kínos szinonimái

melléknév
  • fájdalmas, fájó, fájós, bántó, gyötrelmes, gyötrő, éles, heves, kínzó
  • fárasztó, fáradságos, nehéz, vesződséges, kimerítő, keserves, nyomorúságos
  • kellemetlen, kényelmetlen, kényes, zavaró, nyugtalanító, nyomasztó, feszélyező, kényszerű, aggályos, szorult (helyzet), alkalmatlan, peníbilis (idegen), zsenáns (idegen), zsenánt (bizalmas)

További hasznos szavak a szinonimaszótárból

kondenzátor

főnév
  • áramsűrítő, sűrítő

fölény

főnév
  • elsőbbség, előny, túlerő, túlsúly, többség, vezető szerep, fennsőbbség, felsőbbség, hegemónia, magasabbrendűség, primátus (idegen), szupremácia (szaknyelvi), prioritás (idegen)
  • fölényesség, leereszkedés, lekezelés, lekicsinylés, lenézés
A szinonimaszótárban megtalálhatóak a kínos szinonimái és még több tízezer, szóban és írásban is használt gyakori, illetve kevésbé használt szó rokon értelmű szavai. Az egyes szavak és szinonimák értelmezésében és megértésében további segítséget nyújt, hogy a szótárban egymástól elválasztva, csoportosítva láthatóak az egyes előfordulási témakörök és szófajok szerinti magyarázatok, jelentések.

kiejtés

főnév
  • kipottyantás, kihullatás
  • hangképzés, tagolás, artikulálás (idegen), artikuláció (szaknyelvi), akcentus, ejtés, ejtésmód, pronunciáció (idegen)

jólnevelt

melléknév
  • illedelmes, illemtudó, tisztelettudó, tisztességtudó, tisztességes, udvarias, figyelmes, jó modorú, előzékeny, rendes, szófogadó, pallérozott, kiművelt, finom

jár-kel

ige
  • ide-oda megy, jön-megy, járkál, sétál, sétálgat, mászkál, korzózik (bizalmas), ődöng, őgyeleg, ténfereg, császkál, bóklászik, kószál, bolyong, cselleng, csámborog, csatangol, kóricál, grasszál (pejoratív), gyüszmékel (tájnyelvi), tapotál (tájnyelvi), csalinkázik, lötyög (bizalmas), lütyög (tájnyelvi), sétifikál (tájnyelvi), buddog (tájnyelvi), kántat (tájnyelvi)
  • sürög-forog

hóvihar

főnév
  • hófúvás, hóförgeteg, havazó (tájnyelvi)

kikever

ige
  • elkever, összekever, feltrájbol (tájnyelvi)

kondíció

főnév
  • erőnlét, kondi (bizalmas), forma, egészségi állapot, állóképesség
  • feltétel, kikötés
  • (régies): társadalmi helyzet, körülmény

szűköl

ige
  • vonít, nyüszít, vinnyog, csahol
  • panaszkodik, siránkozik, nyöszörög

hamv

főnév
  • hamu, pernye, hulladék, salak, üszök
  • rom, omladék
  • maradvány, por
  • üdeség, tisztaság, hamvasság

hajnyírás

főnév
  • hajvágás, nyiratkozás, birkanyírás (tréfás), kopaszítás

emlékezet

főnév
  • emlékezőtehetség, emlékezőképesség, memória (idegen), emlékező (régies)
  • emlék, emlékkép

határ

főnév
  • határvonal, szegély, perem, mezsgye, gyepű
  • margó, limes (szaknyelvi), választóvonal, lénia (régies), országhatár
  • államhatár, gránic (régies)
  • végpont, határpont, terminus, limit (idegen)
  • maximum, netovábbja (valaminek), plafon, véglet, szélsőség
  • mező, környék, dűlők, földek, vidék
  • (régies): szomszédság

kormányoz

ige
  • vezet, hajt
  • navigál (szaknyelvi), kalauzol
  • irányít, igazgat, hatalmat gyakorol, uralkodik, parancsnokol (régies), vezérel, országol (régies), regnál (régies)

kufár

főnév
  • kereskedő, szatócs (régies), üzér (régies), kalmár (régies)
  • (jelzőként): seftelő (bizalmas), üzletelő, nyerészkedő, haszonleső

megtelepedik, megtel

ige
  • letelepszik, otthonra lel, meghonosodik, befészkeli magát, beveszi magát, tanyát üt, meghelyesedik (tájnyelvi), felüti tanyáját, lakozik, tanyázik

magasztos

melléknév
  • felmagasztosult, fenséges, fennkölt, emelkedett, magasröptű, felemelő, lélekemelő, szublimis (idegen), szárnyaló, méltóságteljes, ünnepélyes, ünnepi, patetikus

kinyal

ige
  • kiürít, kitisztít
  • elfogyaszt
  • (kinyalja magát): kicsinosítja magát, kicsípi magát, kiöltözik

kicsírázik

ige
  • csírát hajt, kibújik, kifejlik, kihajt, kifakad, kinő, kikel, kisarjadzik, kicikázik (tájnyelvi), kipattog (tájnyelvi), rügyezik

kivetnivaló

főnév
  • hiba, kifogás, kívánnivaló

lőpor

főnév
  • puskapor, robbanópor, gyújtópor (régies), por (régies)

kisember

főnév
  • tökmag, gyerek
  • közember, szegény ember
  • munkás, proletár
  • tucatember, jelentéktelen alak, hétköznapi figura

kabát

főnév
  • anorák, dzseki
  • felöltő
  • kiskabát, zakó, zubbony, dolmány, dóka (régies), ujjas (tájnyelvi), bujka (tájnyelvi), szokmány (tájnyelvi), mándli (tájnyelvi)
  • blézer

kohó

főnév
  • kemence, ércolvasztó, olvasztókemence, nagyolvasztó, huta (szaknyelvi), vinnye (régies)

magánénekes

főnév
  • (szaknyelvi): szólista(bizalmas)