markol szinonimái

ige
  • fog, szorít, tart
  • megmarkol, megragad
  • markolász, maricskál (tájnyelvi), markász (tájnyelvi)

További hasznos szavak a szinonimaszótárból

gúzs

főnév
  • kötél, tekercs, kötelék
  • béklyó (tájnyelvi)

megnyilatkozik

ige
  • megnyilvánul, megszólal, kifejez, tudtára ad, üzen, bejelent, kinyilatkoztat
  • megmutatkozik, előtűnik, láthatóvá válik, kiütközik
  • megnyílik, kitárulkozik, feltárja szívét, kinyílik
A szinonimaszótárban megtalálhatóak a markol szinonimái és még több tízezer, szóban és írásban is használt gyakori, illetve kevésbé használt szó rokon értelmű szavai. Az egyes szavak és szinonimák értelmezésében és megértésében további segítséget nyújt, hogy a szótárban egymástól elválasztva, csoportosítva láthatóak az egyes előfordulási témakörök és szófajok szerinti magyarázatok, jelentések.

lop

ige
  • csen, eltulajdonít, dézsmál, szerez, kerít, újít (szleng), oroz, rajzol (szleng), csór (szleng), csakliz (szleng), megcsap (szleng), meglovasít (szleng), lenyúl (szleng), megfúj (szleng), trombitának néz (tréfás), ötön vesz, bugáz (szleng), szajréz (szleng), zabrál (szleng) Sz: akkor vette, mikor senki se volt a boltban; cigányosan vesz; éjszaka virrad neki (tájnyelvi); előbb találta meg, mint más elvesztette; gazt vet rá; ingyen veszi; Isten adta neki, mikor a becsületes emberek aludtak; könnyen lett gazdája; más szekrényére szokott; nincsen veszi a semmin adottat; ötön vette; ott is talál, ahol senki se vesztett el valamit; ott is arat, ahol nem vetett; ragad a keze; pártját fogja; pénz nélkül vásárol; ragadós a keze, mint a lép; tíz körmön szerezte
  • (pénzt): sikkaszt, rabol, foszt, csillent (tájnyelvi), csóreszol (szleng)
  • (szellemi terméket): plagizál, plágiumot követ el, ollóz, kiollóz (bizalmas), lekoppint (szleng)

kuki

főnév
  • hímvessző, pénisz (szaknyelvi), nemzőszerv, fallosz (szaknyelvi), fütyi (bizalmas), fütyülő (bizalmas), fütykös (bizalmas), kukac (bizalmas), bögyörő (tájnyelvi), bille (tájnyelvi), szerszám (szleng), műszer (szleng), pöcs (durva), fasz (durva), farok (bizalmas), karó (szleng), dákó (szleng), lányfúró (tájnyelvi), komagyűjtő (tájnyelvi), csök (tájnyelvi)

közé

határozószó
  • közéje, közbe, közibe (tájnyelvi)

kispárna

főnév
  • kiskapric (tájnyelvi)

májgaluska

főnév
  • májgombóc

megizzad

ige
  • átnedvesedik, átizzad, kiveri az izzadság, kiveri a víz (bizalmas), megvizesedik (régies), beizzad (tájnyelvi), kiázik (tájnyelvi), megvizül (tájnyelvi)

végigtapogat

ige
  • megtapogat, megérint, megfogdos

kénytelen

melléknév
  • (állítmányként): muszáj, köteles, szükséges, kikerülhetetlen, elkerülhetetlen
  • (régies): kényszerű, erőltetett, szükséges, kényszeredett

katonai

melléknév
  • hadügyi, hadi, honvédelmi, fegyveres
  • háborús, militáris
  • kincstári

görget

ige
  • gurigázik, hengerget, henterget, hengerít, forgat, gördít, gurít, gurigat (tájnyelvi), gurigál (tájnyelvi)
  • (kandisznó): párzik

kétszerkettő

főnév
  • egyszeregy, szorzótábla

megmintáz

ige
  • megformáz, megrajzol, lefest, kialakít, körvonalaz

menetlevél

főnév
  • útiparancs, fuvarlevél, útilevél, menlevél

bodorít

ige
  • göndörít, hullámosít, kunkorít, becsavar, besüt, berak, lokniz (szaknyelvi), ondolál (szaknyelvi), fodorít (régies), pödör (régies)

összevásárol

ige
  • megvásárol, összevesz, felvásárol

növekedő, növekvő

melléknév
  • emelkedő, fokozódó
  • áradó, dagadó, terjedő, továbbharapódzó, továbbharapózó

maroknyi

melléknév
  • maréknyi, kevés, kicsi, kis, öklömnyi

lob

főnév
  • (régies): gyulladás, gennyedés (régies), irritáció (szaknyelvi), inflammatio (szaknyelvi), phlegmasia (szaknyelvi), affectio (szaknyelvi), tüzesség (régies)

megesz, megeszik

ige
  • elharapdál, lerág, eleszik (tájnyelvi), bekajál (szleng), befal, behabzsol, felzabál, felfal, elfogyaszt, elkölt (választékos), beharap (tájnyelvi), beteper (tájnyelvi), megkajol, megkajál (szleng), lenyel, elpusztít, megpapiz (bizalmas), bekap (bizalmas), bedob (bizalmas), behajít (bizalmas), bevág (bizalmas), bekebelez, bepakol (szleng), megzabál, beburkol, bezabál (durva)
  • megemészt, tönkretesz, elpusztít
  • eláraszt, ellep
  • (szleng): elhisz, becsapódik, bekajál (szleng), becumiz (szleng)

név

főnév
  • elnevezés, megnevezés, nevezet (régies), nomen (szaknyelvi)
  • megszólítás
  • személynév
  • keresztnév
  • utónév
  • vezetéknév, családnév
  • rang, cím, titulus (régies)
  • hírnév, ismertség, elismertség, renomé (bizalmas)

mechanikus II.

főnév
  • műszerész, gépész, gépkezelő, szerelő, karbantartó

kutyabőr

főnév
  • (tréfás): oklevél, nemeslevél, nemesi oklevél
  • pergamen, pergament

meghajlás

főnév
  • görbülés, billenés, horgadás, görbedés, meggörbülés
  • bókolás, pukedli (régies), hajlongás, főhajtás, térdhajtás, tiszteletnyilvánítás, üdvözlés
  • alázat
  • tudomásulvétel, belenyugvás, engedékenység, engedelmesség

novella

főnév
  • elbeszélés, történet, sztori (bizalmas), beszély (régies)
  • (szaknyelvi): póttörvény, törvényzáradék