kijavítás szinonimái

főnév
  • javítgatás, helyreállítás
  • helyreigazítás, helyesbítés, módosítás
  • reparáció (idegen), reparálás (idegen), tatarozás, kiigazítás, rendbehozás, restauráció (idegen), restaurálás, rekonstruálás, rektifikálás (régies)

További hasznos szavak a szinonimaszótárból

eredeztet

ige
  • származtat, levezet, derivál (szaknyelvi)

letartóztat

ige
  • őrizetbe vesz, elfog, elkap, lecsuk, lefog, megfog, aredál (tájnyelvi), learedál (tájnyelvi), arrestál (idegen)
  • lestoppol (szleng), lekapcsol (szleng), beakaszt (szleng), begyűjt (szleng), beszipkáz (szleng), bevisz, bezsuppol (szleng), deteneál (idegen)
A szinonimaszótárban megtalálhatóak a kijavítás szinonimái és még több tízezer, szóban és írásban is használt gyakori, illetve kevésbé használt szó rokon értelmű szavai. Az egyes szavak és szinonimák értelmezésében és megértésében további segítséget nyújt, hogy a szótárban egymástól elválasztva, csoportosítva láthatóak az egyes előfordulási témakörök és szófajok szerinti magyarázatok, jelentések.

kezelő

főnév
  • kormányozó, irányító, felügyelő

jázmin

főnév
  • jezsámen

ismerős

melléknév
  • megszokott, szokásos, otthonos, ismert
  • baráti
  • (valamiben): hozzáértő, jártas, verzátus

hóakadály

főnév
  • hótorlasz, hótömeg, hófúvás

kiesik

ige
  • kihull, kipottyan, kirázódik, kibukik, kidől, kibillen, kizuhan, kirepül, kiborul, kisuvad (tájnyelvi), kibucskázik (tájnyelvi)
  • leesik, leválik
  • kicsöppen, kimarad
  • távol esik, félreesik
  • kijön (valamiből), kitanul (valamiből)
  • kizökken

kizsákmányolt

melléknév, főnév
  • elnyomott, kiuzsorázott, kiszipolyozott, kizsigerelt, kizsarolt, kihasznált

szószátyár

melléknév
  • bőbeszédű, beszédes, fecsegő, szószaporító, szószapora (tájnyelvi), locsi-fecsi, locska-fecske (tájnyelvi), locsogó, cserfes, szófosó (durva), nagy dumájú (szleng), dumás (szleng) Sz: csépelt szalma beszéde

hajós II.

főnév
  • tengerész, vízenjáró (tájnyelvi), hajókázó, tengeri medve (bizalmas), hajóslegény, matróz, hajósinas, hajóskapitány, hajóstiszt
  • révész

gyümölcsös I.

főnév
  • kert, gyümölcskert, bongor (tájnyelvi), telek, csemegés (tájnyelvi)

elutasít

ige
  • visszautasít, nemet mond, megtagad, (kérőt) kikosaraz, kosarat ad, elküld, kitolókását tálal (valakinek) (tájnyelvi), elvet, elejt, visszavet, visszadob, visszalök, leszavaz, elhárít, ellenez, (ötletet) lelő (szleng), beint (valakinek) (szleng)

hanyatlás

főnév
  • visszaesés, süllyedés, csökkenés, alászállás, visszafejlődés, romlás, visszalépés, dekadencia (választékos), dekonjunktúra (szaknyelvi), válság, bomlás, recesszió (szaknyelvi), regresszió (szaknyelvi), depresszió (szaknyelvi), devalváció (szaknyelvi), recidíva (szaknyelvi), degenerálódás (szaknyelvi)

kompenzáció

főnév
  • kiegyenlítés, ellenszolgáltatás, kárpótlás, fájdalomdíj
  • (szaknyelvi): árucsere, csereforgalom

középnagyságú

melléknév
  • közepes, középméretű

megrendel

ige
  • lefoglal, rezervál, abonál (régies), leköt, előfizet, járat
  • (régies): elrendel, utasít, megkér

logika

főnév
  • összefüggés, ésszerűség, törvényszerűség
  • gondolkodásmód
  • észtan (régies)

kikapcsol

ige
  • elzár, elolt, kiolt, lekapcsol, lecsavar, leállít, megállít, kirekeszt
  • kinyit, szétnyit, szétkapcsol
  • mellőz, kirekeszt, kihagy, kizár

kettes

főnév
  • kétforintos, bélás (szleng)
  • elégséges, béla (szleng), görbe egyenes (szleng), hattyú (szleng), hurok (szleng), kanyaró (szleng), libanyak (szleng), proletárjeles (szleng), talponálló (szleng)

kiszed

ige
  • kivesz, kitép, kihúz, kiszaggat, kiszakít
  • kiás, kihantol, kikapar
  • kimer, kikanalaz
  • kipiszkál, kisodorít (tájnyelvi)
  • kiválogat, kiselejtez
  • eltávolít
  • (valakiből valamit): kihúz, kicsikar, kierőszakol, kiprésel, kifacsar, kicsavar, kipisz (tájnyelvi), kisrófol (tájnyelvi), kiorvosol (tájnyelvi)

levéltárca

főnév
  • pénztárca, irattárca, bankótárca, briftasni (bizalmas), brifkó (szleng)

kimond

ige
  • kiejt, szavakba önt, kifejez
  • rávág, kiköp (bizalmas), kikottyant (bizalmas), kinyög, kibukkant (tájnyelvi), artikulál
  • megmond, hangoztat, kijelent, állít, előad, bizonygat, erősít, kifejezésre juttat
  • bejelent, közöl, tudtára ad, kinyilvánít, kihirdet, kinyilatkoztat, közhírré tesz, megállapít, állást foglal, igazol, tanúsít, bizonyít, határoz, enunciál (idegen), proklamál (idegen), deklamál (idegen)

jelző II.

főnév
  • járulékszó (régies)
  • gúnynév, ragadványnév
  • jelzőlámpa, szemafor (szaknyelvi), villanyrendőr
  • mutató, index, paraméter (szaknyelvi), indikátor (szaknyelvi)

kiül

ige
  • kikoptat, elnyű, kifényesít (ruhát)
  • (régies): (büntetést) letölt, leül, lehúz
  • előreáll, kidülled
  • látszik, feltűnik, lerí (valakiről valami), kirajzolódik, leolvasható

lobbanékony

melléknév
  • szenvedélyes, féktelen, heves, heveskedő, heves vérű, tüzesvérű, nagyvérű, hevülékeny, hirtelen, hirtelen természetű, hirtelen haragú, vehemens, forrófejű, forróvérű, indulatos, vérmes, robbanékony, ingerlékeny, hörcsög természetű, passzionátus (régies)
  • szangvinikus (szaknyelvi), kolerikus (szaknyelvi), impulzív (idegen), temperamentumos, explozív Sz: a víz is méreggé válik benne; apja tűz, anyja puskapor, fia csupa láng; farkasgégén nevelkedett; hamar lobban, mint a puskapor; Heves vármegyéből való; hirtelen, mint a puskapor; hirtelen, mint a záporeső; olyan, mint a paprika; szelídebb nála a vadember is; tüzes, mint a puskapor; tüzes, mint a mennykő
  • (tájnyelvi): kapatos, részeg
  • (tájnyelvi): csámpás, ügyetlen
  • (tájnyelvi): elhanyagolt, rendetlen