körbe szinonimái

határozószó
  • körül, köröskörül, karikába, körben

További hasznos szavak a szinonimaszótárból

kőnyomat

főnév
  • kőnyomtatás, kőrajz, litográfia (idegen), kőmetszet, kőmetszvény (régies)

vérmérséklet

főnév
  • természet, alkat, lelki alkat, lelkivilág, alaptermészet, hajlam, véralkat, temperamentum, vér
A szinonimaszótárban megtalálhatóak a körbe szinonimái és még több tízezer, szóban és írásban is használt gyakori, illetve kevésbé használt szó rokon értelmű szavai. Az egyes szavak és szinonimák értelmezésében és megértésében további segítséget nyújt, hogy a szótárban egymástól elválasztva, csoportosítva láthatóak az egyes előfordulási témakörök és szófajok szerinti magyarázatok, jelentések.

konferál

ige
  • bejelent, közöl
  • (régies): beszélget, tanácskozik, értekezik, tárgyal, megbeszél

kézelő

főnév
  • mandzsetta, kisgallér (tájnyelvi)

kérelmez

ige
  • kérvényez, folyamodik, pályázik, instanciázik (régies), szollicitál (régies), peticionál (régies)

járőr

főnév
  • őrszem, előőrs, pikét (régies), patrul (régies)

kotkodácsol

ige
  • kotkodál, kotkodákol, kárál, kotyog, tikácsol (tájnyelvi)

láda

főnév
  • rekesz, rakasz (tájnyelvi), kaszni (régies), szuszék (tájnyelvi), szökrény (tájnyelvi), ferslóg (régies), ferslág (régies)
  • kazetta, ládikó (bizalmas), doboz, skatulya, szelence
  • koporsó
  • szarkofág (szaknyelvi)
  • postaláda, levelesláda

testestül-lelkestül

határozószó
  • teljesen, egészen, minden ízében, ízig-vérig, tetőtől talpig, maradéktalanul, szíve mélyéig, szőröstül-bőröstül (bizalmas), mindenestül

hord

ige
  • visz, hoz, cipel, hordoz, szállít, fuvaroz, továbbít, szállítmányoz, hurcolkodik, keccsöl (szleng), trógerol (szleng), cepel (tájnyelvi), cepekedik (tájnyelvi)
  • (hírt): terjeszt, közzétesz, továbbít
  • (szél): sodor, visz, összehord, fúj
  • (ruhát): visel, használ
  • elnyű, elkoptat, elhusol (tájnyelvi)
  • hordoz, hurcol, cipel, visz, tart (magánál)
  • (lőfegyver): repít, visz, lő

hiszékeny

melléknév
  • naiv, gyermeteg, hiedékeny (régies), hiszes (tájnyelvi), együgyű, gyanútlan, jóhiszemű, óvatlan

félbeszakad

ige
  • félbemarad, abbamarad, szünetel, kihagy, megszakad, felbomlik

hűsítő

melléknév, főnév
  • üdítő, frissítő, élénkítő, hűtő

láthatatlan

melléknév
  • rejtett, titkos, észrevétlen, szemrevehetetlen (tájnyelvi), látatlan (régies)

letorkol

ige
  • elhallgattat, elnémít, legorombít (bizalmas), ledorongol, letromfol (bizalmas), leint, lehurrog, rendreutasít, rápirít, lepisszent (tájnyelvi), lepisszeg, beléfojtja a szót, torkára forrasztja a szót, torkára fagyasztja a szót, lekussol, ledörög (tájnyelvi), ledarabol (tájnyelvi), leapacsol (tájnyelvi), letácsol (tájnyelvi) Sz: nyakába kanyarítja a szót

aranyfüst

főnév
  • aranyozás, aranyhártya, aranyfólia, aranyfuttatás, aranybevonat, levélarany, festékarany, aranypili (régies)
  • látszat, külszín

munkaszolgálat

főnév
  • kényszermunka, munkatábor, málenkij robot (idegen), kicsi robot (tréfás)

megmukkan

ige
  • (bizalmas): megszólal, beszél, hangot ad, felmordul, megkukkan (tájnyelvi)

körítés

főnév
  • hozzávaló, mellékétel, köret, garnírung (bizalmas)

komolytalan

melléknév
  • éretlen, meggondolatlan, megfontolatlan, kiforratlan, megbízhatatlan, felelőtlen, gyerekes, gyermekes, gyermeki, gyermeteg, könnyelmű, kelekótya, széllelbélelt, link (szleng), kajla, szélhámos, játékos, bohó
  • felületes, felszínes, megalapozatlan, semmitmondó, üres

kufár

főnév
  • kereskedő, szatócs (régies), üzér (régies), kalmár (régies)
  • (jelzőként): seftelő (bizalmas), üzletelő, nyerészkedő, haszonleső

megkésik

ige
  • elkésik, késlekedik, késedelmeskedik, várat magára
  • elmarad, lemarad, visszaesik, leszakad, megfeneklik

követelődzik, követe

ige
  • kényszerít, erőszakoskodik, ostromol, szorongat, nyakára jár, kiprésel (bizalmas), nyaggat (bizalmas), szekíroz (bizalmas), vegzál (régies), zsarol (valamivel)

kibukkan

ige
  • felmerül, előtűnik, kibújik, kitűnik, feltűnik

kutyagol

ige
  • gyalogol, megy, jár, talpal, baktat, ballag, cammog, caplat, masíroz, vánszorog, poroszkál, lóstol (tájnyelvi)

megmenekülés

főnév
  • megszökés, elmenekülés, megmenekedés (tájnyelvi)
  • megszabadulás, kibontakozás