kettőspont szinonimái

főnév
  • kólon (idegen)

További hasznos szavak a szinonimaszótárból

iker I.

melléknév
  • kettős, kétszeres, páros, kettőzött, dupla, duplikált (idegen), duplázott, duális (szaknyelvi), bináris (szaknyelvi), kétszeri, egyhasi (tájnyelvi), egyhasú (tájnyelvi)

űrrepülés

főnév
  • űrhajózás, űrutazás, rakétautazás
  • űrkutatás, asztronautika
A szinonimaszótárban megtalálhatóak a kettőspont szinonimái és még több tízezer, szóban és írásban is használt gyakori, illetve kevésbé használt szó rokon értelmű szavai. Az egyes szavak és szinonimák értelmezésében és megértésében további segítséget nyújt, hogy a szótárban egymástól elválasztva, csoportosítva láthatóak az egyes előfordulási témakörök és szófajok szerinti magyarázatok, jelentések.

kémcső

főnév
  • próbacső, epruvetta (szaknyelvi)

internacionális

melléknév
  • nemzetközi

ihol

határozószó
  • (tájnyelvi): itt, ehen (tájnyelvi)
  • (tájnyelvi): íme, lám

hegy2

főnév
  • él, csúcs (tájnyelvi), spicc, csúp (tájnyelvi), cepp (tájnyelvi), csücskő (tájnyelvi)
  • vég, végződés, apex (szaknyelvi)
  • ceruzabél, grafitbetét, ceruzabetét

keresztülvisz

ige
  • átszállít, átcipel, áthord, átvisz
  • keresztülvezet, átvezet, átmegy, kivisz
  • elintéz, elér, kieszközöl, véghezvisz, megvalósít, kivív, teljesít, megcsinál, kivitelez, végrehajt, keresztülkerít (tájnyelvi), foganatosít, realizál, érvényesít
  • keresztülhajt, keresztülerőltet, kikényszerít, kiharcol, kiver

kiprésel

ige
  • kisajtol, kinyom, kifacsar, kicsavar, kiszorít, kisotul (tájnyelvi)
  • kierőszakol, kikényszerít, kierőltet, kicsikar, kivasal (szleng), kizsarol, kicsal, kiszed, kihúz

széthány

ige
  • szétszór, széjjelszór, szétterít
  • széjjelhány, szétdobál, széttúr, felforgat
  • eldobál, elszór

gyerek, gyermek

főnév
  • gyerkőc (bizalmas), kisember, Isten áldása, csöppség, poronty (bizalmas), palánta, csemete (bizalmas), csimota (tájnyelvi), család (tájnyelvi), tacskó (bizalmas), pulya (tájnyelvi), klapec (szleng), pocok (bizalmas)
  • ivadék, utód, leszármazott, szülemény (régies), sarj, család, cseléd (régies), magzat

grammatika

főnév
  • nyelvtan

előkap

ige
  • előhúz, előránt, elővesz
  • leszid, megszid, összeszid, elővesz (bizalmas), felelősségre von

haditermelés

főnév
  • hadianyaggyártás

kisvártatva

határozószó
  • hamarosan, csakhamar, valamivel utóbb, kevéssel utána, maholnap, rövid idő után, rövid időn belül, nemsokára, kevésvártatva (tájnyelvi)

kosarazik

ige
  • (bizalmas): kosárlabdázik

meghal

ige
  • elhuny, elhalálozik, exitál (szaknyelvi), elhal, halálát leli, megboldogul, elalszik, elszenderül, kiszenved, elmegy, eltávozik, elköltözik, életét veszti, meghalálozik (régies), kiterítik, felfordul (durva), meggebed (durva), elpatkol (durva), megdöglik (durva), kinyúlik (durva), kidől a sorból (bizalmas), bekrepál (szleng), megkrepál (szleng), megmurdel (szleng), kipurcan (szleng), kinyiffan (szleng), bekampecel (tájnyelvi), eltalpal (tájnyelvi), kihűl (tájnyelvi), megnyuvad (tájnyelvi), kiegyenesedik (tájnyelvi), megmered (tájnyelvi), betestál (tájnyelvi), elhal (tájnyelvi), elvégez (tájnyelvi) Sz: a barátok zsákjába jutott; a fekete bika a lábujjára hág; a halál fogára jut; a halál horgára akad; a hátára fektetik; a másvilágra költözik; Ábrahámra vicsorítja a fogát; alulról szagolja az ibolyát; ámen neki; átszenderül a másvilágra; az örök világosság fényeskedik neki; beadja a kulcsot (szleng); beadja a mennyország kulcsát; beadja az ipart (szleng); befejezi az életet; befejezi földi pályafutását; beleharap a halál kutyája; beszámol a bőrével; beteszi az ajtaját a halál; búcsút vesz az árnyékvilágtól; csizmáját üresen hagyja; csontjára hűl a bőre; elalszik a gyertyája; elalszik a világa; elalszik az Úrban; elalszik örökre; elejtette a kanalát; elejti a kiskést; eljön érte a Kaszás; elköltözik a másvilágra; elköltözik Ábrahám kebelébe; elköltözik az örök vadászmezőkre; elmegy Földvárra deszkát árulni (bizalmas); elmegy tormát ásni; elmegy vakondokországba; elmetszették a fonalát; elnyelte a horgot; elnyújtotta a bocskort; eloltják gyertyáját; elragadja a halál (választékos); elragadta a Szent Mihály lova; elrúgja a szeget; elszakad az élete fonala; eltávozik az élők sorából; elválik a kenyér héjától; feldobja a talpát (szleng); felkötik az állát; félreteszi a csákóját; felveszi a néhai nevet (bizalmas); férgeknek adja testét; fűbe harap (bizalmas); itt hagyja az árnyékvilágot; jobblétre szenderül; kákkot mond; karóra kerül az irhája; kiadja a lelkét; kidől a sorból; kifingott a kürtőn (durva); kifüstöl a Krisztus kéményén; kihúzták alóla a gyékényt; kikéri a levelét, kileheli a lelkét (választékos); kimúlik az árnyékvilágból (választékos); kiterítették a bőrét; kivette a csatot; koporsóba száll; körmöt rúg; lefújtak neki; lehunyja a szemét; lehunyja a szemét örökre (választékos); leköszön a hivatalról; lemond a házhelyről; leszalad a csillaga; leteszi a gondját; magához szólítja az Isten; marjára fekszik; megfőzték a torkásáját; megkönnyebbedik az ágya szalmája; megrúgta a Szent Mihály lova, soha ki nem gyógyul; megszűnik létezni; megtér atyáihoz (választékos); megtér őseihez (választékos); négy deszka közé teszik; nem eszik több lágy cipót; nem látja többet az Isten egét; örök álomba merül (választékos); örök nyugovóra tér (választékos); padlásra kerül a bőre; padra kerül a bőre; padra teszik a csizmáját; padra viszik a bőrét; papok erszényébe kerül; Pilátushoz megy vacsorára; Pilátusra vicsorítja a fogát; porba harap; ráhűl a bőr; rálép a csőszökör a lábára; sírba száll; szegre akasztják a csizmáját; testamentumot csinált; utoléri a vég; utolsót rúg; ütött az órája; vége lesz; végleg elhagyja övéit (választékos); végsőt lehel; visszaadja lelkét teremtőjének (választékos); viszatér a porba, amelyből vétetett
  • (harcban, erőszakos halállal): elpusztul, halálát leli, kimúlik, elesik, odavész, ottmarad Sz: otthagyja a fogát; fűbe harap (bizalmas)

lelkiismeretesség

főnév
  • becsületesség, pontosság, megbízhatóság, kötelességtudás, gondosság, alaposság, korrektség, precizitás, szótartás (tájnyelvi), jólelkűség, igazlelkűség

kevés

melléknév
  • csekély, némi, kis mennyiségű, egy kis, cseppnyi, csipetnyi, fikarcnyi, jottányi, körömfeketényi, mákszemnyi, parányi, szemernyi, szikra, szikrányi, szálnyi, hangyányi, csip-csup, apró-cseprő, bagatell, picsányi (szleng, durva), fuvintásnyi (tájnyelvi), egy paraszthajszálnyi Sz: annyi, mint kilenc medvének egy vackor; az öt ujján is megszámolhatja; elviszi két szúnyog egy rúdon; hátamon is kivinném; rákláb ebédre; szárnyán a légy is elviheti; százhúsz gémnek hatvan keszeg
  • elégtelen
  • szűkös, szerény, alacsony, sovány, hiányos, fogyatékos, ritka, gyér, sivár, elhanyagolható, jelentéktelen, nyomorúságos, halvány

kéjérzet

főnév
  • gyönyör, kielégülés, orgazmus, ejakuláció

kikényszerít

ige
  • kierőszakol, kicsikar, kiprésel, kitapos, kiszorít, kizsarol, behajt, bevasal

lehetetlenség

főnév
  • képtelenség, lehetetlen, oktalanság, ostobaság, abszurdum, nonszensz (bizalmas), paradoxon, kivihetetlenség
  • (régies): semmiség

kibukik

ige
  • kiesik, kibucskázik (tájnyelvi), kibillen
  • előtűnik, kibukkan
  • megbukik, osztályt ismétel

író I.

melléknév
  • fogalmazó, alkotó

kimond

ige
  • kiejt, szavakba önt, kifejez
  • rávág, kiköp (bizalmas), kikottyant (bizalmas), kinyög, kibukkant (tájnyelvi), artikulál
  • megmond, hangoztat, kijelent, állít, előad, bizonygat, erősít, kifejezésre juttat
  • bejelent, közöl, tudtára ad, kinyilvánít, kihirdet, kinyilatkoztat, közhírré tesz, megállapít, állást foglal, igazol, tanúsít, bizonyít, határoz, enunciál (idegen), proklamál (idegen), deklamál (idegen)

lélekvesztő

főnév
  • csónak, sajka, ladik