vezényszó szinonimái

főnév
  • parancs, parancsszó, kommandó (szaknyelvi)

További hasznos szavak a szinonimaszótárból

írómappa

főnév
  • mappa, dosszié, iratgyűjtő, iratrendező

igaz II.

főnév
  • igazság, tény, tényállás, való
A szinonimaszótárban megtalálhatóak a vezényszó szinonimái és még több tízezer, szóban és írásban is használt gyakori, illetve kevésbé használt szó rokon értelmű szavai. Az egyes szavak és szinonimák értelmezésében és megértésében további segítséget nyújt, hogy a szótárban egymástól elválasztva, csoportosítva láthatóak az egyes előfordulási témakörök és szófajok szerinti magyarázatok, jelentések.

végigvonul

ige
  • végighalad, végigmegy, végighúzódik
  • végigsöpör, végigpásztáz
  • érvényesül, jelen van

túlzott

melléknév
  • eltúlzott, mértéktelen, szertelen, végletes, indokolatlan, vérmes, felnagyított, túlvitt (régies), túlhajtott, túlzásba vitt, túlméretezett, féktelen, exorbitáns (idegen), túlságos

törvénykezik

ige
  • bíráskodik, ítélkezik, ítél
  • pereskedik, perlekedik, pörlekedik (tájnyelvi)

távollátó

melléknév, főnév
  • messzelátó

versenyfutás

főnév
  • küzdelem, harc, versengés, vetélkedés

zászlóhordó

főnév
  • zászlóvivő, zászlós

szigetel

ige
  • izolál, elkülönít
  • tömít, elzár, burkol

szeplős

melléknév
  • pöttyös, pulykatojás (tájnyelvi) Sz: tarka, mint a pulykatojás; verhenyeges, mint a fürjmony; olyan tarka, mint a szárcsamony
  • (régies): ragyás, ripacsos (tájnyelvi), himlőhelyes

párosul

ige
  • (választékos): társul, járul (valamihez), egybehangzik, összecseng
  • (régies): párosodik, egyesül, közösül, nemz, párzik

szomszéd II.

melléknév
  • szomszédos, határos

zúzódás

főnév
  • sérülés, contusio (szaknyelvi)
  • roncsolás

kivörösödik

ige
  • kipirul, kipirosodik

vezetés

főnév
  • hajtás, sofőrködés
  • útmutatás, kalauzolás
  • irányítás, igazgatás, kormányzás, vezénylet, vezérlet, parancsnokság
  • (intézményé): felügyelet, felvigyázat
  • ellenőrzés, kontroll
  • ügyvitel, adminisztráció, intézés
  • előny, fór (bizalmas)

vég

főnév
  • határ, perem, szél, csúcs
  • faluvég
  • befejezés, finálé, befejeződés, végződés, utolja, utója (tájnyelvi)
  • omega
  • fogyta, eltelte, megszűnte
  • következmény, kimenetel, eredmény
  • vész, elpusztulás, megsemmisülés, elmúlás, halál, exitus (szaknyelvi)
  • végzet

vizel

ige
  • pisil, pipil, pislant (tréfás), kisdolgozik (bizalmas), csurgat, csurizik, pössent (tájnyelvi), level (tájnyelvi), kukorál (tájnyelvi), brunyál (szleng), pisál (durva), hugyozik (durva) Sz: kiengedi a fáradt gőzt; leereszti fejéről a vizet; könnyít a hólyagján

villám

főnév
  • villámlás, villámcsapás, mennykő, mennykőcsapás, ménkű (bizalmas), istennyila, hajderménkű (tájnyelvi), istenharagja (tájnyelvi), istentüze (tájnyelvi), villámsújtás (tájnyelvi)

tűrhető

melléknév
  • elviselhető
  • elfogadható, középszerű, közepes, enyhe, mérsékelt, tolerábilis (idegen), maradhatós (tájnyelvi), szenvedhetős (tájnyelvi)

főnév
  • vej