nincs szinonimái

ige
  • nuku (szleng), alma (szleng), almás (szleng)
  • hiányzik, távol van, mulaszt

További hasznos szavak a szinonimaszótárból

garázda I.

melléknév
  • durva, erőszakos, vad, agresszív, féktelen, duhaj, duhajkodó, verekedő, kötekedő, huligán, vandál, krakéler (régies), balhés (szleng), vaddisznó (bizalmas), radó (tájnyelvi)

ponyva

főnév
  • sátorlap, sátor, kanavász
  • iromány, fércmű, ponyvaregény
  • ponyvairodalom
A szinonimaszótárban megtalálhatóak a nincs szinonimái és még több tízezer, szóban és írásban is használt gyakori, illetve kevésbé használt szó rokon értelmű szavai. Az egyes szavak és szinonimák értelmezésében és megértésében további segítséget nyújt, hogy a szótárban egymástól elválasztva, csoportosítva láthatóak az egyes előfordulási témakörök és szófajok szerinti magyarázatok, jelentések.

nagyüzem

főnév
  • nagyvállalat, gyár, kombinát, tröszt

megúszik

ige
  • átúszik, leúszik, keresztülúszik

megrendül

ige
  • megrázkódik, megmozdul, meginog, megdől, megtántorodik, zökken, döccen
  • meghatódik, elérzékenyül
  • összerezzen, megdöbben, megijed, megrémül, megtorpan, visszariad, megdermed, összeroppan, összeomlik, tönkremegy

manipulál

ige
  • babrál, piszkál, bíbelődik
  • ravaszkodik, mesterkedik, ügyeskedik, variál (bizalmas), machinál (bizalmas), umbuldál (bizalmas), kombinál
  • befolyásol, irányít

nemkívánatos

melléknév
  • alkalmatlan, kéretlen, helytelen, elutasítandó, eltávolítandó

olyankor

határozószó
  • akkor, olyantájban

lazsnakol

ige
  • üt, ver, üt-ver, püföl, páhol

ladik

főnév
  • csónak, dereglye, lajka (tájnyelvi), hajócska (régies)
  • (szleng): cipő

istenség

főnév
  • a legfőbb lény, abszolút létező
  • Isten, Úr, Úristen, Teremtő, Alkotó, Örökkévaló, Mindenható, a Seregek Ura
  • Atya, Atyaisten, Atyaúristen, a Mennyei Atya
  • Fiú, Fiúisten
  • Szentlélek, Szentlélekúristen
  • Hadúr
  • Allah
  • Jehova
  • a felséges, a magasságos, a magasságbeli, a gondviselés
  • (durva): vacak, szemét, limlom

lék

főnév
  • rés, nyílás, nyiladék (régies), hasadék (régies), vék (tájnyelvi)
  • repedés

ostromállapot

főnév
  • szükségállapot, hadiállapot

öttusa

főnév
  • pentatlon (idegen)

eldöntetlen

melléknév
  • függőben lévő, lezáratlan, megoldatlan, problematikus, elintézetlen, vitás, tisztázatlan, kétes, bizonytalan, határozatlan, kialakulatlan, kérdéses, nyílt, nyitott
  • döntetlen, remi

sétál

ige
  • jár, ballag, megy, gyalogol, mozog, kimozdul, levegőzik, kirándul, fordul egyet, kerül egyet
  • sétálgat, sétafikál (pejoratív), sétifikál, járkál, jár-kel, grasszál (pejoratív), korzózik (bizalmas), flangál (bizalmas), flangíroz (régies), spacíroz (régies), promenál (régies), andalog, lötyög (bizalmas), kószál, kódorog (pejoratív), őgyeleg, lődörög, csatangol, cselleng, gévalyog (tájnyelvi)

rádől

ige
  • ráesik, ráborul, rábukik, ráomlik, rázuhan, rázúdul
  • rátámaszkodik, nekitámaszkodik, ránehezedik, rákönyököl, rátelepedik, rátehénkedik (bizalmas), ráfekszik

nono

módosítószó
  • (bizalmas): ejnye, mi a manó

nagykabát

főnév
  • télikabát, felsőkabát, mikádó (szaknyelvi), bekecs (tájnyelvi), ködmön, nagyujjas (tájnyelvi)
  • (szleng): protekció
  • pártfogó

odacsődül

ige
  • (bizalmas): odasereglik, összesereglik, összegyűlik, egybecsődül

pulzus

főnév
  • érverés, érlökés (régies), érszökés (régies), lüktetés
  • pulzusszám, frekvencia (szaknyelvi)
  • verőér, ütőér, élőín (tájnyelvi)

nyavalya

főnév
  • (tájnyelvi): betegség, kór, kórság
  • járvány
  • fene, franc (tájnyelvi), rosseb (tájnyelvi)
  • nyavalyatörés, epilepszia (szaknyelvi), nehézség
  • (régies): nyomorúság, veszekedés

mélabús

melléknév
  • borongós, borús, melankolikus, búskomor, édesbús (választékos), keserédes, szomorú, vigasztalan, örömtelen, elégikus, levert, kedvetlen, életunt, lehangolt, csüggedt, deprimált, kedveszegett, búvalbélelt, letargikus, pesszimista

okoz

ige
  • előidéz, eredményez, létrehoz, eszközöl, kelt, csinál, kivált, gerjeszt, indukál (szaknyelvi)
  • alkalmat ad (valamire)
  • jelent (valakinek valamit), szerez
  • művel, tesz, támaszt
  • teremt, szül, ébreszt
  • (régies): okol

rácáfol

ige
  • megdönt, megcáfol, halomra dönt (érvet), bizonyít, bebizonyít
  • ellentmond, ellenkezik, meghazudtol