megközelíthetetlen szinonimái

melléknév
  • hozzáférhetetlen, elérhetetlen, megszerezhetetlen, távoli
  • megkörnyékezhetetlen, megvesztegethetetlen, lefizethetetlen, megvásárolhatatlan, becsületes
  • rideg, barátságtalan, zárkózott, emberkerülő, hideg

További hasznos szavak a szinonimaszótárból

beszédmód

főnév
  • hangnem, hanghordozás, kifejezésmód, előadásmód, szólásmód, szóhasználat, beszédmodor, nyelvezet, stílus, szójárás (régies)
  • akcentus (régies)

betegállomány

főnév
  • betegszabadság, táppénz (bizalmas)
A szinonimaszótárban megtalálhatóak a megközelíthetetlen szinonimái és még több tízezer, szóban és írásban is használt gyakori, illetve kevésbé használt szó rokon értelmű szavai. Az egyes szavak és szinonimák értelmezésében és megértésében további segítséget nyújt, hogy a szótárban egymástól elválasztva, csoportosítva láthatóak az egyes előfordulási témakörök és szófajok szerinti magyarázatok, jelentések.

megemberel

ige
  • (tájnyelvi): megbecsül, megtisztel, megsüvegel (régies)
  • megsegít (régies)
  • (tájnyelvi): megvendégel
  • (megembereli magát): összeszedi magát, nekidurálja magát (bizalmas), erőt vesz magán

lelátó

főnév
  • karzat, emelvény, tribün, nézőtér

ledorongol

ige
  • leteremt (bizalmas), leszid, kritizál (bizalmas), bírál, lehúz (bizalmas), lekap (bizalmas), lebunkóz, lecsepül, elhallgattat, letorkol

költ2

ige
  • kifizet, kiad, elkölt
  • ráfordít, áldoz, beleöl
  • költekezik, költségeskedik (tájnyelvi), költségekbe veri magát, legombol (szleng), eltapsol (szleng)
  • (ennivalót) fogyaszt

meghívás

főnév
  • invitálás (idegen), vendéglátás, megvendégelés, vendégség, szíveslátás
  • felkérés, utasítás, intés (régies), intimátum (régies)

mely

névmás
  • melyik
  • mi
  • (választékos): mennyire, milyen
  • amely

visszavet

ige
  • visszadob, visszahajít
  • visszaver, elhárít, visszaszorít, megfutamít
  • hátráltat, akadályoz, lassít, gátol
  • visszautasít, visszavág, leszavaz, elutasít, rejiciál (régies)
  • visszatükröz, visszasugároz, visszaver

kikezd

ige
  • kárt okoz, csorbát ejt (hírnéven), aláás
  • beleköt (valakibe), kötözködik, szembeszáll, megtámad, packázik, ingerel, izgat, kiköt (valakivel) (régies), kijátszik (tájnyelvi), kitesz (tájnyelvi), ujjat húz, frocliz (bizalmas), provokál, összeakasztja a bajuszt (valakivel)
  • szemez (bizalmas), kacérkodik, kokettál, megismerkedik, felkínálkozik, felajánlkozik, összeszűri a levet

kiéleződött

melléknév
  • éles, kiélezett, elmérgesedett, feszült, ellenséges

hallás

főnév
  • hallgatás, hallgatódzás, fülelés, megneszelés, neszelés
  • hallóképesség, hallóérzék
  • zenei hallás

kisded II.

főnév
  • kisbaba, kisgyermek, gyermekecske, gyerekcse (régies), gyerkőc, csemete, apróság

mérhetetlen

melléknév
  • végtelen, határtalan, hatalmas, korlátlan, feneketlen, terjedelmes, megszámlálhatatlan, felmérhetetlen, felbecsülhetetlen, beláthatatlan, leírhatatlan, kiszámíthatatlan, felfoghatatlan, gigászi, immenzis (idegen)
  • mértéktelen, aránytalan, féktelen, tomboló, zabolátlan, túlzott, gigantikus, kolosszális, roppant, rettentő, szélsőséges, rendkívüli, monumentális, óriási, horribilis

mutáció

főnév
  • változat, variáció, variáns (szaknyelvi), alfaj

ige
  • idegesít, ingerel, dühít, bosszant, mérgesít, bőszít, hergel, heccel (bizalmas), macerál (bizalmas), szekál (bizalmas), frocliz (bizalmas), cukkol, basztat (durva)
  • bírál, kritizál, csúfol, éget (szleng), leszól, szapul, pocskondiáz

pillanatnyi

melléknév
  • másodpercnyi, percnyi, futólagos, átmeneti, efemer (idegen), szempillantásnyi, szemvillanásnyi, múló, provizórikus (idegen), ideiglenes, illékony, kurta, röpke
  • momentán (bizalmas), mostani, aktuális, mai, jelenlegi

orvvadász

főnév
  • vadorzó, lesipuskás

meglakol

ige
  • bűnhődik, megbűnhődik, megfizet, megkeserül, megszenved, vezekel, megadózik (tájnyelvi), büntetést szenved Sz: átesik a küszöbön; csizmadiát fog; ebet fog; el nem viszi szárazon; megadja az árát; elesett a lúd a jégen; elfújja az ebek dalát; kihúzza a gyufát (szleng); kiviszi a lúgját; kutyát fog; majd elfújja az ebek dalát; megadja a bablé árát; megadja a kos árát; megadja a dézsmát; megcsípte a dér az orrát; megégett vele; megette a szappant; megfizeti a bak árát; megissza a levét; megüti a körmét; megüti a bokáját; ördögöt fog; róka bőrével fizet; tűz nélkül megégett(valamit)

megdarál

ige
  • megtör, megőröl, porrá őröl, felaprít

megtévesztő

melléknév
  • csalárd, csalóka, csalfa, finta (tájnyelvi), fogós, hamis, hímes (tájnyelvi), csaló, elterelő, fallaciózus (idegen), misztifikáló (idegen), fals, talmi, színlelt, félrevezető, alattomos, hitszegő, csalafinta, kétszínű, álnok, ármányos, tettetett, utánzott

onnan

határozószó
  • arról, afelől, onnét

megolvaszt

ige
  • cseppfolyósít, elolvaszt, felolvaszt, felold

lenyom

ige
  • lelapít, leprésel, leszorít, ledöngöl (tájnyelvi), ledöncöl (tájnyelvi)
  • letapos, letapod, legázol
  • leteper, letipor, lefektet
  • leültet
  • (nehezen) lenyel, legyűr
  • (árat): csökkent, leszállít
  • (időt) eltölt, letölt
  • (bizalmas): elvégez, befejez

megzavar

ige
  • kizökkent, megakaszt, megháborít, alterál (választékos)
  • felver, felriaszt, meghajt, megszalaszt, megfuttat
  • összezavar, elködösít, zavarba ejt, zavarba hoz, dezorientál (idegen), konfundál (választékos), megtéveszt, megkever
  • felkavar, feldúl, összedúl, szétdúl, fölizgat, fölpiszkál, felzaklat, megbolygat, deranzsál (idegen), összezilál, összekuszál, szétzilál, felforgat, (egységet) megbont, (egyezséget) megtör

országház

főnév
  • parlament
  • (régies): országgyűlés, nemzetgyűlés (régies)