kiharcol szinonimái

ige
  • kivív, kiverekszik, kiküzd, kierőszakol, kikényszerít, kivisz, keresztülvisz, kibrusztol (szleng), elintéz

További hasznos szavak a szinonimaszótárból

cipzár

főnév
  • zipzár, villámzár, húzózár, csúszózár (bizalmas), cip (bizalmas)

hajszálcsövesség

főnév
  • kapillaritás (szaknyelvi), hajcsövesség (régies)
A szinonimaszótárban megtalálhatóak a kiharcol szinonimái és még több tízezer, szóban és írásban is használt gyakori, illetve kevésbé használt szó rokon értelmű szavai. Az egyes szavak és szinonimák értelmezésében és megértésében további segítséget nyújt, hogy a szótárban egymástól elválasztva, csoportosítva láthatóak az egyes előfordulási témakörök és szófajok szerinti magyarázatok, jelentések.

kettőshangzó

főnév
  • diftongus (idegen)

jassznyelv

főnév
  • csibésznyelv, argó, tolvajnyelv, szleng, alvilági nyelv, fattyúnyelv, zsargon, apacsnyelv

irónia

főnév
  • gúny, gúnyolódás, lekicsinylés, csipkelődés, csúfolódás, ingerkedés, él

hív, hí

ige
  • szólít, rendel, hivat, idéz, invitál, meghív, szól, kér, odaint, odafüttyent, odacsődít, küld (valakiért), értesít, odacitál, kittyeget (tájnyelvi)
  • (munka): vár, csábít, csalogat, szólít, vonz, késztet (valamire), sürget (valamire)
  • felhív, telefonál, csörög (valakinek) (bizalmas), jelentkezik
  • nevez, elnevez, megnevez, keresztel, címez, szólít
  • említ
  • (szaknyelvi): aduz, aduzik, játszik
  • előhív (fényképet)

kiegyensúlyozott

melléknév
  • egyensúlyban levő, egalizált (idegen), egyforma, állandó, ingadozásmentes
  • békés, háborítatlan, harmonikus, megállapodott, lehiggadt, komoly, nyugodt, megfontolt, józan, csöndes, megingathatatlan, állhatatos, rendíthetetlen, szilárd, eltökélt, türelmes, mértéktartó, mértékletes

kivilágít

ige
  • átfénylik, kiszűrődik, kitűz, kisüt
  • fénybe borít, illuminál (választékos), kivilágosít (régies)

szoprán

főnév
  • diszkant (szaknyelvi), koloratúrszoprán (szaknyelvi)

hajlás

főnév
  • ívelés, görbülés, görbület, kanyarodás, dőlés
  • görbeség, ív, kajács (tájnyelvi)
  • elhajlás, eltérés
  • esés, ereszkedés, lejtés
  • lejtő, lanka, rézsű
  • kaptató
  • (régies): vonzódás, hajlam, hajlandóság, hasonlás
  • pártolás

gyullad

ige
  • fellobban, égni kezd, tüzet fog, meggyullad
  • tüzesedik, gyulladásba jön
  • (haragra gyullad): gerjed, felindul, felhevül
  • (vörösre gyullad): elvörösödik, kipirul

eltol

ige
  • elmozdít, ellök, eltaszít, elnyom, félretol, elgördít
  • elhalaszt, (határidőt) kitol, elodáz, elnapol
  • (bizalmas): elhibáz, elront, elvét, elügyetlenkedik, elfuserál (bizalmas), elpuskáz (bizalmas), elpackáz (bizalmas), elszúr (bizalmas)

hangszóró

főnév
  • megafon, hangtölcsér, szócső

koma

főnév
  • keresztapa, keresztkoma, sógor, atyafi (régies), rokon
  • barát, pajtás, cimbora, földi, haver

közelebbi

határozószó
  • szorosabb, közvetlenebb
  • részletesebb, pontosabb
  • közelebb eső, közelebb fekvő, innenső, következő

megperzselődik

ige
  • megég, tüzet fog, megpörkölődik, megpirul, megbarnul (tájnyelvi), megpergelődik (tájnyelvi), rókát fog

lírikus I.

melléknév
  • lírai, bensőséges, idillikus

kihívás

főnév
  • megújrázás, tapsvihar, éljenzés
  • belekötés, provokálás (idegen), provokáció (idegen)

kétbalkezes

melléknév
  • ügyetlen, balkezes, balog (régies), paccer (szleng), kontár, ügyetlenkedő, lyukaskezű, fuser (szleng), fakezű, béna, suta, teszetosza (bizalmas), mamlasz, fajankó, peches, szerencsétlen, pancser (szleng)

kispap

főnév
  • papnövendék, növendékpap, teológus, szeminarista (régies), levita (idegen)
  • (tájnyelvi): segédlelkész, káplán

letromfol

ige
  • elhallgattat, leint, beléfojtja a szót, letorkol, lehurrog, rendreutasít, torkára forrasztja a szót
  • megcáfol, (álláspontot) megdönt

kilök

ige
  • kidob, kiszór, kihajít, kihány, kivág, kivet, kiselejtez, kiszuperál (bizalmas)
  • kiutasít, kikerget, kiűz, kipenderít, kitaszít, kirepít, kisug (tájnyelvi)
  • elbocsát, felmond, kirúg (bizalmas), kidob, eltávolít, elcsap, hivatalától megfoszt, hivatalából elmozdít
  • kibök, kiszúr, kitol, kinyom, kiüt, kidöf (tájnyelvi)
  • (szleng): kibabrál (bizalmas), rászed, becsap, kitol (valakivel) (bizalmas), átvág (szleng), átdob a palánkon (szleng)

jelez

ige
  • tudat, jelt ad, hírül ad, bejelent, értesít, beharangoz, mutat, regisztrál, indexel, indikál (szaknyelvi)
  • jósol, jövendöl, prófétál (régies), prognosztizál
  • figyelmeztet, int, sejtet, éreztet, céloz, utal (valamire), vall (valamire), demonstrál
  • elárul, tükröz, érzékeltet, kifejez
  • szemléltet, feltüntet, ábrázol, mutat, jelöl

kitesz

ige
  • kihelyez, kirak, letesz, kipakol, kirámol
  • kifüggeszt, kiakaszt, kitűz, kiállít
  • eltávolít, elbocsát, kidob, kitessékel, ajtót mutat (valakinek), kiküld, kiutasít, kitilt, kihajít, kivág, kilódít, kiver, kirak, kicsap, kirúg, meneszt, kiadja az útját, (állásától) megfoszt, kiebrudal, kipenderít, (hivatalából) elmozdít, felmond
  • kilakoltat
  • feltesz, felrak, feltüntet
  • (írásjelet): odaír, kiír, feltesz, felrak, feltüntet
  • alávet, kiszolgáltat (valaminek)
  • megvan, rúg (valamennyire), felmegy (valamennyire), felér (valamivel), egyenértékű, egyenlő, annyi mint, azonos, megfelel

lidércfény

főnév
  • lidérc, lidércfény, lidércláng, Szent Elmo tüze, Éliás-tűz, tüzesember (tájnyelvi), tüzes mérnök (tájnyelvi), lámpás, gyertyás, bolygótűz