irtóztató szinonimái

melléknév
  • iszonyú, iszonyatos, undorító, félelmetes, rémítő, rémisztő, borzalmas, hajmeresztő, megdöbbentő, megrázó, visszataszító, irtózatos, szörnyűséges, rettentő, rettenetes, förtelmes
  • felháborító, megbotránkoztató, tűrhetetlen
  • nagyon, rendkívül, roppant

További hasznos szavak a szinonimaszótárból

babakelengye

főnév
  • babaruha, csecsemőruházat, csecsemőkelengye

ima

főnév
  • fohász, imádság, hálaadás, zsolozsma, könyörgés, fohászkodás, esdeklés, esedezés, folyamodás, kérlelés
A szinonimaszótárban megtalálhatóak a irtóztató szinonimái és még több tízezer, szóban és írásban is használt gyakori, illetve kevésbé használt szó rokon értelmű szavai. Az egyes szavak és szinonimák értelmezésében és megértésében további segítséget nyújt, hogy a szótárban egymástól elválasztva, csoportosítva láthatóak az egyes előfordulási témakörök és szófajok szerinti magyarázatok, jelentések.

ijesztget

ige
  • ijeszt, ijeget (tájnyelvi), ijesztgetődzik (tájnyelvi), riogat, rémítget, rémisztget, fenyeget, borzongat, cincsogtat (tájnyelvi)

hatókör

főnév
  • hatósugár, hatótávolság, hatókörzet

hantol

ige
  • beföd, temet, kapar, ás, hantot szór (valamire)

gólyahír

főnév
  • gólyavirág, mocsárvirág, tavaszvirág, sárgaviola

intarzia

főnév
  • berakás, famozaik, betét

kalocsni, kalucsni

főnév
  • sárcipő, felsőcipő, galocsni (régies), galoche (régies), gumicipő

senki II.

főnév
  • nulla (bizalmas), zéró (bizalmas), zérus (bizalmas), senkiházi, szarházi (durva), nímand (bizalmas)
  • (régies): katonai felderítő

fertilizál

ige
  • megtermékenyít
  • megművel, termékennyé tesz

feltevés, föltevés

főnév
  • feltételezés, elmélet, teória, vélelem (szaknyelvi), vélelmezés, vélekedés, hipotézis
  • gyanú, sejtés, találgatás

dőlt

melléknév
  • ferde, rézsútos, harántos, átlós, lejtős, ereszkedő, emelkedő
  • kurzív (szaknyelvi)(szaknyelvi)

fogorvos

főnév
  • fogász, dentista (régies), sztomatológus (szaknyelvi)

karakterisztikus

melléknév
  • jellegzetes, jellemző, sajátos, sajátságos, tipikus, specifikus, meghatározó, releváns (szaknyelvi)
  • egyéni, egyedi, személyi, individuális, markáns, megkülönböztető

kevert

melléknév
  • elegyített, elegyes, vegyes, kombinált, sokféle, sokrészű, különféle, felemás, korcs (szleng), keresztezett, hibrid, heterogén

leigáz

ige
  • meghódít, elfoglal, meghódoltat, felülkerekedik, alávet, gyarmatosít
  • elnyom, megfékez, lever, legyőz, megszáll Sz: szolgaságra vet; elismerteti uralmát; igába fog; rabigába hajt; rabláncra fűz; iga alá hajt; uralma alá kényszerít

kormánykerék

főnév
  • kormány, kormánymű, volán (idegen)

iskolázatlan

melléknév
  • tanulatlan, képzetlen, analfabéta, írástudatlan
  • gyakorlatlan, tapasztalatlan, pallérozatlan, tudatlan, műveletlen, kulturálatlan, üresfejű, faragatlan, közönséges, primitív, tuskó (bizalmas)

igen I.

határozószó
  • nagyon, túlságosan, nagymértékben, jelentősen, tetemesen, rendkívül, szerfelett, rettentően, igencsak (tájnyelvi), ugyancsak, igazán

jogtalan

melléknév
  • jogosulatlan, illetéktelen
  • jogfosztott
  • törvénytelen, törvénysértő, törvényellenes, törvénybe ütköző, jogellenes, jogtipró, megengedhetetlen, illegális, illegitim (szaknyelvi), suba alatti
  • indokolatlan, alaptalan, megalapozatlan, igazságtalan, méltánytalan

konok

melléknév
  • makacs, önfejű, akaratos, csökönyös, nyakas, megátalkodott, hajthatatlan, hajlíthatatlan, eltántoríthatatlan, megingathatatlan, rugalmatlan, rendíthetetlen, kérlelhetetlen, megrögzött, keményfejű, fafejű, keménynyakú, vastagnyakú, dacos

ízibe, íziben

határozószó
  • (tájnyelvi): azonnal, rögtön, nyomban, gyorsan, hamar, sebesen, szaporán, mindjárt, rögvest, sebtében, egykettőre, mindjárást (tájnyelvi)

házasságtörés

főnév
  • hűtlenség, félrelépés, csalás, kicsapongás, paráználkodás, bujálkodás, házasságrontás (régies), nősparáznaság (régies), adulterium (régies)

jut

ige
  • (valahová): elér, elérkezik, vetődik, kerül
  • megkap, megszerez, hozzáfér, hozzájut
  • rászáll, öröklődik
  • (valakire): marad, hárul, esik
  • (valamire): telik, futja, akad, van, kerül

koreográfia

főnév
  • (szaknyelvi): mozdulattervezés
  • táncírás