karfa szinonimái

főnév
  • támla, kartámasz, kartámlány (régies), könyöklő
  • kapaszkodó, korlát
  • kerítés
  • (régies): rúd, dorong, gerenda

További hasznos szavak a szinonimaszótárból

földrengés

főnév
  • rengés, földindulás, földlökés, földrázkódás, földrendülés (tájnyelvi), földzúdulás (tájnyelvi)

korcsolyázik

ige
  • korizik (bizalmas), csúszkál, iringál (tájnyelvi)
A szinonimaszótárban megtalálhatóak a karfa szinonimái és még több tízezer, szóban és írásban is használt gyakori, illetve kevésbé használt szó rokon értelmű szavai. Az egyes szavak és szinonimák értelmezésében és megértésében további segítséget nyújt, hogy a szótárban egymástól elválasztva, csoportosítva láthatóak az egyes előfordulási témakörök és szófajok szerinti magyarázatok, jelentések.

jószagú

melléknév
  • illatos, fűszeres, balzsamos, szagos (régies), szépszagú (régies)

hőmérséklet-csökkené

főnév
  • lehűlés

hódol

ige
  • megalázkodik, engedelmeskedik, szolgál, térdre esik, aláveti magát (valakinek), arcra borul (valaki előtt)
  • tisztel, respektál, méltányol, csodál, bálványoz, ad, leborul (valaki előtt), meghajol (valaki előtt), tiszteleg
  • (szokásnak, szenvedélynek) enged, teret ad, szabad folyást enged

halászlé

főnév
  • halleves, halpaprikás, hallé (tájnyelvi)

kanál

főnév
  • kalán (tájnyelvi)
  • vakolókanál
  • cipőhúzó, cipőkanál

kézfogó

főnév
  • eljegyzés, gyűrűváltás, jegyváltás, kendőváltás (régies)

számottevő

melléknév
  • jelentős, tekintélyes, nem elhanyagolható, lényegbevágó, lényeges, fontos, mértékadó, kiemelkedő, nyomós, meglehetős (tájnyelvi), komoly, figyelemre méltó, jelentékeny
  • tetemes, nagy, sok, jókora, nagyfokú
  • nagyhírű, híres, tekintélyes

galiba1

főnév
  • baj, bonyodalom, gond, zavar, kellemetlenség, fennakadás, malőr, kalamitás (régies), nehézség, vesződség, vesződés, hézag, bibi (bizalmas), slamasztika, gubanc (szleng), balhé (szleng), gáz (szleng)

fullánk

főnév
  • furdalék (régies)
  • méregfog
  • sértés, bántás
  • bántódás, keserűség, sértődöttség, sértődés, méreg, tövis, tüske

életerős

melléknév
  • energikus, életteli, életrevaló, teherbíró, erőteljes, tetterős, élénk, aktív, tevékeny, dinamikus, tüzes, virgonc, erőtől duzzadó, egészséges, pirospozsgás, robusztus

gondolatjel

főnév
  • pauza (régies)

kiegészül

ige
  • pótlódik, rekrutálódik (idegen), feltöltődik, kompletálódik (idegen)

kiszorít

ige
  • kinyom, kitol, kicsavar, kifacsar, kisajtol, kiprésel
  • kicsikar, kikényszerít, kivasal (szleng), kierőszakol
  • eltávolít, félreállít, félretol, elmozdít, kitúr, kimar, elüldöz, elűz, kikerget, kihajt, kiközösít, kitaszít
  • pótol, helyettesít, feleslegessé tesz
  • (költséget): előteremt, kigazdálkodik, kiizzad

manzárd

főnév
  • padlásszoba, manzárdszoba, padlástér

küzdelem

főnév
  • küzdés, csata, háború, harc, párbaj, tusa, viadal, párviadal, bajviadal, kézitusa, ütközet, konfliktus, összeütközés, összecsapás, verekedés, dulakodás, csatározás, hadviselés, csetepaté
  • torna, mérkőzés, meccs
  • verseny
  • kínlódás, küszködés
  • fáradozás, igyekezet, vesződés

karkötő

főnév
  • karperec, karszorító (régies), karcsat (régies), kösöntyű, karlánc, kargyűrű, bracelet (régies), brazléta (tájnyelvi)
  • bilincs, mancsova (régies)
  • (régies): karszalag

jogosult

melléknév
  • illetékes, szakértő, kompetens (szaknyelvi)
  • törvényes, jogos
  • meghatalmazott, megbízott
  • jogos, megokolt, megalapozott

kereszt

főnév
  • feszület, krucifix (idegen), crux (idegen), keresztfa
  • sírfa (régies), sírkereszt, fejfa, síremlék
  • kereszthalál
  • (bizalmas): keresztszülő
  • keresztapa
  • keresztanya
  • teher, szenvedés, megpróbáltatás, kín, baj
  • (szaknyelvi): felemelőjel, diesis (idegen)
  • gabonakereszt, kalangya (tájnyelvi)

kupola

főnév
  • boltíves tető, hagymatető, gömbtető

kedélytelen

melléknév
  • barátságtalan, fanyar, kedvetlen, letört, morózus, gyomorbajos (bizalmas), fatökű (durva)
  • savanyú, száraz, sótlan, szikkadt, unalmas
  • rideg, érzéketlen, sivár, fád

huzamos

melléknév
  • tartós, hosszan tartó, sokáig tartó, permanens

készülék

főnév
  • szerkezet, berendezés, eszköz, gép, szerszám, gépezet, szerelék (régies), masina (bizalmas), instrumentum (régies), mechanizmus, szerkentyű (bizalmas), masinéria (régies), ketyere (szleng)
  • (bizalmas): rádió, televízió
  • (régies): felszerelés

külpolitika

főnév
  • külügy