előkap szinonimái

ige
  • előhúz, előránt, elővesz
  • leszid, megszid, összeszid, elővesz (bizalmas), felelősségre von

További hasznos szavak a szinonimaszótárból

vidámság

főnév
  • jókedv, derű, vígság, vigasság, öröm, életöröm, boldogság, ujjongás, eufória, vigadozás, örömmámor, derültség, mókázás, viccelődés

pótszék

főnév
  • pótülés
A szinonimaszótárban megtalálhatóak a előkap szinonimái és még több tízezer, szóban és írásban is használt gyakori, illetve kevésbé használt szó rokon értelmű szavai. Az egyes szavak és szinonimák értelmezésében és megértésében további segítséget nyújt, hogy a szótárban egymástól elválasztva, csoportosítva láthatóak az egyes előfordulási témakörök és szófajok szerinti magyarázatok, jelentések.

eljár

ige
  • ellátogat, felkeres, frekventál (választékos)
  • (ügyben): intézkedik, képvisel, cselekszik, utánajár (valaminek), intéz
  • eltáncol, elrop
  • (idő): elmúlik, eltelik, elszalad, elfolyik, halad, lejár

disszidál

ige
  • emigrál, kitelepül, meglóg (bizalmas), meglép (bizalmas), dobbant (szleng), átlépi a taccsvonalat (szleng)
  • kiválik, elszakad, elpártol

delejes

melléknév
  • (régies): mágneses, magnetikus (régies), elektromos
  • hipnotikus
  • (választékos): lenyűgöző, bűvös, bájos, igéző, varázslatos, elbűvölő, vonzó, varázsos, varázserejű

célzás

főnév
  • célozgatás, utalás, hivatkozás, említés, sejtetés, példálózás, sugalmazás, sugallás, intés, ajánlat, figyelmeztetés, mellékértelem, allúzió (idegen)

elmenekül

ige
  • megszökik, elfut, elszalad, megfutamodik, futásnak ered, megfut, elrohan, eliramodik, meghátrál, kitér, kereket old, elinal, felszedi a sátorfáját, nyaka közé szedi a lábát, eltakarodik, elkotródik, egérutat nyer, megugrik (bizalmas), eliszkol, elillan, felveszi a nyúlcipőt (bizalmas), lelécel (szleng), elpucol (szleng), elspurizik (szleng), elszelel, elpárolog (bizalmas), meglóg (bizalmas), elhúzza a csíkot (szleng), elhúz (szleng), olajra lép (szleng), télakol (szleng), ellimel (tájnyelvi), elsittyen (tájnyelvi)

ép

melléknév
  • csorbítatlan, hiánytalan, egész, csonkítatlan, felbontatlan, osztatlan, bántatlan, töretlen, sértetlen, hibátlan, érintetlen, intakt (szaknyelvi), integer (idegen), romlatlan, rontatlan (régies), vesztegetlen (régies)
  • egészséges, erőteljes, jó karban levő, jó állapotban levő, gyógyult
  • épkézláb, érthető, világos, hasznos, termékeny, életrevaló

meghajlik

ige
  • meggörbül, megvetemedik, elfintul (tájnyelvi), megroskad, megereszkedik, elgörbül, elhajol, megdől
  • meghajol, meghajtja magát, bókol, pukedlizik (régies), üdvözöl
  • meggörbed, görnyed, meghorgad (tájnyelvi)
  • fejet hajt (valaki előtt), meghódol, engedelmeskedik, enged
  • meglágyul

beszáguld

ige
  • befut, berohan, belohol, berobog

belterjes

melléknév
  • szakszerű, mély, alapos, okszerű, beható, intenzív

biológus

főnév
  • élettanász (tréfás)

erjed

ige
  • szeszesedik, fermentálódik (idegen), csiccsed (tájnyelvi), forr, kavarog, megposhad, megromlik, megecetesedik

fedezet

főnév
  • kíséret, védőkíséret, eszkort (idegen), őrség
  • védelem, oltalom
  • (szaknyelvi): középpályás, half (idegen)
  • keret, alap, tartalék, készlet

hagyományos

melléknév
  • szokásos, szokványos, megszokott, tradicionális, konvencionális, ősi, beidegződött, bevett, általános, ismert, elfogadott

forgatókönyv

főnév
  • szövegkönyv, szcenárium (szaknyelvi)

előkészít

ige
  • kikészít, összekészít, összeszed
  • felkészít, betanít, sulykol, korrepetál, szoktat, edz, gyakoroltat
  • preparál, előkezel

elhízik

ige
  • meghízik, elkövéredik, elhájasodik, elterebélyesedik, elzsírosodik, elpocakosodik (bizalmas), pocakot ereszt, elpotrohosodik, tokát ereszt, kidalmahodik (tájnyelvi)

elválaszthatatlan

melléknév
  • elválhatatlan, inszeparábilis (választékos), elkülöníthetetlen, szétválaszthatatlan, megkülönböztethetetlen

fogyatékos

melléknév
  • hiányos, hézagos, elégtelen, hibás, téves, pontatlan, helytelen, selejtes, ingatag (érvelés)
  • hibás, testi hibás, nyomorék, rokkant, ütődött (bizalmas), kóros, gyengeelméjű, sérült, defektes (régies), beteg, hibbant, erőtlen, visszamaradt

elpocsékol

ige
  • eltékozol, elveszteget, elherdál, elpazarol, elfecsérel, elprédál, elszór, elkótyavetyél, nyakára hág, elver, elabánol (tájnyelvi), elfecsel (tájnyelvi)

dorong

főnév
  • pózna, rúd, bunkó, bunkósbot, karó, bot, husáng, suháng (tájnyelvi), fütykös, furkósbot, furkó, fustély (régies), ebrúd (régies), dronka (tájnyelvi), celőke (tájnyelvi)

embrionális

melléknév
  • kezdetleges, kezdeti, fejletlen
  • magzati

fordítva

határozószó
  • ellenkezőleg, másképpen, fordítottan, visszafelé, ellenkező irányban, ellentétesen
  • megfordítva
  • helytelenül, balul, visszájára, visszájáról, fonákul