kettesével szinonimái

ragos főnév
  • párosával, páronként, párjával, kettenként, ketten-ketten

További hasznos szavak a szinonimaszótárból

büszke

melléknév
  • önérzetes, magabiztos, öntudatos, magabízó (választékos)
  • (valakire, valamire): nagyra van (valamivel), dagad a büszkeségtől
  • kevély, gőgös, dölyfös, rátarti, rátartós (tájnyelvi), hetyke, kivagyi, fennhéjázó, felfuvalkodott, pökhendi, karót nyelt, nyársat nyelt, arrogáns, hencegő, felvágós, elbizakodott, pöffeszkedő, nagymellű, hivalkodó, kérkedő, beképzelt, önelégült, önhitt, öntelt, fölényes, leereszkedő, nagyképű, páváskodó, elbízott, begyes (tájnyelvi), kitarti (tájnyelvi), gangos (tájnyelvi) Sz: a bíró kocsisa sem kevélyebb nála; feltartja az orrát, mint a zámolyi borjú; fenn hordja a fejét; fenn van a lován, létrát kell tenni melléje, hogy leszállhasson; kevély, mint a kanpáva; kevély, mint a pulykakakas; nagy mellel van; neki a bíró is csak fitty; nem hajlik a dereka; rátartja magát, mint a mécs; úgy feszít, mint két malac egy zsákban
  • (régies): délceg, nyalka, kényes (tájnyelvi)
  • emelkedett, magasztos, méltóságteljes, fenséges, fejedelmi, uralkodói, fennkölt
  • nagyratörő, nagyralátó

nacionalista

melléknév
  • nemzeti, hazafias, honszerető
  • (pejoratív): soviniszta (idegen)
A szinonimaszótárban megtalálhatóak a kettesével szinonimái és még több tízezer, szóban és írásban is használt gyakori, illetve kevésbé használt szó rokon értelmű szavai. Az egyes szavak és szinonimák értelmezésében és megértésében további segítséget nyújt, hogy a szótárban egymástól elválasztva, csoportosítva láthatóak az egyes előfordulási témakörök és szófajok szerinti magyarázatok, jelentések.

kellő

melléknév
  • szükséges, kívánatos, illő, megfelelő, alkalmas, elégséges, elegendő, kielégítő, helyes, helyénvaló

integrál

ige
  • összesít, egyesít, egységesít, összevon, egybeolvaszt
  • integrálszámítást végez(szaknyelvi)

igyekezik, igyekszik

ige
  • szándékozik, akar, törekedik, törekszik, fáradozik, serénykedik, munkálkodik, tüsténkedik, rákapcsol, buzog, azon van, gürizik (szleng), hajt (szleng), ráver (szleng), ambicionál (idegen), erőfeszítéseket tesz, erőlködik, iparkodik, buzgólkodik, görcsöl (szleng), töri magát, törtet Sz: kezét-lábát töri; kiteszi a lelkét; belead apait-anyait (bizalmas); rádob egy lapáttal; megnyomja a gombot; úgy dolgozik, mintha hajtanák; pattog, mint a nikkelbolha; futkos, mint pók a falon
  • halad, siet, szedi a lábát, mozog (bizalmas)
  • tép (szleng), csipkedi magát (bizalmas)

hecsedli, hecserli

főnév
  • (tájnyelvi): csipkebogyó
  • csipkeíz, csipkelekvár

keresztül

névutó
  • át, keresztben, haránt, rézsút, rézsútosan, keresztül-kasul, kasul (tájnyelvi), keresztülében (tájnyelvi), keresztülfelé (tájnyelvi)
  • útján, révén, segítségével, által

kipenderít

ige
  • kiperdít, megperdít, megforgat
  • kidob, kihajít, kitesz, kivág, kirak, kivet, kilök, kiceférít (tájnyelvi), kiheppent (tájnyelvi), kikarít (tájnyelvi), kisöndörít (tájnyelvi), kiutasít, kiűz, kikerget, kiebrudal, kitúr, kicsap, kirúg, kitaszít, kizár, kitilt
  • eltávolít, elbocsát, felmond, felment, meneszt, kipaterol (bizalmas)

szétbont

ige
  • széjjelbont, szétfejt, felfejt, elfejt (tájnyelvi), szétszed, széjjelszed, kifejt, szétszerel, széjjelszerel, szétválaszt, széjjelválaszt, kibont, kibogoz, elboncol (tájnyelvi)
  • (telefonvonalat) szétkapcsol
  • (vegyületet): felbont, megbont, dekomponál (idegen)

gyengül, gyöngül

ige
  • erőtlenedik, erejét veszti, lankad, fárad, tikkad, bágyad, satnyul, visszaesik, megcsappan, fogy
  • ernyed, enyhül, szelídül, mérséklődik, csillapodik
  • puhul, lágyul
  • halkul, (hang) elhal
  • esik, értéktelenedik, devalválódik (szaknyelvi)

grabanc

főnév
  • haj, üstök (régies)

előítélet

főnév
  • elfogultság, prejudícium (szaknyelvi), balítélet (régies), megkülönböztetés, intolerancia, dogmatizmus (idegen)

hadiflotta

főnév
  • flotta, hajóhad, armada (régies)

főnév
  • tányérka, csészealj, alátét

korty

főnév
  • nyelet (tájnyelvi), hörpintés, slukk (szleng)

meghagy

ige
  • eltesz, megtart, rezervál, felhagy (tájnyelvi), megkímél
  • félretesz, megtakarít, félrerak, megspórol (bizalmas)
  • kiad, elrendel, megparancsol, preskribál (idegen), hagyakol (tájnyelvi), rendel, lelkére köt, utasít, utasítást ad, előír, rendelkezik
  • végrendelkezik, hagyakozik (tájnyelvi), hátrahagy
  • elismer, megállapít
  • elraktároz, tartalékol

lelkész

főnév
  • pap, lelkipásztor, lelkiatya, atya, tiszteletes, tisztelendő, lelkitanító (régies)

ketyeg

ige
  • tiktakol, pötyög, ketyetel (tájnyelvi), klattyog (tájnyelvi), pityeg (tájnyelvi), kotyog (tájnyelvi), perceg

kegyetlen

melléknév
  • kíméletlen, irgalmatlan, könyörtelen, krudélis (régies), embertelen, embernyúzó, inhumánus (idegen), bestiális, szívtelen, lelketlen, pogány (tájnyelvi), gonosz, sátáni, barbár, tirannikus (idegen), vandál, brutális, vérszomjas, tigrisszoptatta (tájnyelvi)
  • vad, durva, cudar, bitang (tájnyelvi), kuruc (tájnyelvi)
  • erős, szörnyű, ádáz, iszonyú, förtelmes, bősz

kikapcsolódás

főnév
  • szórakozás, pihenés, mulatság, időtöltés, felfrissülés, felüdülés

lehanyatlik

ige
  • lerogy, lerogyik, leroskad, leesik, lecsuklik, lehorgad
  • leül, leereszkedik, lefekszik, ledől
  • (nap): lenyugszik, lenyugodik, lemegy, alászáll, lebukik, leáldozik
  • semmivé válik, letűnik, megszűnik
  • elmúlik

kibont

ige
  • kiold, szétfejt, szétnyit, kiterít, kigöngyöl, kicsomagol
  • (tájnyelvi): kinyílik
  • felbont, kinyit, kidugaszol, kiold, kioldoz, kicsomóz, kibogoz, kiköt, kicsomagol, kifejt, kihámoz, kiburkol, kicsatol, kihüvelyez, szétbont, kifeszít, feltár
  • kifésül

irigyel

ige
  • rossz szemmel néz, sajnál (valakitől valamit), szúrja a szemét (valakinek valami), irigykedik, elkíván (tájnyelvi), ácsánkodik (tájnyelvi)

kimerít

ige
  • (vizet): kiemel, kivesz, kimer
  • (nyersanyagot): elfogyaszt, felhasznál, feldolgoz, felél, elpusztít
  • megürít (régies)
  • megerőltet, megvisel, túlterhel, túlhajt, agyondolgoz, agyonhajszol, agyonfáraszt, elgyengít, elcsigáz, kifullaszt, kifáraszt, kizsigerel, kiszipolyoz, kifacsar, kicsinál (szleng), felőröl, kikészít (szleng), kiakaszt (szleng), elnyű (tájnyelvi), kikalézol (tájnyelvi), enervál (idegen), strapál (bizalmas)

lélekharang

főnév
  • halálharang (tájnyelvi), hírharang (tájnyelvi), csendítőharang (tájnyelvi)