különös szinonimái
melléknév
- furcsa, abnormális, rendellenes, torz, szokatlan, fura, rendkívüli, extravagáns, szabálytalan, egzotikus, bizarr, idegenszerű, groteszk, difinya (tájnyelvi)
- különleges, különálló, egyedi, sajátos, sajátságos, speciális, specifikus, kivételes, ritka, rendkívüli, eredeti
- fokozott (figyelem, érdeklődés)
További hasznos szavak a szinonimaszótárból
csökkent
ige
- mérsékel, kisebbít, kicsinyít, csekélyít (régies), elvesz, levon, enged (valamiből), megkurtít, megrövidít, megnyirbál, leépít, megcsonkít, lehúz, szűkít, korlátoz, fogyaszt, apaszt, lohaszt, fékez, lassít, lefojt, lenyom, enyhít, gyengít, tompít, leszállít, lefokoz, leegyszerűsít, redukál, kontrahál (régies), restringál (régies), lesrófol (bizalmas), diminuál (idegen), lefarag (valamiből) (bizalmas)
romlatlan
melléknév
- friss, ép, hibátlan
- ártatlan, szűzies, szűzi, tiszta, gyermeki, érintetlen, makulátlan, szeplőtlen (régies), feddhetetlen, mocsoktalan
közepes I.
melléknév
- átlagos, szokásos, közönséges, középszerű, másodrendű, másodrangú, mérsékelt, középnagy, megjárós (tájnyelvi), szokványos, jellegtelen, mindennapos, se hideg, se meleg, középfinom (bizalmas), félfajtájú (tájnyelvi), közepettes (tájnyelvi)
kiöblít
ige
- átöblít, megtisztít, kitisztít, meglögyböl (tájnyelvi)
- kimos, kiöblöget, irrigál (idegen), kitisztál (tájnyelvi)
kiindul
ige
- kimozdul, kiered, kimarsol, kimegy
- (régies): elindul, útnak ered
- ered, származik, elkezdődik
- alapul
- alapul vesz, támaszkodik (valamire)
- feltételez, feltesz
karakter
főnév
- jellem, hajlam, természet, alaptermészet, lelkialkat
- jelleg, jellegzetesség, sajátosság, jellemző vonás
- egyéniség, jellemszilárdság, lelkierő
- (szaknyelvi): írásjel, betű, leütés
kuksol
ige
- gubbaszt, csücsül, guggol, kuporog, kucorog, kukog (tájnyelvi)
- rejtőzik, visszavonult életet él
lemészárol
ige
- levág, legyilkol, lekaszabol, leöldös, kardélre hány, felkoncol, masszakrál (idegen), kiirt
ímmel-ámmal
határozószó
- kelletlenül, kedvetlenül, nyűglődve, vonakodva, lustán, nagy nehezen, kénytelen-kelletlen, húzódozva, fanyalogva, tessék-lássék, úgy-ahogy, nyámmogva (régies)
idő
főnév
- időszak, kor, korszak, időköz, időtartam, intervallum, fázis, periódus, ciklus
- időpont, időhatár, terminus
- élettartam, életkor, életidő (régies)
- korhatár
- időszámítás, időmérés, időjelzés
- időjárás, ájer (tájnyelvi)
- igeidő, tempus (szaknyelvi)
irtóztató
melléknév
- iszonyú, iszonyatos, undorító, félelmetes, rémítő, rémisztő, borzalmas, hajmeresztő, megdöbbentő, megrázó, visszataszító, irtózatos, szörnyűséges, rettentő, rettenetes, förtelmes
- felháborító, megbotránkoztató, tűrhetetlen
- nagyon, rendkívül, roppant
leszokik
ige
- abbahagy, felhagy (valamivel), eláll (valamitől), lemond (valamiről), levetkőzik (valamit), letesz (valamiről), megszakít (valamit)
avatkozik
ige
- (valamibe): keveredik, elegyedik, ártja magát, beleártja magát, beleszól, beleüti az orrát
mélység
főnév
- mélyedés, meredély (választékos), feneketlenség, űr
- szakadék, szurdok, verem
- alaposság, tartalmasság
- bensőség, bizalmasság
lánc
főnév
- béklyó, kötél, vas (tájnyelvi), rablánc
- rabság
- láncolat, sorozat, széria
- kapcsolat, viszony, kötelék
kíséret
főnév
- testőrség, őrizet, fedezet, eszkort (idegen)
- csapat, udvar, környezet, személyzet, slepp (bizalmas), staffázs (régies), stáb, retyerutya (tájnyelvi)
- dallam, melódia, aláfestés, zenei aláfestés
méltatlankodás
főnév
- elégedetlenség, nemtetszés, neheztelés, visszatetszés, ellenérzés, fölzúdulás, bosszankodás, felháborodás, indignáció (idegen), dohogás (bizalmas), böstörgés (tájnyelvi)