
  • nyakas, makacs, fafejű, konok, hajthatatlan, kezelhetetlen, összeférhetetlen
  • terhes, nyomasztó, bajos, keserves, hajszás, megerőltető, megterhelő, fárasztó, gyötrelmes, verítékes, fájó, kínos, kellemetlen, körömszakasztó (régies), strapás (szleng), pokoli, istentelen (szleng), vesződséges, kidöglesztő (durva), izzasztó, verejtékes
  • (régies): terhes, viselős, várandós, pocakos (bizalmas)
  • vemhes, hasas
  • (levegő): áporodott, dohos, büdös, fojtó, fullasztó
  • küzdelmes, válságos, kockázatos, meredek (szleng), rögös, fáradságos, kritikus, viszonyos (tájnyelvi), ádáz, veszélyes, meleg (bizalmas) Sz: beletörik a bicskája
  • fontos, jelentős, hangsúlyos, nagy horderejű, kényes, bonyolult, szubtilis (idegen), problematikus, fogas, fogós, fejtörő, szövevényes, agyafúrt
  • (étel): tömős, kiadós, zsíros, hizlaló, tömény, laktató
  • sok, nagy értékű
A szinonimaszótárban megtalálhatóak a megkoszorúz szinonimái és még több tízezer, szóban és írásban is használt gyakori, illetve kevésbé használt szó rokon értelmű szavai. Az egyes szavak és szinonimák értelmezésében és megértésében további segítséget nyújt, hogy a szótárban egymástól elválasztva, csoportosítva láthatóak az egyes előfordulási témakörök és szófajok szerinti magyarázatok, jelentések.

megelégedés

főnév
  • megnyugvás, derű
  • megelégedettség, elégülés, boldogság
  • elégtétel

leköp

ige
  • lepök (régies), ráköpdös
  • megvet, semmibe vesz

lecsendesedik

ige
  • megnyugszik, lecsillapodik, alábbhagy, lenyugszik
  • elhallgat, elül, lecsihad (tájnyelvi), akrándik (tájnyelvi)

köhög

ige
  • köhécsel, köhint, krákog, kahácsol (régies), tusszikál (régies), tikácsol (tájnyelvi), kehel-kahol (tájnyelvi), cikákol (tájnyelvi)
  • göthösködik (tájnyelvi), bahol (tájnyelvi), butog (tájnyelvi), kahog (tájnyelvi), kehel (tájnyelvi), kohácsol (tájnyelvi), göthöl (tájnyelvi), krahint (tájnyelvi), ugat (durva)
  • (szleng): elárul, beszél, beköp, besúg, lebuktat (szleng), feldob (szleng)

meghatódik

ige
  • megilletődik, elérzékenyedik, elérzékenyül, elfogódik, megrendül, megindul (választékos), ellágyul, elolvad (bizalmas), elgyöngül

méltányos

melléknév
  • méltó, elfogulatlan, részrehajlatlan, helyes, korrekt, pontos, józan, pártatlan, helyénvaló, tárgyilagos
  • mérsékelt, igazságos, illő, jogos, törvényes, jogszerű, legitim (idegen)

visszautasítás

főnév
  • megtagadás, negáció (idegen), elutasítás, elvetés, repulzió (idegen), elhárítás, rejekció (idegen), kikosarazás
  • tiltakozás

kiképzés

főnév
  • gyakorlatozás, oktatás, drill (idegen), nevelés, edzés
  • képzettség, készség, tudás
  • megformálás, kialakítás, formázás, forma, alak, külső

kiejt

ige
  • kipottyant, kihullat, kicseppent, kisuvaszt (tájnyelvi)
  • kimond, kifejez
  • artikulál, akcentuál (idegen)

hálátlan

melléknév
  • háládatlan, önző
  • terméketlen, meddő, eredménytelen

kiröppen

ige
  • kiröpül, felrepül, felröppen, felszáll, kirepül, kiszáll, szárnyra kel, felszárnyal (tájnyelvi)

méretarány

főnév
  • (szaknyelvi): lépték, mérték, arány, mérv, arányosság

muri

főnév
  • (bizalmas): mulatság, mulatozás, vigalom, vigasság, dáridó, dínomdánom, eszem-iszom (bizalmas), ivászat, evés-ivás, lakoma, dajdaj (szleng), hejehuja (bizalmas), buli (bizalmas), hepaj (szleng), banzáj (szleng), tivornya
  • (szleng): tréfa, móka, csíny, hecc, bosszantás, ugratás, balhé (szleng)
  • (bizalmas): veszekedés, szóváltás, jelenet, vita, felfordulás, összetűzés, összecsapás, csetepaté (bizalmas), civakodás, nézeteltérés, perpatvar, botrány, zrí (szleng)
  • zenebona, ribillió, kalamajka (bizalmas), patália (bizalmas), aréna (szleng), ramazuri (bizalmas), cirkusz

cigányzenekar

főnév
  • banda, cigánybanda (tájnyelvi), rajkózenekar

pikkel

ige
  • (bizalmas): neheztel, orrol, haragszik, kirúg (valakire) (bizalmas)

ortológia

főnév
  • nyelvhelyesség

megközelít

ige
  • közelít, közeledik, odamegy, melléáll, odahúzódik, hozzáférkőzik (választékos), közeleg, súrol, becserkész (bizalmas), megcserkél (tájnyelvi)
  • utolér, elér
  • megkörnyékez, csábít, kerülget, környez (választékos), rástartol (szleng)
  • vetekedik (valamivel)

megcsiklandoz

ige
  • csikiz (bizalmas), megcsikant (tájnyelvi), megkuckol (tájnyelvi), megsisiz (tájnyelvi)

megtermékenyít

ige
  • termékennyé tesz, teherbe ejt, fertilizál (idegen)
  • fedez, befedez, megbúbol (tájnyelvi), petél (tájnyelvi), nemz
  • megihlet, átitat

ómen

főnév
  • (választékos): előjel, intő jel, balsejtelem, figyelmeztetés, jelzés

megokol

ige
  • okát adja, okadatol, bizonyít, érvel, argumentál (szaknyelvi)
  • megindokol, megmagyaráz, megértet
  • igazol, motivál

lengés

főnév
  • ingás, lendülés, himbálózás, himbálódzás
  • ingalengés
  • lobogás (zászlóé), lebegés

megvigasztalódik

ige
  • vigaszt talál, vigasztalást talál, kihever, földerül, megvigasztalkodik (tájnyelvi)

orrfacsaró

melléknév
  • büdös, bűzös, penetráns (választékos), szagos