irgalmas szinonimái

melléknév
  • segítő, könyörületes, megbocsátó, kegyelmes, kegyes, nagylelkű, szamaritánus (régies), jószívű, jólelkű, emberbaráti, emberséges, humánus

További hasznos szavak a szinonimaszótárból

előirányoz

ige
  • előír, tervbe vesz, megszab, megállapít, meghatároz, eltervez, kitűz, célul tűz ki, szándékol, szándékozik, kigondol, kieszel, kitalál, elképzel, kitervel, megjelöl

elbírál

ige
  • értékel, megítél, kritizál, kiértékel, méltat, mérlegel, revideál, felbecsül
A szinonimaszótárban megtalálhatóak a irgalmas szinonimái és még több tízezer, szóban és írásban is használt gyakori, illetve kevésbé használt szó rokon értelmű szavai. Az egyes szavak és szinonimák értelmezésében és megértésében további segítséget nyújt, hogy a szótárban egymástól elválasztva, csoportosítva láthatóak az egyes előfordulási témakörök és szófajok szerinti magyarázatok, jelentések.

igenlés

főnév
  • helyeslés, megerősítés, helybenhagyás, beleegyezés, jóváhagyás, erősítés, bólintás, fejbólintás, biccentés, tanúságtétel
  • akarás, kívánás, törekvés

hatálytalanít

ige
  • érvénytelenít, hatályon kívül helyez, annullál (szaknyelvi), visszavon, eltöröl, megsemmisít, megszüntet, felbont, sztorníroz (szaknyelvi), visszaszív (bizalmas)(szaknyelvi)

hangnem

főnév
  • stílus, beszédmodor, hangvétel, hangszín, tónus, modor, alaphang

gigászi

melléknév
  • óriási, hatalmas, nagy

ingat

ige
  • lenget, lóbál, mozgat, csóvál, hintáztat, riszál, himbál (tájnyelvi), inogtat (tájnyelvi)

kakasszó

főnév
  • kukorékolás

sekélyes

melléknév
  • sekély, alacsony
  • felületes, felszínes, futólagos
  • üres, unalmas

fényrekesz

főnév
  • blende (bizalmas), diafragma (szaknyelvi), rekesz, írisz (régies)

felszólítás, fölszól

főnév
  • felhívás, felkérés, utasítás, intés (régies), intimátum (régies), ultimátum

dominikánus

melléknév, főnév
  • Domonkos-rendi, domonkos, dömés (tájnyelvi)

fogaskerekű

főnév
  • fogaskerekű villamos, fogaskerekű vasút, hegyi vasút, fogas

kapiskál

ige
  • (bizalmas): ért, megért, felfog, tud
  • sejt, pedz, dereng (valakinek)

kétségbeesés

főnév
  • elkeseredés, reménytelenség, reményvesztettség, vigasztalanság, szomorúság, szívszorulás, csüggedés, lemondás, pesszimizmus, rémlátás, desperáció (idegen), lehangoltság, elkeseredettség, letörtség, rémület, bú, depresszió, kétség (tájnyelvi)
  • félelem, ijedtség

lehajít

ige
  • ledob (bizalmas), alávet, levet, lehajint (tájnyelvi), lelök
  • (szleng): iszik, lehajt, legurít (szleng), bedob (szleng)

korábbi

melléknév
  • előbbi, régebbi, azelőtti, előző, előzetes, hajdani, múltbeli, egykori, addigi

irkafirka

főnév
  • firkálás, firkálmány, ákombákom, krikszkraksz, macskakaparás (bizalmas), iromány

ifjonc

főnév
  • suhanc, siheder, fickó, süvölvény
  • fiatalember, legény, gyermekifjú, srác, kamasz, tizenéves, tinédzser, serdülő
  • ficsúr

jeremiád, jeremiáda

főnév
  • panaszdal, siralomének, siratóének
  • panasz, siránkozás

kompromittál

ige
  • hírbe hoz, szégyenbe hoz, gyanúba kever, gyanúba hoz, lejárat, blamál (idegen), diffamál (idegen)

itt

határozószó
  • itten (bizalmas), ezen a szent helyen (bizalmas), íme (választékos), ímhol (régies), hoc loco (idegen), itteg (tájnyelvi), itteneg (tájnyelvi), ehelyt (tájnyelvi), ehol (tájnyelvi), ihol (tájnyelvi), ihon (tájnyelvi), ehelyütt (régies)
  • közel, a közelben

havi

melléknév
  • havonkénti, hónaponkénti

jön

ige
  • közeledik, közeleg, tart (valamerre)
  • érkezik
  • folyik, szökik, tolul
  • tart (valakivel), kísér, követ
  • származik, ered, fakad, kerül
  • terjed, nyúlik, vezet
  • bekövetkezik, történik, megtörténik, megesik, előáll, adódik
  • keletkezik, támad, küszöbön áll
  • soros, következik, sorra kerül
  • (valamihez): járul, csatlakozik, kapcsolódik
  • kerül (valamennyibe), kóstál (bizalmas)
  • (valakinek): adós, tartozik, sáros (valakinek) (szleng), lóg (valakinek) (szleng)

kópé

főnév
  • mákvirág, szélhámos, szemfényvesztő, kókler, himpellér, pernahajder, kófic, svindler (bizalmas), csirkefogó, kujon (bizalmas), selma (régies), kalefaktor (régies), góbé (tájnyelvi)
  • gézengúz, csibész, zsivány (régies), huncut, imposztor, lókötő