kiszipolyoz szinonimái

ige
  • kihasznál, kiuzsoráz, kizsákmányol, kizsarol, tönkretesz, megfej (bizalmas), megvág (szleng), megpumpol (szleng), pauperizál
  • élősködik (valakin), a nyakán él (valakinek), a vérét szívja (valakinek)
  • elfáraszt, agyonfáraszt, túlhajszol, megerőltet, kitikkaszt, elgyötör, elgyöngít, elcsigáz, kifacsar, kizsigerel, lestrapál (bizalmas), kidögleszt (szleng), elnyű (tájnyelvi)

További hasznos szavak a szinonimaszótárból

elszigetelődik

ige
  • elhatárolódik, korlátozódik, magára marad

szabad I.

melléknév
  • korlátozatlan, akadálytalan, önkéntes, tetszőleges, akadálymentes, kényszermentes
  • megengedett
  • független, önálló, autonóm, szuverén, önrendelkezésű
  • felszabadított
  • kiszabadított
  • kötetlen, fesztelen, zavartalan, természetes, szabályozatlan Sz: él, mint az égi madár
  • üres
  • lehatárolatlan
  • fedetlen, burkolatlan, csupasz
  • elfoglaltság nélküli, időmilliomos
  • facér, társtalan, egyedülálló
  • nőtlen
  • hajadon
  • ingyenes, térítésmentes
A szinonimaszótárban megtalálhatóak a kiszipolyoz szinonimái és még több tízezer, szóban és írásban is használt gyakori, illetve kevésbé használt szó rokon értelmű szavai. Az egyes szavak és szinonimák értelmezésében és megértésében további segítséget nyújt, hogy a szótárban egymástól elválasztva, csoportosítva láthatóak az egyes előfordulási témakörök és szófajok szerinti magyarázatok, jelentések.

kiküld

ige
  • kidob, kiparancsol, kizavar, kikerget, kiutasít, eltávolít, kitesz, kifelezol (tájnyelvi), kiigazít (tájnyelvi), kiobsitol (tájnyelvi)
  • kijelöl, kinevez, megbíz, utasít, meghatalmaz, előreküld, kihelyez, feljogosít, követként küld, kirendel, kivezényel, delegál, deputál (idegen), emittál (szaknyelvi), expediál (idegen)

kandalló

főnév
  • (régies): kályha, kemence, tűzhely, katlan, kamin (tájnyelvi), langalló (tájnyelvi)

jó nevű

melléknév
  • neves, híres, népszerű, kedvelt, keresett, tisztes, közismert, elismert

idébb

határozószó
  • közelebb, errébb

kiránt2

ige
  • kisüt, megsüt

kovász

főnév
  • élesztő
  • csiriz
  • hajtóerő

tán

határozószó
  • talán, talántán (tájnyelvi), esetleg, meglehet, alkalmasint, valószínűség szerint

használhatatlan

melléknév
  • felhasználhatatlan, hasznavehetetlen, haszontalan, alkalmatlan, döglött (szleng), bedöglött (bizalmas), tropa (szleng) Sz: annyit ér, mint az ötödik kerék

hangrezgés

főnév
  • hangvibrálás
  • hanglebegés (szaknyelvi)

erőfeszítés

főnév
  • erőkifejtés, erőbedobás, igyekezet, iparkodás, törekvés, erőlködés, fáradozás, fáradság, vesződés, küszködés, hajtás (bizalmas)

hejehuja

főnév
  • mulatozás, mulatság, szórakozás, vigalom, dáridó, muri (bizalmas), dínomdánom, buli (bizalmas), dajdaj (szleng), hepaj (szleng), banzáj (szleng)

körömfeketényi

melléknév
  • kevés, apró, kicsi, körömnyi, szemernyi, parányi

lajstrom

főnév
  • jegyzék, lista, felsorolás, regiszter, névsor, címjegyzék, szillabus (régies), katalógus, mutató, leltár, árjegyzék, nyilvántartás, kartoték

ájtatos

melléknév
  • áhítatos, istenfélő, istenes, buzgó, hitbuzgó, vallásos, jámbor, kegyes (régies), kenetteljes, devótus (régies), apostolképű (tájnyelvi)
  • szenteskedő, kenetes, álszent, hipokrita, képmutató

méltatlankodás

főnév
  • elégedetlenség, nemtetszés, neheztelés, visszatetszés, ellenérzés, fölzúdulás, bosszankodás, felháborodás, indignáció (idegen), dohogás (bizalmas), böstörgés (tájnyelvi)

masiniszta

főnév
  • (régies): cséplőgépkezelő, gépkezelő, gépész
  • (régies): mozdonyvezető

kiszorul

ige
  • kinn reked, kizáródik, kicsukódik, kinn marad
  • kimarad (valamiből), eltűnik
  • teret veszt

kikel

ige
  • felkel, kimászik
  • kisarjad, sarjad, előbújik, kibújik, kicsírázik, kihajt, kizöldül, rügyezik, bimbózik, fakad, zsendül, kipezsdül (tájnyelvi)
  • (valaki, valami ellen): felhördül, felfortyan, kitör, dühbe gurul, kifakad, kirohan

kongatás

főnév
  • jelzés, ütés
  • harangozás, harangszó, kondítás, csendítés (tájnyelvi), gingallózás (tájnyelvi)

mandátum

főnév
  • megbízás, megbízólevél, megbízatás, felhatalmazás, jogosítvány

kíváncsi

melléknév
  • érdeklődő, kíváncsiskodó, kérdezősködő, tudakozó, fürkésző, búvárkodó, ég a kíváncsiságtól, leskelődő, kémlelő, kukkoló (szleng), indiszkrét (választékos), kotnyeles, minden lében kanál, kandi (tájnyelvi), bámészkodó Sz: mindenbe beleüti az orrát; fúrja az oldalát (valami); majd kifúrja az oldalát a kíváncsiság

karakter

főnév
  • jellem, hajlam, természet, alaptermészet, lelkialkat
  • jelleg, jellegzetesség, sajátosság, jellemző vonás
  • egyéniség, jellemszilárdság, lelkierő
  • (szaknyelvi): írásjel, betű, leütés

korlátlan

melléknév
  • akadálytalan, gáttalan, féktelen
  • abszolút, abszolutisztikus, teljes, önkényes, önkényúri, tökéletes, feltétlen, totális, mindenható
  • szuverén, független, önálló
  • határtalan, végtelen, kifogyhatatlan, kiapadhatatlan, kimeríthetetlen, roppant, óriási, hatalmas, mérhetetlen

mártás

főnév
  • szósz, szaft (bizalmas), mártalék (régies), mártó (tájnyelvi)
  • öntet, sodó (idegen)