megránt szinonimái
ige
- meghúz, megfeszít, megrándít, megcibál
- felhúz, felvon (szemöldököt)
- megrándít, kificamít, megerőltet, kifordít (bokát)
További hasznos szavak a szinonimaszótárból
megható
melléknév
- megindító, megkapó, megrázó, elérzékenyítő, érzelmes, megrendítő, felzaklató, megragadó, szívet tépő (választékos), szívbe markoló (választékos), szívfájdító, könnyfakasztó (választékos), megillető, szívhez szóló, szívfacsaró, szívszaggató (választékos), magával ragadó, borzongató, szózatos (régies)
leszállít
ige
- házhoz szállít, letesz, lerak, lead, liferál (idegen)
- alábbszállít, csökkent, leértékel, lecsökkent, kisebbít, leszorít, lenyom, mérsékel, apaszt
kötődik
ige
- kötözködik, kötekedik, kötölőzik (tájnyelvi), ingerkedik, incselkedik, gonoszkodik, tréfálkozik, szurkálódik, civakodik, huzakodik, dévajkodik, enyeleg, évődik, pajzánkodik, böllenkedik (tájnyelvi), pántolódik (tájnyelvi)
- szövődik, kialakul
- (valakihez): ragaszkodik, kitart (valaki mellett)
megmelegedik, megmel
ige
- átmelegedik, felhevül, megfűtőzik (tájnyelvi)
- (bizalmas): megszokik, beilleszkedik, ottmarad, befészkeli magát
mesebeszéd
főnév
- (bizalmas): koholmány, híresztelés, mendemonda, szófia beszéd (régies), dajkamese, halandzsa (bizalmas), szódara (tájnyelvi), mese habbal (bizalmas), mese mese, meskete, smonca (szleng), lárifári, szóbeszéd, mellébeszélés Sz: hol volt, hol nem volt-féle beszéd; királyfia Kis Miklós beszéde
zaba
főnév
- (szleng): ennivaló, étel, eledel, élelem, élelmiszer, elemózsia, harapnivaló, táplálék, koszt (bizalmas), kaja (szleng), abrak (szleng), flamó (szleng)
- (szleng): evés, táplálkozás, falatozás, lakomázás, eszem-iszom, evés-ivás, zabálás (szleng)
kipattogzik
ige
- felhólyagzik, kirepedezik, kifakad, kicserepesedik, kicsattog (tájnyelvi), kiöklik (tájnyelvi), (ajak) kipeshed (tájnyelvi), kipörsög (tájnyelvi)
- (rügy): kifeslik, kifakad, kipattog
kikészít
ige
- előkészít, preparál
- feldolgoz, kidolgoz, kimunkál, csiszol, marat
- (arcot): kifest, kisminkel, kikozmetikáz, kicsinosít, kikenceficéz
- (bizalmas): kimerít, kifáraszt, megvisel, agyonhajszol, tönkretesz, kicsinál (szleng), elver
- helybenhagy, ellátja a baját, megver
- (szleng): megöl, likvidál
haragít
ige
- bosszant, ingerel, tüzel, dühösít, dühít, felloval, beleloval, felheccel, borsot tör az orra alá, dühbe hoz, méregbe hoz, felmérgesít, felbőszít, haragra gerjeszt, kihoz a sodrából, bőszöget (tájnyelvi), zándorít (tájnyelvi)
- bujtogat, felbujt, lázít, összeharagít (tájnyelvi)
kitöm
ige
- teletöm, teletölt, megtölt, telerak, telezsúfol, telegyűr, kipárnáz, kivattáz, kibélel, kipőcköl (tájnyelvi)
- (állatot): kikészít, előkészít, preparál
- (tájnyelvi): jóllakik, beeszik, teleeszi magát
mindegyre
határozószó
- egyre, minduntalan, újra meg újra, egyre tovább, állandóan, örökké, folyvást, folyton, folytonosan, mindig, mindenkor, egyfolytában, egyhuzamban, szünet nélkül, szünös-szüntelen, szüntelen, unos-untalan, éjjel-nappal, vég nélkül, mindinkább
nagyravágyás
főnév
- becsvágy, érvényesülési vágy, hatalomvágy, ambíció, karrierizmus (pejoratív), rangkórság, törtetés, nagyralátás (régies), nagyra törés, dicsvágy (választékos), dicsszomj (régies), gőg
csalhatatlan
melléknév
- biztos, bizonyos, kétségtelen, kétségbevonhatatlan, tévedhetetlen, csalatkozhatatlan (választékos), infallíbilis (választékos), ex cathedra (idegen)
polgár
főnév
- állampolgár
- cívis, városlakó
- lakos, lakó
- (régies): tőkés, burzsoá, patrícius (idegen)
- (tájnyelvi): kisiparos, kiskereskedő, kisgazda, parasztgazda, gazdálkodó
megrendel
ige
- lefoglal, rezervál, abonál (régies), leköt, előfizet, járat
- (régies): elrendel, utasít, megkér
meggyökerezik, meggy
ige
- gyökeret ver, gyökeret ereszt, megfogamzik, legyökerezik (tájnyelvi), meggyökeresedik
- megtelepszik, letelepszik, otthonra talál
- meghonosodik, megrögződik, belegyökeresedik, belerögződik, beivódik
megszól
ige
- leszól, becsmérel, befeketít, kibeszél, kipletykál (bizalmas), ócsárol, lepocskondiáz, megszapul (tájnyelvi), leugat (régies), elgáncsol (tájnyelvi), simfel (bizalmas), rempel (régies), szűr-szapul (régies) Sz: rossz hírét költi; szájára vesz; más pendelyét mossa; köszörüli a nyelvét (valakin)
levegőzik
ige
- szellőzik, szellőzködik, kiszellőzteti magát, lélegzik, lélegzetet vesz, légfürdőzik, légfürdőt vesz, luftol (szleng)
- kifújja magát
önérzet
főnév
- önbecsülés, öntudat, önértékelés, méltóságérzet, méltóság, méltóságtudat, büszkeség
- kivagyiság (tájnyelvi), rátartiság, gőg