kényszerül szinonimái

ige
  • kénytelenedik, kénytetik, kell (valakinek), muszáj

További hasznos szavak a szinonimaszótárból

részesít

ige
  • részeltet, juttat, ad, nyújt, kiutal, odaítél

álmatlan

melléknév
  • virrasztó, éjszakázó, éber, vigiláns (régies)
  • (éjszaka): átvirrasztott, álomtalan (tájnyelvi)
A szinonimaszótárban megtalálhatóak a kényszerül szinonimái és még több tízezer, szóban és írásban is használt gyakori, illetve kevésbé használt szó rokon értelmű szavai. Az egyes szavak és szinonimák értelmezésében és megértésében további segítséget nyújt, hogy a szótárban egymástól elválasztva, csoportosítva láthatóak az egyes előfordulási témakörök és szófajok szerinti magyarázatok, jelentések.

kapkodás

főnév
  • zűrzavar, fejetlenség, összevisszaság, szeleskedés, hebehurgyaság, sietség, rohanás

igazi I.

melléknév
  • valódi, igaz, hiteles, tősgyökeres, tőrőlmetszett, törzsökös, valóságos, romlatlan, hamisítatlan, eredeti, frankó (szleng), igazándi (tájnyelvi)
  • született, vérbeli, virtigli (bizalmas), echt (idegen)
  • nagyfokú, teljes, előírásos, előírásszerű, kétségtelen
  • tulajdonképpeni, tényleges, voltaképpeni, legjobb

humorizál

ige
  • tréfálkozik, viccelődik, élcel, élceskedik, mókázik, bolondozik, poénkodik (bizalmas)

harsány

melléknév
  • harsogó, hangos, erős, eget verő, zengő, csengő, érces, dörgő, átható, éles, hallatos (régies), sztentori (régies), falrengető, fülsiketítő, fülhasogató, fülsértő, hars (régies)
  • zajos, lármás, zsivajgó, hangoskodó, nagyhangú, féktelen, viháncoló, feltűnő
  • ragyogó, élénk, rikító, csiricsáré (pejoratív)

kedvez

ige
  • kedvében jár, kedveskedik, megkímél
  • pártol, pártfogol, kegyel
  • előnyben részesít, elősegít, szerencséltet (régies)

kihámoz

ige
  • kihüvelyez, hámoz, meghámoz, hánt, toklászol (tájnyelvi)
  • kibont, kifejt
  • megtud, kikövetkeztet, megfejt, megért

szemcsés

melléknév
  • grízes, szemes, szemcsézett, granulált, ikrás

gonosz I.

melléknév
  • rossz, rosszindulatú, rosszakaratú, rosszlelkű, sötét lelkű, álnok, kemény szívű, szívtelen, kőszívű, ádáz, kegyetlen, méregkeverő, cudar
  • aljas, alávaló, lator, csalárd, gaz, bestye (régies), galád, szadista, brutális, embertelen, pokolravaló, ördögi, sátáni, pokoli, démoni, feketemájú (tájnyelvi), istenverte, infernális (régies), elvetemült Sz: az ördög boronája; az ördög cimborája; egyenként szedegeti ki a szemszőrt; egyenként veregeti ki a zápfogakat; ember bőréből fűzné a bocskorát; emberhússal hájasodik; fától szakadt ember; füstös bottal jár; hét ördög lakik benne; Istentől elrugaszkodott; kutyát szopott, nem anyát; megnyúzza, mielőtt megöli; mézből is mérget szí; nincs lelke, csak párája; nyers, mint a tápéi gyékény; ő is ember, lelkétől megválva; ördög ül a szívén, ott is a közepén; ördöggel határos; pokolravaló; repceszalmán kellene megégetni; rókával bélelt, farkassal prémezett; rossz bordában szőtték; sárkánytejet szopott; talpon áll benne az ördög; tüskére való
  • pajkos, huncut, incselkedő, ingerkedő, fránya (tájnyelvi), ördöngös

gége

főnév
  • larynx (szaknyelvi), gégefő, giga (tájnyelvi), golyva (régies), pajzsporc, Ádám almája (választékos), ádámcsutka (tájnyelvi), torokbúb (régies), gegerce (tájnyelvi), gegő (tájnyelvi)
  • torok, garat, nyelőcső, nyeldeklő (tájnyelvi)

elkezd

ige
  • megindít, belekezd, belefog, nekikezd, hozzákezd, nekifog, hozzálát, nekilát, megkezd, beindít, kezdeményez

gyékény

főnév
  • szőnyeg, takaró, terítő, lábtörlő, ponyva
  • háncs

kilyukaszt

ige
  • átfúr, átüt, átszúr, átdöf, átszakít, kiharap, kirág, kiesz, kiéget, kidörgöl, kikoptat, kilyuggat, átváj (tájnyelvi)
  • átlő, keresztüllő
  • érvényesít, kezel (menetjegyet)

kolerikus

melléknév
  • lobbanékony, ingerlékeny

megbilincsel

ige
  • vasra ver, megbéklyóz, megbékóz (tájnyelvi), béklyóba ver, bilincsbe ver, rabszíjra fűz, megláncol, leláncol, láncra ver, odaláncol, megvasal (tájnyelvi)

lecsendesít

ige
  • lecsillapít, megnyugtat, kibékít, megbékít, elhallgattat, elcsitít, megfékez, megzaboláz, juhászít (régies), mitigál (régies), csíget (tájnyelvi), csihaszt (tájnyelvi), juház (tájnyelvi)
  • lehalkít

képesítés

főnév
  • képzettség, végzettség, kvalifikáció, minősítés, szakképzettség, képesítettség, graduáció (idegen), minősítvény (régies), rávalóság, illetékesség, bizonyítvány, jogosultság, jogosítvány, jogosítás

kanyargós

melléknév
  • tekervényes, kacskaringós, kanyargó, kígyózó, csavargós (tájnyelvi), csikérő-csekérő (tájnyelvi), kacskargós (tájnyelvi), kanyaros (tájnyelvi)

kibeszél

ige
  • elmond, elárul, kifecseg, elfecseg, kikotyog (bizalmas), kicsacsog, elpletykál, kilocsog, kisusog, kikürtöl, szellőztet, híresztel, kitereget, továbbad, hírelget (tájnyelvi), elköp (szleng) (valamiről)
  • kimagyarázkodik, kimenti magát
  • megszól, kipletykál

lasszó

főnév
  • pányva, hurok

keresztül

névutó
  • át, keresztben, haránt, rézsút, rézsútosan, keresztül-kasul, kasul (tájnyelvi), keresztülében (tájnyelvi), keresztülfelé (tájnyelvi)
  • útján, révén, segítségével, által

illeszt

ige
  • csatol, köt, dug, adaptál, applikál (idegen), csatlakoztat, kapcsol
  • hozzáigazít, beigazít, becsiszol, passzít (bizalmas), pászít (tájnyelvi)
  • beledolgoz, beletesz, belehelyez
  • összhangba hoz, összehangol, koordinál

kiépít

ige
  • kibővít, kifejleszt, formál, fejleszt
  • kialakít, létrehoz, létesít
  • megszervez, megteremt

lebilincsel

ige
  • leköt, leláncol
  • lenyűgöz, megbabonáz, elkápráztat, meghódít, elbűvöl, elvarázsol, megigéz, elragad, megejt