kezesség szinonimái

főnév
  • jótállás, szavatosság, szavatolás, garancia

További hasznos szavak a szinonimaszótárból

velős

melléknév
  • tömör, magvas, tartalmas, elmés, találó, rövidre fogott, summás, lakonikus, lapidáris (idegen), kompendiumszerű, szentenciózus (idegen)
  • szűkszavú, rövid, egyszerű, szabatos, csattanós, epigrammaszerű

közeg

főnév
  • hatósági ember
  • rendőr, hekus (szleng), zsaru (szleng), zsernyák (szleng), jard (szleng), józsi (szleng)
A szinonimaszótárban megtalálhatóak a kezesség szinonimái és még több tízezer, szóban és írásban is használt gyakori, illetve kevésbé használt szó rokon értelmű szavai. Az egyes szavak és szinonimák értelmezésében és megértésében további segítséget nyújt, hogy a szótárban egymástól elválasztva, csoportosítva láthatóak az egyes előfordulási témakörök és szófajok szerinti magyarázatok, jelentések.

kényes

melléknév
  • finnyás, finomkodó, kényeskedő, elkényeztetett, válogatós, válogató, háklis (bizalmas), nyafka, paszomántos (tájnyelvi), pintyös (tájnyelvi), fincos (tájnyelvi), undorodós, affekta
  • prűd, szemérmeskedő, szemérmeteskedő, álszemérmes
  • kifinomult, választékos, akkurátus, rafinált, pikákos (tájnyelvi) Sz: a sajtot hámozza; azt kívánná, hogy a szart is megrágnák neki; csak a vajasát eszi a kásának; nebáncsvirág a neve; nyimmel-nyámmal eszik; mindig pástétomot enne; rászokott a porcogósra; vigyáz magára, mint a selyemkendő
  • érzékeny, gyönge, gyenge, finom, törékeny, szenzitív (szaknyelvi), csecskebecske (tájnyelvi), mimóza, szubtilis (idegen), nyevere (tájnyelvi)
  • elpuhult, férfiatlan, nőies, asszonyias
  • rázós (szleng), csiklandós, kellemetlen, nehéz, húzós (szleng), súlyos, bajos, bizalmas, diszkrét, kínos, kritikus, fogas, difficilis (idegen), zsenáns (idegen), zsenánt (bizalmas)
  • büszke, rátarti, rátartós, hetyke, délceg, nyacki, nyalka (régies), difingós (tájnyelvi), pincos (tájnyelvi), pipes (tájnyelvi), cifrálkodó, nyakavági (tájnyelvi), peckes, begyes (tájnyelvi)

ír2

főnév
  • kenőcs, gyógyír, balzsam, kenet (régies), kence (bizalmas)
  • ellenszer, gyógyszer, orvosság
  • vigasz

illeték

főnév
  • díjszabás, árfolyam
  • adó, díj, vám

helyettes I.

melléknév
  • helyettesítő, kisegítő, megbízott, meghatalmazott

kesernyés

melléknév
  • fanyar, keserédes, keserés (tájnyelvi), kesernyős (tájnyelvi), keserőcske (tájnyelvi)
  • epés, gúnyos, maró, metsző, éles, szúró, szarkasztikus (választékos), fullánkos, gonoszkodó, csúfondáros

kirúg

ige
  • kiüt, kiver, kitaszít, kitol
  • (szaknyelvi): kipasszol, kilő
  • kidob, kitesz, kirak, kivág, kiűz, kikerget, kiutasít, elbocsát, elmozdít, áthelyez, meneszt, felmond, felment, eltávolít, kipenderít, kiteszi a szűrét, kizamekol (szleng), kiszuperál (bizalmas)
  • (valakire): pikkel (bizalmas)
  • (kirúgja magát): kisimul
  • kiáll, kiszögellik, előrenyúlik

szétver

ige
  • összezúz, szétzúz, széjjelzúz, összetör, széttör, tönkretesz, elpusztít
  • szétüt
  • széjjelver, szétkerget, széjjelkerget, szétzavar, széjjelzavar, szétugraszt, széjjelugraszt, szétszór, széjjelszór, tönkrever, lever, megsemmisít

gyógyítható

melléknév
  • kezelhető, orvosolható, megmenthető, enyhíthető

gúnynév

főnév
  • csúfnév, ragadványnév, mókanév (régies), tréfanév, melléknév (régies), csúfolónév (tájnyelvi),

előre I.

határozószó
  • előrefelé, tovább, egyenesen, toronyiránt, az élre, elfele (tájnyelvi), eléfelé (tájnyelvi), előnek (tájnyelvi)
  • eleve, jókor, korán, idejekorán, előbb, korábban, már, idejében, előlegben, előzőleg, hirtelen, korábbra, előlegesen, először, kezdetben, a priori (idegen)

hájas I.

melléknév
  • kövér, elhízott, zsíros, dagadt, dagi, túlsúlyos, nagy hasú, pocakos

kitakar

ige
  • felfed, feltár, kibont, szabaddá tesz, lemeztelenít, lecsupaszít

kőbánya

főnév
  • kőfejtő

meghoz

ige
  • elhoz, visszahoz, idehoz, hazahoz, átad, átnyújt, kézbesít
  • előidéz, okoz, kivált
  • eredményez, eredménnyel jár, vezet (valamihez)
  • gyümölcsözik, megterem
  • megalkot, kimond, létrehoz
  • vállal
  • (tájnyelvi): megad, megfizet, visszaad
  • (régies): tudósít, tudtul ad

lenn, lent

határozószó
  • alant, alul
  • idelenn, idelent
  • odalenn, odalent

kézitusa

főnév
  • közelharc, ember ember elleni küzdelem

kémcső

főnév
  • próbacső, epruvetta (szaknyelvi)

kikürtöl

ige
  • elárul, elhíresztel, közhírré tesz, világgá kürtöl, kifecseg, kilocsog, kikotyog (bizalmas), kipletykál (bizalmas), dobra ver, kidobol, kitrombitál, kibeszél (régies), eljár a szája, tereferél, kofálkodik, proklamál (idegen)

lekerül

ige
  • alákerül, alájut
  • lejut, lekeveredik (bizalmas), lekecmereg (bizalmas)
  • letér, lemegy

kidönt

ige
  • kifordít, kivág, kibuktat, kidűt (tájnyelvi), felbillent, feltaszít
  • kiönt, kiürít, kiborít

ismerkedés

főnév
  • barátkozás, kapcsolatteremtés, bemutatkozás

kínzás

főnév
  • gyötrés, kínvallatás, szorongatás, zaklatás, kegyetlenkedés, sanyargatás, büntetés, üldözés, kínfaggatás (régies), csigázás (régies), heccelés (állaté), tortúra, szekatúra (idegen), mortifikáció (idegen)
  • kín, kínlódás, gyötrelem, nyomorúság, megpróbáltatás

lemez

főnév
  • réteg, lap, tábla, lamella, furnér
  • farostlemez
  • bádog, horgany, pléh
  • hanglemez, korong (bizalmas), gramofonlemez
  • mágneslemez, floppy (idegen), disc (idegen), CD
  • klisé, nyomóforma, nyomódúc
  • pikkely