lerí szinonimái

ige
  • (valakiről valami): meglátszik, lesír, árulkodik, ordít

További hasznos szavak a szinonimaszótárból

névutó

főnév
  • posztpozíció (szaknyelvi)

átszellemül

ige
  • elmerül, révületbe esik, átél, beleéli magát (valamibe), rajong, ábrándozik, álmodozik, felmagasztosul
  • (régies): meghal, elhuny, átszenderül
A szinonimaszótárban megtalálhatóak a lerí szinonimái és még több tízezer, szóban és írásban is használt gyakori, illetve kevésbé használt szó rokon értelmű szavai. Az egyes szavak és szinonimák értelmezésében és megértésében további segítséget nyújt, hogy a szótárban egymástól elválasztva, csoportosítva láthatóak az egyes előfordulási témakörök és szófajok szerinti magyarázatok, jelentések.

lefolyik

ige
  • lecsorog, leszivárog, lemegy, lezúdul, lehömpölyög
  • végbemegy, lezajlik
  • eltelik, elmúlik
  • (tájnyelvi): lehull

koriander, koriánder

főnév
  • cigánypetrezselyem

koitusz

főnév
  • (szaknyelvi): közösülés, egyesülés, nemi aktus, etyepetye (bizalmas), hancúr (bizalmas), ágytorna (tréfás), lepedőakrobatika (tréfás), neminárium (tréfás), együtthálás (régies), kamatyolás (tájnyelvi), dugás (szleng), kefélés (szleng), baszás (durva)

kibékül

ige
  • összebékül, megbékül, kiengesztelődik, békejobbot nyújt Sz: elszívja a békepipát (valakivel); elássa a csatabárdot(bizalmas)
  • elfogad
  • összhangba kerül (valamivel), megnyugszik

lélektani

melléknév
  • pszichológiai, pszichikai

mari

melléknév, főnév
  • (szaknyelvi): cseremisz

ügyész

főnév
  • vádló, prokurátor (régies), ügyfolytató (régies)
  • jogtanácsos
  • (régies): ügyvéd

jószagú

melléknév
  • illatos, fűszeres, balzsamos, szagos (régies), szépszagú (régies)

javulás

főnév
  • jobbulás, tökéletesedés, csiszolódás, pallérozódás, nemesedés, okosodás, finomodás
  • fellendülés, fejlődés, haladás, előrejutás(idegen)
  • (emberé): gyógyulás, lábadozás, erősödés, felépülés
  • (sebé): behegedés, hegesedés, varasodás, tisztulás
  • (időjárásé): enyhülés, melegedés

fölényes

melléknév
  • döntő, meghatározó, jelentős, lehengerlő, elsöprő, átütő, ragyogó, biztos, óriási
  • kihívó, hetyke, prepotens, rátarti, parancsoló, basáskodó, fennhéjázó, fennsőbbséges, pöffeszkedő, pökhendi, arrogáns, öntelt, beképzelt, felfuvalkodott, vállveregető, lekicsinylő, lenéző, leereszkedő, lekezelő, felvágó, hetyenpetty (tájnyelvi), hickivicki (tájnyelvi)

kapaszkodó I.

melléknév
  • (ember): könyöklő, törtető, karrierista, stréber (bizalmas)

mecénás

főnév
  • pártfogó, védnök, patrónus (régies), műpártoló, szponzor, protektor, jótevő

meglop

ige
  • megkárosít, kizsebel (bizalmas), kirabol, megzilál (tájnyelvi), megvág (szleng), levág (szleng), megkopaszt (bizalmas) Sz: megfeji az erszényét

beleüt

ige
  • belever, belekalapál, belevág, belecsap, belesóz (tájnyelvi), belecsiccsent (tájnyelvi)
  • (villám): belecsap, belevág

orgona2

főnév
  • orgonabokor, orgonafa, lilabodza (tájnyelvi), spanyolbodza (tájnyelvi), tengeribodza (tájnyelvi), törökbodza (tájnyelvi), szelence (tájnyelvi), siringa (régies)

munkásszármazású

melléknév
  • munkáscsaládból való, fizikai dolgozók gyermeke, F-es

lesántul

ige
  • lesérül, megsebesül

lecsuk

ige
  • lezár, bezár, elzár, becsuk
  • letartóztat, bebörtönöz, leültet, lakat alá tesz, hűvösre tesz (bizalmas), berupál (régies), bedutyiz (bizalmas), bevarr (szleng), bekóterol (szleng), bevág (bizalmas), elraktároz (szleng), sittre vág (szleng), lesittel (szleng), megmázsál (szleng), bekaszniz (tájnyelvi), lecsukatol (tájnyelvi)

madárszó

főnév
  • madárhang, madárfütty, fütty, madárdal, madárcsicsergés

motoros

főnév
  • motorvezető, motorkerékpáros, motorbiciklista (bizalmas)
  • járőr, motoregér (szleng)
  • motoros hajó, motorcsónak

levegőzik

ige
  • szellőzik, szellőzködik, kiszellőzteti magát, lélegzik, lélegzetet vesz, légfürdőzik, légfürdőt vesz, luftol (szleng)
  • kifújja magát

kova

főnév
  • kovakő, tűzkő, flint (régies), tűzélesztő (régies), silex (szaknyelvi)
  • (régies): szilícium

makkegészséges

melléknév
  • Sz: egészséges, mint a makk, majd kicsattan az egészségtől

munkaképtelen

melléknév
  • keresőképtelen, szolgálatképtelen (szaknyelvi), dologképtelen (tájnyelvi), dologtehetetlen (tájnyelvi), hasznavehetetlen, beteg, tehetetlen, rokkant, fogyatékos, nyomorék, béna, gyenge