lebukik szinonimái

ige
  • leesik, aláhajlik, előrecsuklik, előrebicsaklik, lefordul, lehanyatlik
  • (vízbe): lemerül, alámerül, lebükik (tájnyelvi), lekankurázik (tájnyelvi)
  • (nap): leszáll, lenyugszik, lemegy, eltűnik
  • rajtaveszt, megjárja, lebőg (szleng), buktázik (szleng), kézre kerül

További hasznos szavak a szinonimaszótárból

neje

főnév
  • felesége, oldalbordája (tréfás), élete párja, házastársa, hitvese, hitvestársa, hitestársa (régies)

mérsékelt

melléknév
  • enyhe, lanyha, gyenge
  • mértékletes, moderált, mértéktartó, visszafogott, józan, megfontolt, jámbor
  • (ár): engedményes, leszállított, méltányos, csökkentett
  • méltányos, szerény, tűrhető, elviselhető, szolíd, csekély
A szinonimaszótárban megtalálhatóak a lebukik szinonimái és még több tízezer, szóban és írásban is használt gyakori, illetve kevésbé használt szó rokon értelmű szavai. Az egyes szavak és szinonimák értelmezésében és megértésében további segítséget nyújt, hogy a szótárban egymástól elválasztva, csoportosítva láthatóak az egyes előfordulási témakörök és szófajok szerinti magyarázatok, jelentések.

kutyagol

ige
  • gyalogol, megy, jár, talpal, baktat, ballag, cammog, caplat, masíroz, vánszorog, poroszkál, lóstol (tájnyelvi)

kiüldöz

ige
  • kiutál, elmar

kiruccan

főnév
  • elutazik, kirándul, elbarangol

kényeztet

ige
  • ajnároz, dédelget, babusgat, becéz, tutujgat (tájnyelvi), pátyolgat, babuskál, gedél (tájnyelvi), alintál (tájnyelvi), bángyál (tájnyelvi), mecegtet (tájnyelvi), pityegtet (tájnyelvi)
  • félrenevel Sz: tejben-vajban füröszt; tenyerén hord; még a széket is megfújja alatta; azt se tudja, a hamuba takarja-e vagy a parazsába; lába nyomát se lépi át; úgy bánik vele, mint a hímes tojással; lehozza neki a csillagokat is az égről

lanyhul

ige
  • ernyed, fárad, kimerül
  • gyengül, mérséklődik, lankad, alábbhagy, csillapodik

likőr

főnév
  • kontyalávaló (tréfás), édespálinka (tájnyelvi)

tűrhető

melléknév
  • elviselhető
  • elfogadható, középszerű, közepes, enyhe, mérsékelt, tolerábilis (idegen), maradhatós (tájnyelvi), szenvedhetős (tájnyelvi)

ismétlődik

ige
  • visszhangzik, újra előfordul, visszatér, visszajön, újra felbukkan

inkorrekt

melléknév
  • tisztességtelen, becstelen, jellemtelen, gerinctelen

filmfelvevő

főnév
  • kamera, kinematográf (régies)

jelenség

főnév
  • esemény, történés, tény, dolog, eset, effektus
  • megnyilvánulás
  • különlegesség, tünemény, csoda, szenzáció (bizalmas), unikum, fenomén (régies)

lukulluszi

melléknév
  • (választékos): fényűző, luxuriózus (régies), pompás, pompázatos, pompázó, pazar, fejedelmi, főúri, nagystílű, fényes, költséges, drága, bőséges

megedződik

ige
  • megkeményedik, megerősödik, megacélozódik
  • megszilárdul

beállítás

főnév
  • behelyezés
  • szabályozás, beigazítás, jusztírozás (idegen)
  • átállítás, korrekció
  • elrendezés, szemszög, aspektus, szemlélet

nyoszolyó

főnév
  • nyoszolyólány, koszorúslány, menyasszonycimbora (tájnyelvi), druzsica (tájnyelvi), belus (tájnyelvi)
  • nyoszolyóasszony

mily, milyen

névmás
  • minő, mely, miféle, micsoda, micsodás, de
  • amilyen

lecsillapít

ige
  • megnyugtat, elcsitít, lecsendesít, lehűt, megjuház (tájnyelvi), kiengesztel, megbékít, összebékít, megszelidít
  • leszerel, lefegyverez, megfékez, megzaboláz, pacifikál (idegen)

kúpmetszet

főnév
  • (régies): kúpszelet

lerakódik

ige
  • leülepedik, leülepszik, felhalmozódik, letisztul, leszáll, leül (tájnyelvi)
  • felhalmozódik, felgyülemlik, felgyűlik, felszaporodik

mestermű

főnév
  • (régies): mestermunka, vizsgamunka, mesterremek (régies)
  • remekmű, műremek, remek

legurul

ige
  • legördül, legörög, lehengeredik
  • lepottyan, lebukfencezik, leesik, legömbörödik (tájnyelvi), lehandarikázik (tájnyelvi), lehenderedik (tájnyelvi), lehömpölyög (tájnyelvi), lelongárol (tájnyelvi)

kizökkent

ige
  • megzavar, zavarba ejt
  • kimozdít, kitérít

letöröl, letörül

ige
  • megtöröl, megtisztít, megtakarít (tájnyelvi)
  • letörölget, letörülget, felitat (könnycseppet), elmorzsol
  • (szleng): (pofont) leken, lezavar (szleng), lekever (szleng)

mikádó

főnév
  • (japán) császár
  • kabát, felöltő, pufajka