megelégel szinonimái

ige
  • megsokall, elege van (valamiből), torkig van (valamivel), eltelik, betelik
  • megun, megutál, belefárad, belefásul, megcsömörlik Sz: betelik a mérték; unja, mint vénlány a pártát; unja a banánt; tele van vele a hócipője
  • (régies): elégnek tart, beéri (valamennyivel)

További hasznos szavak a szinonimaszótárból

távlati

melléknév
  • hosszú távú, perspektivikus (idegen), reménybeli, jövőbeli

daganat

főnév
  • dudorodás, dudor, duzzanat, kidomborodás, púp, bibircsók (régies), szömörces (régies), csomósodás, kinövés, csomó, göb, gubó, gümő, kelés, kelevény (régies), fakadék (régies), furunkulus (szaknyelvi), püffedék, hopori (tájnyelvi), émely (régies), bog (tájnyelvi), csimbók (tájnyelvi), duncs (tájnyelvi), guga (tájnyelvi), hupolyag (tájnyelvi)
  • ciszta, rák, tumor (szaknyelvi), papilloma (szaknyelvi), szarkóma (szaknyelvi), neoplazma (szaknyelvi), karcinóma (szaknyelvi)
A szinonimaszótárban megtalálhatóak a megelégel szinonimái és még több tízezer, szóban és írásban is használt gyakori, illetve kevésbé használt szó rokon értelmű szavai. Az egyes szavak és szinonimák értelmezésében és megértésében további segítséget nyújt, hogy a szótárban egymástól elválasztva, csoportosítva láthatóak az egyes előfordulási témakörök és szófajok szerinti magyarázatok, jelentések.

markos II.

főnév
  • marokszedő, marokvevő

látás

főnév
  • a szeme világa (valakinek), látóképesség
  • szemlélet
  • tekintet, szem (tájnyelvi), visus (idegen)
  • (régies): látvány, látomás, látat (régies), jelenés, tünet
  • (választékos): látásmód

küldött

főnév
  • képviselő, megbízott, meghatalmazott, követ, deputátus (idegen), delegátus (idegen)
  • ablegátus (idegen), nuncius (idegen)
  • parlamenter (régies)
  • küldönc

kolléga

főnév
  • munkatárs, kartárs (régies), szaktárs

megárt

ige
  • kárt okoz, behasznál (tájnyelvi), meghasznál (régies)

megsüt

ige
  • kisüt, átsüt, lesüt
  • megpirít, resztel (idegen), megpirogat (tájnyelvi), megperzsel
  • megéget

vezényszó

főnév
  • parancs, parancsszó, kommandó (szaknyelvi)

kézzel-lábbal

határozószó
  • erélyesen, erőteljesen, minden erejével

kerge

melléknév
  • megkergült, karga (tájnyelvi), kergeteges (tájnyelvi), megtekeredett, szédült, hibbant, dilinyós (bizalmas), esztelen, eszeveszett, bolond, féleszű, veszett, őrült
  • bolondos, hebehurgya, szeles, szeleburdi, kótyagos, bódult, kába, hóbortos, kelekótya, megfontolatlan

győz

ige
  • nyer, diadalmaskodik, győzelmet arat, célba ér, véghezvisz (valamit), érvényesül Sz: elviszi a pálmát; diadalt arat; megszerzi az elsőséget; az első helyen végez
  • úrrá lesz (valamin), legyűr, túltesz (valakin), leküzd, fölülkerekedik (valamin), erőt vesz (valakin valami), felül marad
  • meghódít, megszerez, elér (valamit)
  • (régies): visel, tűr

kihajt

ige
  • kikerget, kizavar, űz, kiterel, kikorbácsol, kitaszigál, kiver, kiseprűz, kivesszőz, kirúg (bizalmas), kidob, elkerget
  • kierőszakol, kihajszol, kikényszerít
  • felhajt, visszahajt
  • (tájnyelvi): felhajt, megiszik, kiiszik
  • kibomlik, kizsendül, kileveledzik, kisarjad, kisarjadzik, kinő, kikel, kibújik, felüti a fejét, kirügyezik, zöldül, fakad, kicsírázik, bimbózik, levelet hajt, szárba szökken, kivirágzik, virágba borul, kinyílik, sarangoz (tájnyelvi), kiiperedik (tájnyelvi)

megtorlás

főnév
  • bosszú, leszámolás, retorzió, szankció, visszaütés, represszália (idegen), represszió (idegen), revans (idegen), büntetés, visszavágás, megfizetés, bosszúállás, elégtétel

minősül

ige
  • (valaminek): bizonyul, mutatkozik, számít

brit

melléknév, főnév
  • angol, nagy-britanniai

párta

főnév
  • koszorú, fejdísz, fejék, diadém
  • szüzesség, leányság
  • (szaknyelvi): korolla
  • (régies): eresz, eszterhéj (régies)
  • oromdísz (szaknyelvi), pártázat (szaknyelvi)

odacsődít

ige
  • (bizalmas): odagyűjt, odahív, összegyűjt, összetrombitál, összehív

megemel

ige
  • felemel, emelint (tájnyelvi), magasra tart
  • magasít
  • felver, megnövel, felszöktet, felugrat
  • (megemeli magát): megerőlteti magát, meghúzza a derekát

mappa

főnév
  • írómappa, tartó, tok, iratgyűjtő, iratrendező, irattartó, dosszié
  • irattáska
  • (régies): térkép, földabrosz (régies)

megmarkol

ige
  • megfog, megragad, megszorít, elkap, kézbe vesz, megmarékol (tájnyelvi)
  • nyakon csíp, fülön fog, megszerez

nyögés

főnév
  • sóhaj, panasz
  • hörgés, nyögej (tájnyelvi), nyögdécselés, nyöszörgés, zökögés (tájnyelvi), jajgatás

meggondolás

főnév
  • megfontolás, latolgatás, mérlegelés, töprengés, elmélkedés, konszideráció (idegen)

lebukik

ige
  • leesik, aláhajlik, előrecsuklik, előrebicsaklik, lefordul, lehanyatlik
  • (vízbe): lemerül, alámerül, lebükik (tájnyelvi), lekankurázik (tájnyelvi)
  • (nap): leszáll, lenyugszik, lemegy, eltűnik
  • rajtaveszt, megjárja, lebőg (szleng), buktázik (szleng), kézre kerül

megpecsétel

ige
  • érvényesít, hitelesít, törvényesít, szentesít, tanúsít
  • megerősít, jóváhagy, helybenhagy, helyesel, elismer

ócska

melléknév
  • használt, viselt, viseltes, színehagyott, molyette, molyrágta, rongyos, kiszolgált, idejétmúlt, idejemúlt, avítt, kopott, ütött-kopott, elnyűtt, szedett-vedett, kafac (tájnyelvi), kopodalom (tájnyelvi), hajdináré (tájnyelvi), hinyott-hányott (tájnyelvi)
  • silány, rossz, hitvány, szar (durva), gyatra, rozoga, vacak, szegényes, ramaty, eladhatatlan, selejtes, csapnivaló, bóvli, rozzant, kacat, tré (szleng), snassz (bizalmas), semmit érő (tájnyelvi), értéktelen, vicikvacak, piti (bizalmas)
  • régi, öreg, szakállas, elkoptatott, semmitmondó
  • vízözön előtti, időmarta (választékos), időrágta, avult, elavult, muzeális, elcsépelt