megőrjít szinonimái
ige
- megbolondít, megháborít, kiakaszt (szleng), bezsongat (szleng), meghülyít (bizalmas)
- ingerel, bosszant, mérgesít, felidegesít, nyugtalanít, háborgat, zaklat, felkavar, sírba visz
További hasznos szavak a szinonimaszótárból
enyészet
főnév
- elmúlás, pusztulás, romlás, feloszlás, felbomlás, rothadás, kihalás, halál, vég, megsemmisülés
lény
főnév
- élőlény, teremtmény, istenteremtménye (tájnyelvi), létező
- ember, egyén, egyed
- (mesebeli) alak, szerzet
- halandó
- (valakinek): mivolta, egyénisége, valója, énje, szellemi arculata
meggyújt
ige
- felgyújt, lángra lobbant, kigyújt (tájnyelvi)
- alágyújt, szít, felizzít
- felkapcsol, bekapcsol
leránt
ige
- lever, leberhel (tájnyelvi)
- letép, lehúz, levet
- levon (választékos), leszakít, leszakaszt (tájnyelvi)
- (szleng): megbírál, lehúz (szleng), ledorongol (bizalmas), lepocskondiáz, megszól, leszól, lekritizál (bizalmas), kicikiz (szleng)
lehengerel
ige
- lesimít, elegyenget
- meghengerel
- legyőz, lerohan (bizalmas), lemos (bizalmas), tönkrever (bizalmas), elhallgattat
- kikészít (szleng)
meglapul
ige
- megbújik, elbújik, rejtőzködik, elrejtőzik (választékos), megbúvik (régies), meghúzódik, kucorog, kuporog, kushad (bizalmas), lapul, sunyít, lekushad (tájnyelvi), megtop (tájnyelvi), dekkol (szleng), meghúzza magát
- hallgat, megijed, visszariad, visszahúzódik, meghunyászkodik, lapít, kussol (durva), sunyít, elszáll a bátorsága(valamivel)(valamivel)
mérkőzik
ige
- viaskodik, csatázik, megütközik, összecsap, verekedik, játszik, harcol, megvív
- küzd, versenyez
- vetélkedik, rivalizál (idegen), tusakodik
kinyilatkoztatás
főnév
- kijelentés, kihirdetés, közhírré tétel, kinyilvánítás, leleplezés, feltárás, felfedés, reveláció (idegen), megvilágítás, kifejtés, elmondás
kijár
ige
- ki-kimegy
- (tájnyelvi): kiárad
- kieszközöl, kimódol, kivív, elintéz, kitalpal
- (iskolát): elvégez, befejez, kikínoz (tájnyelvi)
- (lábbelit): kitapos
- kicsúszkál, kiesik
- megérdemel, megillet, dukál
hanta
főnév
- mellébeszélés, fecsegés, üres beszéd, halandzsa (bizalmas), blabla (bizalmas), zagyvaság, szószátyárkodás, locsogás, mesebeszéd, szájjártatás, süketelés (szleng), karattyolás (bizalmas), süket duma (szleng), sóder (szleng), kamu (szleng), hanta (szleng), hadova (szleng)
- hazudozás, füllentés, lódítás, kitaláció, hasalás (bizalmas)
kitárul
ige
- kinyílik, felnyílik, szétnyílik, kipattan, kicsapódik
- (világ): megnyílik, feltárul
- megmutatkozik, megnyilatkozik, napvilágra kerül, fény derül (valamire), nyilvánossá lesz, köztudomásúvá lesz
nagyhírű
melléknév
- híres, hírneves, neves, nevezetes, nagynevű, ismert, közismert, ünnepelt, koszorús (választékos), népszerű, menő (szleng)
- kiváló, jelentős, tekintélyes, elismert, illusztris (választékos), prominens (választékos)
csacsog
ige
- cseveg, cseverészik, diskurál, fecseg, locsog, karattyol (bizalmas), pletykál, tereferél, trécsel, traccsol (bizalmas), csacskálkodik (régies), cserfel (tájnyelvi), csángál (tájnyelvi)
- csicsereg, csiripel, csivitel
- csobog, csörgedezik
ömlik
ige
- folyik, árad, zúdul, özönlik, záporozik, csurog, szakad, dől, patakzik, zuhog, tolul, tódul, nyomul, áramlik, ihog (tájnyelvi), hömpölyög
- sereglik
- torkollik, befolyik
- eláraszt, elborít
megpecsétel
ige
- érvényesít, hitelesít, törvényesít, szentesít, tanúsít
- megerősít, jóváhagy, helybenhagy, helyesel, elismer
megfojt
ige
- megfullaszt, megnyuvaszt (tájnyelvi), kiszorítja a szuszt (valakiből) Sz: kiszorítja a lélegzetet (valakiből); kiszorítja a lelket (valakiből); beleszorítja a szelet
- tönkretesz, lehetetlenné tesz, elnyom
osztályoz
ige
- kategorizál, klasszifikál (régies), kvalifikál, sorol, besorol, skatulyáz (pejoratív), szortíroz (bizalmas), csoportosít, szelektál, szétválogat, különválogat, rendez, szeparál, cenzúráz (tájnyelvi), fajtáz (régies), lajstromoz, beoszt, megrostál, kartotékol (szaknyelvi), sorakoztat
- érdemjegyet ad, értékel, minősít, rangsorol
megszaporodik
ige
- megsokasodik, megnövekedik, megnövekszik, megnő, meggyarapodik, megfiadzik, felgyűlik, meggyűlik, felhalmozódik, megsokasul (tájnyelvi)
- (tájnyelvi): megszül
létező
melléknév
- levő, lévő, meglevő, meglévő, fennálló, előforduló
- élő, eleven
- lény, teremtmény
- valóságos, való, adott, megragadható, kézzelfogható, szemmel látható, reális, konkrét
ölel
ige
- átölel, magához ölel, keblére ölel, szívéhez szorít, magához szorít, átfog, karol, karjaival átfon, karjai közé vesz, karjába szorít, körülölel, körülfog
- szeretkezik, közösül
- (régies): csókol, apolgat (régies), apol (régies)