korsó szinonimái

főnév
  • kancsó, köcsög, amfora (idegen), butykos, bugyka (régies), gambács (tájnyelvi)
  • söröskorsó, söröskancsó, krigli (bizalmas), ibrik (tájnyelvi)
  • vizeskorsó

További hasznos szavak a szinonimaszótárból

rámutat

ige
  • rábök
  • felhívja a figyelmet, rávilágít, utal (valamire), hangsúlyoz, kiemel, kidomborít

vetélés

főnév
  • abortusz, abortálás, magzatvesztés (szaknyelvi), művi vetélés, méhkaparás, kaparás (bizalmas), küret (szaknyelvi), magzatelhajtás, terhességmegszakítás, angyalcsinálás (régies)
  • koraszülés
A szinonimaszótárban megtalálhatóak a korsó szinonimái és még több tízezer, szóban és írásban is használt gyakori, illetve kevésbé használt szó rokon értelmű szavai. Az egyes szavak és szinonimák értelmezésében és megértésében további segítséget nyújt, hogy a szótárban egymástól elválasztva, csoportosítva láthatóak az egyes előfordulási témakörök és szófajok szerinti magyarázatok, jelentések.

klassz

melléknév
  • (szleng): kitűnő, elsőrangú, nagyszerű, remek, pompás, felséges, mennyei, isteni, csodás, óriási, príma, fasza (szleng), kassa (szleng), NB I-es (szleng), derék, belevaló (bizalmas), keménykötésű, stramm (bizalmas)

keretez

ige
  • rámáz, keretbe foglal, karimáz
  • paszpartúz (idegen)
  • körülvesz, szegélyez, övez, határol, elhatárol

kell

ige
  • muszáj, szükséges, szükségszerű, nélkülözhetetlen, elengedhetetlen, szüksége van (valamire)
  • kívánatos
  • tartozik (megtenni), köteles, kénytelen

ismételget

ige
  • gyakorolgat, verkliz (bizalmas), visszhangoz, hajt, hajtogat, szajkóz, kérődzik (bizalmas), győztet (tájnyelvi)

kontingens

főnév
  • hozzájárulás, járulék, rész, hányad, arány
  • létszám, mennyiség

kun

melléknév, főnév
  • kunsági

tényező

főnév
  • mozzanat, rész, alkotórész, alkotóelem, összetevő, kellék, faktor, komponens (szaknyelvi)
  • együttható, mutatószám, szorzó, szorzandó

hitetlen

melléknév
  • kétkedő, hitszegő, kételkedő, kétségeskedő, tamáskodó, szkeptikus, hitetlenkedő, bizalmatlan, gyanakvó
  • istentagadó, ateista, istentelen, pogány, vallástalan, agnosztikus (szaknyelvi)
  • kutyahitű, gyaur Sz: se istene, se hite
  • (régies): megbízhatatlan, hűtlen, hitszegő, áruló, csalárd, kérdéses, gyanús

hetes II.

főnév
  • szeptett (szaknyelvi)

fecsegő

melléknév
  • bőbeszédű, beszédes, közlékeny, szószátyár, locska (régies), locsi-fecsi, nyelves, lepcses, kotnyeles, cserfes, csacska, csatra (tájnyelvi), hetlekotla (tájnyelvi), csiricsáré (tájnyelvi), leffencs (tájnyelvi), fecskes (tájnyelvi), csiribiri (tájnyelvi), kacsasegg (durva), szófosó (durva)
  • pletykás, hírhordó, hírvivő
  • (patak): locsogó, csobogó, csörgedező

hozzászámít

ige
  • hozzásorol, hozzászámol, hozzávesz, odaszámít, ideszámít, odavesz, idevesz, odasorol, idesorol, hozzáad, hozzászámláz, belekalkulál
  • hozzátartozik, beleszámít

kvázi II.

melléknév
  • látszólagos
  • körülbelüli, megközelítő

lenget

ige
  • ingat, himbál, lóbál, lobogtat, lengeszt (tájnyelvi), limbál (tájnyelvi), luhajgat (tájnyelvi), billeget (régies), csóvál

amikor I.

határozószó
  • mikor (választékos), miközben, mialatt, amíg, ahogy, mihelyt, midőn (régies), amidőn (régies), mikoron (régies), mihelyst (tájnyelvi)
  • valahányszor

mormog

ige
  • (medve): dörmög, brummog, mörmöl (tájnyelvi), mammog (tájnyelvi)
  • (ember): dünnyög, motyog, pusmog, böstörög (tájnyelvi), dummog (tájnyelvi), mormojál (tájnyelvi), nyömmögél, somrog (tájnyelvi), zsennyeg (tájnyelvi), a szakállába morog, a bajsza alatt beszél

mégis

határozószó
  • de, azonban, mindazonáltal, mindamellett, ámbár, jóllehet, dacára, noha, pedig, ám, ámbátor, bár, hanem, annak ellenére, ezzel szemben
  • valóban, igazán, mégiscsak, azért, valójában, csakugyan, elvégre, végeredményben, valahára

kórus

főnév
  • énekkar, kar, énekegyüttes, dalárda, dalkör (régies)
  • kórusmű
  • karzat

kivihetetlen

melléknév
  • megvalósíthatatlan, teljesíthetetlen, végrehajthatatlan, lehetetlen, kivitelezhetetlen, képtelen, utópisztikus

középpont

főnév
  • központ, centrum, székhely, mag
  • gyújtópont (szaknyelvi), fókusz (szaknyelvi)
  • sejtmag (szaknyelvi)
  • lényeg, magva (valaminek)

meggyógyít

ige
  • felgyógyít, kigyógyít, kikezel, helyrehoz, talpra állít, kikúrál, orvosol, asszanál (idegen), begyógyít (tájnyelvi)

könyököl

ige
  • támaszkodik, megtámaszkodik, rátámaszkodik, nehezedik, dől, dülleszkedik (tájnyelvi), tehénkedik (bizalmas)
  • törtet, tolakodik, nyomul, nyomakodik, furakodik, furakszik, pedálozik (szleng), tülekedik, dúródik (tájnyelvi)

ketrec

főnév
  • kalitka, kalit (tájnyelvi), kalicka (tájnyelvi), rekesz (tájnyelvi), kutrica (tájnyelvi), rekeszték (tájnyelvi), kas

közvetlen II.

határozószó
  • közvetlenül, szorosan, éppen

megigazít

ige
  • helyretesz, helyreigazít, visszaállít, helyrerak, helyre illeszt, elrendez, beállít, rendbe hoz, eligazgat, irányoz (tájnyelvi)
  • átalakít, kiigazít, kijavít, ráilleszt, rászab, megjobbít (régies), megtataroz (régies), megriktol (régies), adjusztál (szaknyelvi)