különös szinonimái

melléknév
  • furcsa, abnormális, rendellenes, torz, szokatlan, fura, rendkívüli, extravagáns, szabálytalan, egzotikus, bizarr, idegenszerű, groteszk, difinya (tájnyelvi)
  • különleges, különálló, egyedi, sajátos, sajátságos, speciális, specifikus, kivételes, ritka, rendkívüli, eredeti
  • fokozott (figyelem, érdeklődés)

További hasznos szavak a szinonimaszótárból

vésnök

főnév
  • cizelláló (idegen), cizellőr (idegen), gravírozó

kitavaszodik

ige
  • kinyílik, kirügyezik, kisarjad
A szinonimaszótárban megtalálhatóak a különös szinonimái és még több tízezer, szóban és írásban is használt gyakori, illetve kevésbé használt szó rokon értelmű szavai. Az egyes szavak és szinonimák értelmezésében és megértésében további segítséget nyújt, hogy a szótárban egymástól elválasztva, csoportosítva láthatóak az egyes előfordulási témakörök és szófajok szerinti magyarázatok, jelentések.

közepes I.

melléknév
  • átlagos, szokásos, közönséges, középszerű, másodrendű, másodrangú, mérsékelt, középnagy, megjárós (tájnyelvi), szokványos, jellegtelen, mindennapos, se hideg, se meleg, középfinom (bizalmas), félfajtájú (tájnyelvi), közepettes (tájnyelvi)

kiöblít

ige
  • átöblít, megtisztít, kitisztít, meglögyböl (tájnyelvi)
  • kimos, kiöblöget, irrigál (idegen), kitisztál (tájnyelvi)

kiindul

ige
  • kimozdul, kiered, kimarsol, kimegy
  • (régies): elindul, útnak ered
  • ered, származik, elkezdődik
  • alapul
  • alapul vesz, támaszkodik (valamire)
  • feltételez, feltesz

karakter

főnév
  • jellem, hajlam, természet, alaptermészet, lelkialkat
  • jelleg, jellegzetesség, sajátosság, jellemző vonás
  • egyéniség, jellemszilárdság, lelkierő
  • (szaknyelvi): írásjel, betű, leütés

kuksol

ige
  • gubbaszt, csücsül, guggol, kuporog, kucorog, kukog (tájnyelvi)
  • rejtőzik, visszavonult életet él

lemészárol

ige
  • levág, legyilkol, lekaszabol, leöldös, kardélre hány, felkoncol, masszakrál (idegen), kiirt

töviskorona

főnév
  • töviskoszorú

ímmel-ámmal

határozószó
  • kelletlenül, kedvetlenül, nyűglődve, vonakodva, lustán, nagy nehezen, kénytelen-kelletlen, húzódozva, fanyalogva, tessék-lássék, úgy-ahogy, nyámmogva (régies)

idő

főnév
  • időszak, kor, korszak, időköz, időtartam, intervallum, fázis, periódus, ciklus
  • időpont, időhatár, terminus
  • élettartam, életkor, életidő (régies)
  • korhatár
  • időszámítás, időmérés, időjelzés
  • időjárás, ájer (tájnyelvi)
  • igeidő, tempus (szaknyelvi)

felterjesztés, fölte

főnév
  • javaslat, indítvány, előterjesztés, beadvány

irtóztató

melléknév
  • iszonyú, iszonyatos, undorító, félelmetes, rémítő, rémisztő, borzalmas, hajmeresztő, megdöbbentő, megrázó, visszataszító, irtózatos, szörnyűséges, rettentő, rettenetes, förtelmes
  • felháborító, megbotránkoztató, tűrhetetlen
  • nagyon, rendkívül, roppant

leszokik

ige
  • abbahagy, felhagy (valamivel), eláll (valamitől), lemond (valamiről), levetkőzik (valamit), letesz (valamiről), megszakít (valamit)

mása

főnév
  • (valakinek): hasonmás, alteregó (idegen)
  • másolat, utánzat, kópia, képmás

avatkozik

ige
  • (valamibe): keveredik, elegyedik, ártja magát, beleártja magát, beleszól, beleüti az orrát

névtábla

főnév
  • címtábla, cégér

mélység

főnév
  • mélyedés, meredély (választékos), feneketlenség, űr
  • szakadék, szurdok, verem
  • alaposság, tartalmasság
  • bensőség, bizalmasság

kültag

főnév
  • csendestárs

közbeeső

melléknév
  • közbenső, közbülső, középső, közben levő
  • közbeiktatott

léghajó

főnév
  • zeppelin (idegen), aerosztát (idegen), léggömb (régies), fellengér (régies)

megyeháza

főnév
  • elöljáróság, vármegyeháza, prefektúra (régies)

lánc

főnév
  • béklyó, kötél, vas (tájnyelvi), rablánc
  • rabság
  • láncolat, sorozat, széria
  • kapcsolat, viszony, kötelék

kíséret

főnév
  • testőrség, őrizet, fedezet, eszkort (idegen)
  • csapat, udvar, környezet, személyzet, slepp (bizalmas), staffázs (régies), stáb, retyerutya (tájnyelvi)
  • dallam, melódia, aláfestés, zenei aláfestés

lejárat2

főnév
  • lejáró, lemenet
  • határidő, exspiráció (szaknyelvi)
  • terminus

méltatlankodás

főnév
  • elégedetlenség, nemtetszés, neheztelés, visszatetszés, ellenérzés, fölzúdulás, bosszankodás, felháborodás, indignáció (idegen), dohogás (bizalmas), böstörgés (tájnyelvi)