marat szinonimái
ige
- éget (szaknyelvi), kiold (szaknyelvi), etet, étet (régies), macerál (régies)
További hasznos szavak a szinonimaszótárból
szikrányi
melléknév
- kevés, cseppnyi, parányi, icipici, szemernyi, mákszemnyi, fikarcnyi, jottányi, csipetnyi
locspocs
főnév
- lucsok, sár, latyak, dágvány, dagonya, csatak (tájnyelvi), csér (tájnyelvi), kanista (tájnyelvi), littylotty (tájnyelvi)
- (jelzőként): sáros, esős, lucskos, vizes, nedves, csatakos, latyakos, lustos (tájnyelvi), kastos (tájnyelvi), taknyos (tájnyelvi)
kritérium
főnév
- ismérv, ismertetőjel, ismertetőjegy, jegy, sajátosság, jelleg, jellegzetesség, jellemző, karakterisztikum (idegen)
kishitű
melléknév
- félénk, félszeg, bátortalan, gyáva, szégyenlős, ijedős, visszariadó, nyúlszívű, pipogya, kislelkű (régies)
- csüggeteg, hitevesztett, reményvesztett, balhitű, pesszimista, defetista (idegen)
megijed
ige
- megrémül, megriad, megremeg, megdöbben, megszeppen, visszariad, elriad, elszörnyed, beijed, visszahökken, meghőköl, hátrahőköl, megtorpan, visszaretten, megretten (választékos), összerezzen, elborzad, félelem fogja el, rémületbe esik, belesápad, holtra rémül, rájön a szívbaj (bizalmas), begyullad (bizalmas), begazol (bizalmas), berezel (bizalmas), betojik (bizalmas), begatyáz (tájnyelvi), hökken (régies), elrezzen (régies), megneszül (tájnyelvi), megfélemlik (régies), megrebbed (régies), megrebbenkedik (régies), meghebben (tájnyelvi), bereccsen (tájnyelvi), megzöbben (tájnyelvi), bemajrézik (szleng), berosál (szleng), kitöri a frász (szleng), frászt kap (szleng), betropecol (szleng), besztremál (szleng), befosik (durva), beszarik (durva) Sz: a gatyájába szalad a bátorsága; azt is elfelejti, mi a neve; beleszalad a madzag (valakibe); bocskorába száll a bátorsága; csizmaszárba száll a bátorsága; egy krajcár se marad a zsebében; eláll a lélegzete; elfogja a félsz; elhűl benne a vér; halálra válik; inába száll a bátorsága; inába szorul a virtus; kiveri a hideg verejték; kiveri a szariszeplő; lábába száll a bátorsága; megáll benne az ütő (bizalmas); megfagy benne a vér; meghűl benne a vér; minden haja szála az ég felé mered; mindjárt félreveri a harangot; pánikba esik; rájön a frász (szleng); seggre esik benne a szentlélek; szárába száll a szíve; tótágast áll benne a szentlélek; úgy megijed, hogy egy zabszem se férne a fenekébe; úgy megijed, se holt, se eleven
végérvényes
melléknév
- végleges, visszavonhatatlan, megmásíthatatlan, megtámadhatatlan, vitathatatlan, definitív (idegen)
- jogerős
kas
főnév
- méhkas
- kaptár
- kosár, puttony
- (tájnyelvi): borítókosár
- kocsiderék, szekérderék
- (szaknyelvi): járószék
- (szaknyelvi): szállítókas
gőgös
melléknév
- elbizakodott, önhitt, öntelt, önelégült, dölyfös, felfuvalkodott, fennhéjázó, pöffeszkedő, dagályos (régies), prepotens, hivalkodó, pökhendi, beképzelt, nagyképű, felvágós, önimádó, arrogáns, feszelgő (tájnyelvi), hányaveti (tájnyelvi), szuszos (tájnyelvi)
- büszke, kevély, rátarti Sz: a királyt is atyafiának mondja; a köszönést sem fogadja el; a szentháromság után az első személy; a tengert béklyóval fenyegeti; alázatos, mint a páva; azt hiszi magáról, hogy ő az atyaisten; azt hiszi, aranyat szarik; Bécsben volt a bátyja köszörűs; bíró lánya; büszke, mint a pénzes szatyor; csak félvállról felelget; csillagokba néz; csont van a hasában; de nagy fazékkal van!; elkapta a ló; elkapta a süveget; előtte mákszem a hegy is; elragadták a lovak; felfújja magát, mint a duda; felfújta a pofáját; felhordja a pipáját; felhúzta a piros csizmát; felkapott a kocsira; felkeltebb a kovásznál; félszemét sem veti másra; felszemöldök ember; félti az aranygyűrűt; félvállról beszél az emberrel; fenn hordja az orrát; fenn hordja a fejét; fennköltebb a kovásznál; fenn tartja az orrát, mint a harangozó disznaja; feszít, mint két krumpli egy zsákban; feszít, mint két cső tengeri egy zsákban; foghegyről beszél; fokhagymásan lépik; földön lába, égen feje; följebb nézett a meszesfazéknál; fúrót nyelt; ha olyan büdös volna, mint amilyen büszke, a fene se menne közel hozzá; ha repülni tudna, Babilon tornyára rakna fészket; hatot kérdel, egyet felel; hegyeset hugyozik; karót nyelt; keresztül áll a szeg a fejében; kidülleszti a mellét; lóhátról beszél az emberrel; megnő a szarva; mindenkinek bajuszát ő akarja pödöríteni; nagy a kajla szarva; nagy mellénye van; nekidülleszkedik, mint az egésztelkes paraszt; nem nézi, mi mászik, hanem mi repül; nem tudja, hová tegye a lábát; ő hajtja a Göncöl szekerét; orrával túrja az eget; pöffeszkedik, mint a fölfuvalkodott béka; semmi se fér a fogára; széles mellű; tarajosan beszél; tempózik, mint a hasadt teknő; tudja, mit végeztek az égben; úgy jár, mint a páva; úgy sétál, mint a görög az üres boltban; ugyan porzik utána; vizsgálja a csillagokat
meglett
melléknév
- felnőtt, nagykorú, teljes korú, érett, javakorabeli, kinőtt (régies)
- idős, koros, élemedett, zülledt (régies)
összetart
ige
- összefog, egybetart, egybefog
- egy húron pendül, egy követ fúj (valakivel), együttműködik, egyetért
- konvergál (szaknyelvi)(szaknyelvi)
noszogat
ige
- nógat, noszít (régies), unszol, ösztökél, ösztönöz, kapacitál, biztat, bátorít, buzdít, serkent, sarkall, sürget, piszkál, stimulál, szutyongat (tájnyelvi)
- háborgat, zavar
marha I.
főnév
- szarvasmarha, sőre (tájnyelvi)
- bika
- tehén
- ökör
- (régies): háziállat, jószág (régies), barom
- (régies): vagyon, jószág (régies), ingóság, kincs
meggondolatlan
melléknév
- megfontolatlan, komolytalan, dőre, kelekótya, oktalan, szeleburdi, szeles, hebrencs, vigyázatlan, gondatlan, elhibázott, vakmerő, esztelen, könnyelmű, kajla, hebehurgya, magagondolatlan (régies), forrófejű, fejvesztett, ostoba, kelebóla (tájnyelvi), gyermekszó (tájnyelvi), sületlen, kapkodó, óvatlan, kótyagos, hűbelebalázs (bizalmas)
- elhamarkodott, hirtelen, sietős, elkapkodott, korai