megértő szinonimái

melléknév
  • együtt érző, jóérzésű, jólelkű, lágyszívű, rokonszenvező, jóságos, jószívű, nagylelkű, belátó, jóindulatú, méltányos, jóakaratú, elnéző, türelmes, toleráns, béketűrő

További hasznos szavak a szinonimaszótárból

utálat

főnév
  • utálkozás, undor, undorodás, iszony, iszonyat, iszonyodás, csömör, irtózat, hányinger, émelygés, ellenérzés, averzió (régies), borzadás, ellenszenv, antipátia, visszarettenés, utálság (tájnyelvi), gyűlölet
  • ocsmányság, undokság, borzadály

korabeli

melléknév
  • egykorú, kortárs, egyidejű, szinkrón (idegen)
  • korhű, stílszerű, stílusos
A szinonimaszótárban megtalálhatóak a megértő szinonimái és még több tízezer, szóban és írásban is használt gyakori, illetve kevésbé használt szó rokon értelmű szavai. Az egyes szavak és szinonimák értelmezésében és megértésében további segítséget nyújt, hogy a szótárban egymástól elválasztva, csoportosítva láthatóak az egyes előfordulási témakörök és szófajok szerinti magyarázatok, jelentések.

masli, masni

főnév
  • szalagcsokor, csokor, bokor (tájnyelvi)

lázító

melléknév
  • izgató, felbujtó, háborító, felforgató, bajkeverő, bujtogató, bomlasztó, uszító, háborkodó (régies), dekomponáló (régies)
  • agitátor (régies)

küszöb

főnév
  • ajtótalp (tájnyelvi)
  • határ, kezdet

kompenzál

ige
  • kiegyenlít, helyrehoz, helyreállít, ellensúlyoz, egalizál, nivellál, jóvátesz, kártalanít, kárpótol, visszaad, visszatérít, rendez

megboldogult

melléknév, főnév
  • elhunyt, megholt, néhai, egykori, elköltözött, boldogult, Istenben boldogult, halott, üdvözült

megszilárdulás

főnév
  • megkeményedés
  • megalvadás, gélesedés
  • konszolidáció, helyreállás, megerősödés, stabilizáció (idegen), állandósulás

vigasztalan

melléknév
  • kétségbeesett, bánatos, bús, mélabús, levert, csüggedt, deprimált, reményvesztett, vigasztalhatatlan
  • reménytelen, lehangoló, sivár, szürke, egyhangú, kietlen

kibélel

ige
  • kitöm, kinemezel, béléssel ellát
  • kitölt

késleltet

ige
  • visszatart, hátráltat, retardál (idegen), feltartóztat, korlátoz, nehezít, akadályoz, gátol, fékez, halaszt, halogat, húz-halaszt, elnapol, elodáz, megállít
  • lelassít, mérsékel
  • elhúz, meghosszabbít, nyújt

gyülevész

melléknév
  • szedett-vedett, jöttment, kétes, semmirekellő, elegy-belegy (régies)

kijavítás

főnév
  • javítgatás, helyreállítás
  • helyreigazítás, helyesbítés, módosítás
  • reparáció (idegen), reparálás (idegen), tatarozás, kiigazítás, rendbehozás, restauráció (idegen), restaurálás, rekonstruálás, rektifikálás (régies)

megvalósítható

melléknév
  • kivihető, keresztülvihető, lehető, teljesíthető, végrehajtható, járható, lehetséges, elképzelhető, hihető, megtehető, praktikábilis (idegen), praktikus, reális

mobilizál

ige
  • mozgósít, behív, besoroz, verbuvál (régies), toboroz (régies), hadba hív (választékos), fegyverbe szólít
  • (ingatlant): pénzzé tesz, elad

bujdosik

ige
  • rejtőzködik, bujkál, buddog (tájnyelvi)
  • vándorol, bolyong, bujdokol (választékos), kóborol

passzol

ige
  • (szaknyelvi): (labdát) továbbít, lead
  • (bizalmas): odaad, átad, átnyújt, továbbít

odasiet

ige
  • odalohol, odaugrik, odamegy

megfázik

ige
  • meghűl, elfázlódik (tájnyelvi), megnáthásodik, betaknyosodik (bizalmas), kihűtögeti magát (tájnyelvi) Sz: mezítláb aludt (tréfás)
  • átfázik, átfogy, összefogy

marmelád

főnév
  • gyümölcsíz, lekvár, dzsem, marmaládé (tájnyelvi), liktárium (régies)

megnyilatkozás

főnév
  • kijelentés, beszéd, közlés, állásfoglalás, nyilatkozat, véleménynyilvánítás, kifejezési forma, manifesztáció (idegen), megnyilvánulás, reveláció (idegen), kinyilvánítás, megjegyzés, közzététel, bemutatás

nyúltagy

főnév
  • hátsó agy, nyúltvelő

megharagszik

ige
  • feldühödik, fölmérgesedik, megdühödik, felingerlődik, megsértődik, megbántódik, felháborodik, zokon vesz, felmérgesedik, megneheztel, felbőszül (választékos), felfortyan, megorrol, felfújódik (tájnyelvi), megböstörködik (tájnyelvi), megszusszad (tájnyelvi), felhergelődik, begurul (szleng), bepörög (szleng), begerjed (szleng), felpaprikázódik, felhúzza az orrát, dühbe jön, méregbe gurul, haragra gerjed, haragra lobban, kijön a sodrából, kikel magából

lefekvés

főnév
  • leheveredés, ledőlés
  • alvás, lenyugvás, tollasbál (bizalmas)
  • takarodó

megriad

ige
  • megijed, megrémül, megretten, megszeppen, megrezzen, meghőköl, megneszül (tájnyelvi), megdermed
  • (választékos): megharsan, felhangzik (kürt)

odakapat

ige
  • (bizalmas): odasüt, odaéget, leéget
  • odaszoktat, magához szoktat, odaédesget